SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül izgalmas ennek a mai vitanapnak a címe: Biztonságot, igazságosságot a gyerekeknek! Valóban, azt hiszem, a parlamenti négy patkóban nincs egyetlenegy képviselő, aki ne ezt kívánná, az persze teljesen más, hogy a tettek hogyan is nyilvánulnak meg.
Újhelyi képviselőtársam volt szíves említeni, hogy többen ülünk itt, akik többgyermekes családapaként harcolnak a gyermekek jogaiért, a családtámogatások emeléséért. Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam az életem legnagyobb ajándékának tartom, amit a Jóistentől kaptam, ez pedig az, hogy öt gyermeket nevelhetek a feleségemmel. Azt hiszem, hogy ennél nagyobb öröm egy családot nemigen érhet, ez a legtöbb, amit az élettől kaphattunk, ezért nyilván megpróbálunk a magunk módján gondoskodni gyermekeinkről.
(11.00)
Ez a mai vitanap kormánypárti képviselőtársaim fejében valószínűleg úgy fogalmazódott meg, hogy az eltelt három és fél esztendőről beszélünk, én pedig úgy gondolom, talán egy picikét vissza kellene nyúlni, mert a Sisák család az öt gyermekével nemcsak 1998-2002 között, nemcsak 2002-2005 között, hanem már korábban is nevelte ezeket a gyermekeket, akiket a Jóisten adott nekik.
Hogyan is éltünk mi 1994-98 között, tisztelt képviselőtársaim? 1994-ben már volt három gyermekünk, aztán 1997-ben, hála istennek érkezett még kettő. Egy család nyilvánvalóan nem azért vállal gyermekeket, mert valamiféle támogatás jár a gyermekkel, hanem azért, mert eldönti, hogy az Isten ajándékát elfogadja-e vagy sem. Persze hozzáteszem, az már egyáltalán nem mindegy, hogy amikor a gyermekek megszületnek, milyen a családtámogatási rendszer, milyen támogatásokat kaphat meg egy magyar család.
1997-ben pontosan az ellenkezőjét láttuk annak, amit 1990-94-ig a Magyar Demokrata Fórum vezette jobboldali konzervatív kormány bevezetett és elképzelt. Merthogy a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormány volt az, amely kacérkodott a főállású anyaság gondolatával, amelyet azóta sajnálatos módon nem tudtunk igazán bevezetni. Ez a kormány volt viszont az, amelyik a három- és többgyermekes családok részére biztosította a gyermeknevelési támogatás intézményét, magyarán az édesanya eldöntheti, hogy a legkisebb gyermek 8 éves koráig otthon marad-e a gyermekkel vagy sem. Ezért ugyan nem egy túlságosan magas összeget kap, csakis a mindenkori nyugdíjminimumot, ez ma 24 700 forint. Aztán ez a kormány volt az, amely - az MSZP-szabad demokrata kormány elveivel teljesen ellentétesen - bevezette a gyermekek utáni adókedvezményt, a családi adókedvezmény intézményét.
Hogyan is alakult a mi családunk helyzete, mondjuk, 1997-ben? Bizony a családoknak azt kellett megtapasztalniuk, hogy volt egy Bokros nevű pénzügyminiszter, és volt egy Horn nevű miniszterelnök, akik eldöntötték, hogy a magyar családok kasszáját jelentős mértékben megkurtítják.
Mit is cselekedett egyébként a Horn-Bokros-kormány? Először is, a családi pótlék alanyi jogosultságát megvonta, majd a gyermeknevelési segély és a gyermeknevelési támogatás alanyi jogosultságát is megvonta. Eltörölte a gyermekgondozási díjat, és teljes mértékben megszüntette a gyermekek után járó adókedvezményt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nemcsak a mélyszegénység szintjén és nemcsak a gazdagnak nevezett családokat sújtotta, hanem teljes mértékben a gyermeket nevelő magyar családokat. Tehát akkor, amikor önök a 2002-től kezdődő kormányzásuk idején visszamutogatnak az 1998-2002-ig terjedő időszakra, és azt mondják például, hogy a polgári kormány miért nem vezetett be bébikötvényt, kérem, lássák be, hogy a polgári kormánynak sokkal súlyosabb kérdésekben kellett döntenie. Ezek, ahogy én említettem: a gyermekgondozási díj újbóli bevezetése, a gyes, a családi pótlék alanyi jogosultságának a visszaállítása és a gyermekek után járó adókedvezmény visszaállítása.
