PODOLÁK GYÖRGY
PODOLÁK GYÖRGY
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Úgy gondolom, hogy a törvény társadalmi megítélését rendkívül kritikus hangok érhetik, hiszen nem véletlen, hogy ezzel a törvénnyel már közel öt éve szenved a parlament, sőt régebbi időt követően is szenved a parlament. Idáig nemigen volt egyetlen kormánynak sem túl nagy kedve ezt a törvényt a parlamenten átnyomni, éppen azért, mert a társadalom részéről rendkívül éles kritikák illetik. Hiszen ezek a gondolatok, ezek a tevékenységek a társadalmon belül nincsenek még helyükre téve. Éppen ezért elöljáróban úgy gondolom, feltétlenül fontos, hogy ez a törvény megszülessen itt a parlamentben, az összes kritikai észrevételével, netalán buktatóival együtt is.
A törvény szellemének, amelyet úgy tudok megfogalmazni, hogy nyíltan az asztalra teszi a problémákat, és vélhetően megteremti annak feltételét, hogy követhetőek legyenek azok az érdek-képviseleti megjelenések, amelyeket a lobbi kategóriába tudunk sorolni, mindenféleképpen előremutatónak kell lenni. A törvényben számtalan olyan pont van, amin vitatkozni tudunk, de az egészen biztos, és a mai nap már módosító javaslatokat is adtam be sorozatban, hogy túl lazára van a kerete meghatározva a lobbiszervezetnek, annak tagjainak, jogosítványainak, hiszen olyan előfordulhat, hogy olyan kap megbízást valamely lobbiszervezettől, aki nem köteles feltárni, hogy kitől kapta a megbízást, és ebben a rendszerben semmi ilyen információhoz nem lehet hozzájutni.
(21.30)
Hasonlóképpen vonatkozik ez a lobbisták tájékoztató írására, a munkaviszonyban eltöltött lobbizásra és még sorolhatnám ezeket a tevékenységi köröket. Úgy gondolom, hogy módosító javaslatokkal kellőképpen tisztává tehetők ezek a folyamatok.
Egy fontos elvi kérdés van, ami gondot okoz, és úgy gondolom, hogy a viták a következő években vélhetően ekörül fognak tornyosulni. Amit Lezsák képviselő úr elmondott, az egy élő mindennapi gond, az országgyűlési és önkormányzati képviselőknek az ilyen jellegű tevékenysége. Ha jól belegondolunk, ebben a parlamentben tulajdonképpen mindenki le van szakosodva, ebből eredően elég nehéz elszakítani egyes tevékenységeket azoktól a parlamenti képviselőktől, akik éppen a törvényalkotásban ezeket a feladatokat végzik el. Ez rendkívül nehéz és kritikus kérdés. S ami a törvényben is feladatul van meghatározva, az még tovább nehezíti ezt a helyzetet. Hiszen gondoljuk végig, hogy mit jelentene az, ha itt minden hozzászólás előtt - ha szigorúan vesszük a dolgot - be kellene jelenteni, hogy kinek milyen családi és egyéb egzisztenciális, anyagi kötődése van ezen a területen.
Számomra külön gond - de ez még megoldható, hiszen ezt ki fogja izzadni a parlament - és rendkívül fontosnak tartom, hogy az önkormányzati szervezetek és az állami vállalatok vezetőinek tulajdonképpen meg van tiltva a lobbizás ennek a törvénynek a keretein belül. Gondoljuk végig, hogy azok a vállalatok is, amelyek többségi állami vagy önkormányzati tulajdonnal bírnak, a versenypályán működnek, és azokkal a cégekkel, társaságokkal kell versenyezniük, amelyek magántulajdonban vannak, s részükre a pályán a törvények által behatároltan minden feltétel biztosított. Tehát ők tudnak lobbizni, ebben a törvényben pedig megtiltanánk ezeknek a cégeknek a lobbizást. Gondolják végig például azt a helyzetet, hogy az MVM, Magyarország egyik legnagyobb cége a villamosenergia-törvény végrehajtási utasításainak a kialakítása folyamatában nem lobbizhatna. Csak az áramtermelők és az áramelosztók lobbizhatnának, azok pedig, akiknek ezt végre kell hajtani és kereskedőként vásárolnak tőlük, nem lobbizhatnak. Gondoljuk végig, hogy egy önkormányzatnál azon vagyonnal foglalkozó társaságok, amelyeket az önkormányzatok létrehoznak, elméletileg nem lobbizhatnak, hiszen lényegében az önkormányzat teljes vagyongazdálkodásáért felelősek, márpedig azon a pályán éles harcok vannak.
Úgy gondolom, hogy azokat a szakaszokat, amelyek arról szólnak - különösen a 10. § -, hogy ki nem végezhet lobbitevékenységet, mindenképpen célszerű átírni.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