Nyilvánvaló, tisztelt képviselőtársaim - gondolom, ismerik a jobboldali pártok programját -, 2002-ben láthatták, hogy mi is ingyenes étkeztetést és ingyenes tankönyvet ígértünk, de nemcsak ígértünk, hanem ezt meg is valósítottuk volna, ha kormányon maradunk. Nyilvánvalóan azok a törekvések, amelyek egyébként a gyermekek érdekében állóak és az önök kormányzása idején megszülettek, ezek a Magyar Demokrata Fórum által mindenféleképpen támogatásra tarthatnak igényt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem árt egy kicsit a számok tükrében megítélni az 1990-től tartó időszakot, egészen a mai napig. A családi pótlék és az adókedvezmény reálértékének együttes alakulása 1990-től a következőképpen alakult: 1993-ban egy egygyermekes család az 1990. évinek a 84,6 százalékát kapta; egy kétgyermekes család a 84,3 százalékát; egy háromgyermekes család pedig a 92,7 százalékát kapta.
1997 volt a mélypont a Horn-Bokros-kormány idején, amikor is egy egygyermekes családnál a családi pótlék és az adókedvezmény reálértéke 34,3 százalékra csökkent; kétgyermekes család esetében 34,6 százalékra csökkent; háromgyermekes család esetében pedig 37,9 százalékra csökkent. Ez a polgári kormány időszakában, 2001-ben: egygyermekes család esetében 56,1 százalék, tehát 23 százalékos emelkedés tapasztalható; kétgyermekes család esetében 61,3 százalék, több mint 17 százalékos emelkedés tapasztalható ’97-hez képest; egy háromgyermekes család esetében pedig 105,5 százalék - azt hiszem, a különbségek jól mérhetőek és értékelhetőek.
2004-ben ugyanez egygyermekes család esetében 55,4 százalék; kétgyermekes család esetében 59,3 százalék; háromgyermekes család esetében pedig 98,7 százalék. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez, azt hiszem, ékes bizonyítéka annak, hogy a polgári kormány időszakában abszolút nincs semmiféle szégyellnivalónk.
A Medgyessy-kormány kormányprogramjában azt olvashattuk, hogy a családi adókedvezmény intézményét úgy fejlesztjük tovább, hogy azt azok a családok is megkapják, amelyek most még nem juthatnak hozzá az adókedvezményhez. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy jelentős változás következett be, mert a családi adókedvezmény intézményét önök 2006. január 1-jétől teljes mértékben megszüntetik.
Azt mondta Korózs államtitkár úr, hogy a három- és többgyermekes családok esetében ez megmarad. Gondolom, Korózs államtitkár úr egyébként pontosan tudja azt, hogy a három- és többgyermekes családok esetében a jelenlegi 10 ezer forintos, havonként járó adókedvezmény 4 ezer forinttal csökken, tehát ez a “megmarad” egy túlzó fogalmazás, államtitkár úr, merthogy a három- és többgyermekes családok esetében is 6 ezer forintra csökkentik ezt az összeget. Alapvető filozófiai nézetbeli különbség van a jobboldali konzervatív pártok és a jelenlegi balliberális kormány által megfogalmazottak között e tekintetben.
Sok szó esett itt a rendszeres gyermekvédelmi támogatásról, a mélyszegénység szintjén élő gyermekekről, arról, hogy mi a családi pótlékot semmilyen szinten nem emeltük. Nézzük meg akkor egy picikét a mélyszegénység szintjén élő családokat! Azt hiszem, minden parlamenti képviselő pontosan tudja, hogy 1998-at, a kormányváltást követően nem rendszeres nevelési segélyről beszéltünk, nem rendszeres gyermekvédelmi támogatásról, hanem kiegészítő családi pótlékról. De nem ez a lényeges, tisztelt képviselőtársaim! Hanem az a lényeges, hogy a polgári kormányzás időszakában hogyan, milyen módon növekedett a kiegészítő családi pótlék vagy rendszeres gyermekvédelmi támogatás, ha a mai nevén nevezzük, habár ez a támogatás már nem lesz túlságosan hosszú életű.
A számok önmagukért beszélnek. 1998-ban, az önök kormányzásának végén 2740 forint volt az egy gyermek után, a mélyszegénység szintjén élő gyermek után járó kiegészítő családi pótlék vagy rendszeres gyermekvédelmi támogatás. Amikor a polgári kormány időszaka befejeződött 2002-ben, ez a támogatás 4200 forint volt. Magyarán 53,2 százalékkal, 1460 forinttal emelkedett a kiegészítő családi pótlék összege.
Hogyan is alakult ez az önök idejében? 2002-től 2005. december 31-éig 5434 forint. Hány százalékkal emelték a mélyszegénység szintjén élő családoknak havonta juttatandó rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegét? Képviselőtársaim, 29,3 százalékkal. Ezek szerint az 1998-2002-ig terjedő időszakban megfelelő módon gondoskodtunk a mélyszegénység szintjén élő családokról. Persze, ez csak egy támogatási forma, de azért nem szabad erről elfeledkezni.
(11.10)
A Gyurcsány-kormány programjában a következőt olvashatjuk: “Folytatjuk a rászorulók támogatását a rendszeres gyermekvédelmi támogatással, az ingyenes tankönyvellátással, az ingyenes óvodai és bölcsődei étkeztetés biztosításával.”
Hogyan alakulnak ezek a dolgok? Úgy alakul a helyzet, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás már nemigen szolgálja a mélyszegénység szintjén élő 700 ezer gyermeket nevelő család problémamegoldását, mert ezt önök megszüntetik, és a családi pótlékba fogják majd átkonvertálni. Tehát rendszeres gyermekvédelmi támogatásról az elkövetkezendő időszakban nem beszélhetünk.
Még egy pillanatra visszatérnék: 2000-ben egyébként a polgári kormány plusz egyhavi rendszeres gyermekvédelmi támogatással segítette a családok iskolakezdési problémáinak megoldását. Ez egészen eddig az évig 5434 forint volt, a következő évben ez 5000 forintra csökkent volna. Miután érzékelték, hogy ez komoly problémát jelent, ezért Burány Sándor frakcióvezető-helyettes úr bejelentette, még ebben az évben decemberben 5000 forinttal kiegészítik a családok támogatását. Így volt, Korózs államtitkár úr, csak délután egyébként a kormányszóvivő korrigálta Burány frakcióvezető-helyettes urat. Azt mondta: na nem most, majd jövő decemberben. Tehát a következő kormány terhére vállalták ezt a támogatást. Ez nem baj egyébként, mert ez is a gyermekes családok helyzetét javítja.
Nézzünk egyébként egy picikét tovább: önök azt mondják, ingyenes tankönyv. Először is, a Medgyessy-kormány programjában, illetve az azt megelőző kampányban az szerepelt, hogy az általános iskolában teljesen ingyenessé teszik a tankönyvet. Ezt a programpontot nagyon gyorsan elvetették. Azt mondták: a rászoruló gyermekek számára válik ingyenessé a tankönyv.
De nézzük meg, ingyenes-e ez a tankönyv, képviselőtársaim! 2004-ben az általános iskola első nyolc osztályában egy-egy gyermek számára átlagosan 10 027 forintba kerül a tankönyv. Mennyi ehhez az önök által adott átlagos támogatás? 5850 forint. Meg kell nézni a 2004. évi költségvetésben ezeket a számokat, átlagot kell venni. Úgy alakul ez, tisztelt képviselőtársaim, hogy az alsó tagozatban jóval alacsonyabb a támogatás, a felső tagozatban valamivel magasabb ez a támogatás, de átlagban 5850 forint.
Magyarán: az önkormányzatoknak, ha tényleg ingyenesen szeretnék juttatni az önök elképzelései szerint ezt a tankönyvet, rászorult gyermekenként 4177 forintot kell hozzátenniük minden egyes gyermek ingyenes tankönyvvásárlásához. Magyarán: úgy alakul ez a dolog ingyenesen, hogy önök az önkormányzatokat bevonva, a saját akaratukon kívül tulajdonképpen erre a dologra kényszerítik, mi pedig, önkormányzatok, nyilván nem tudunk mást tenni - nem is szeretnénk mást tenni -, mert azt gondoljuk, tényleg szerencsés, ha ingyenesen juttatjuk a tankönyvet, mint ahogy ezt a 4177 forintot megfizetjük több millió forint támogatás nyújtásával.
2005-ben sem jobb a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, mert most az általános iskola 1-8. osztályában átlagosan 12 062 forint a tankönyvek ára, és ha átlagot veszünk az állami támogatás tekintetében, akkor 7800 forintot adnak önök, 4262 forintot pedig az önkormányzatok fizetnek meg minden egyes rászorult gyermek esetében. Tehát az ingyenes tankönyv ingyenessé tételéhez a magyar önkormányzatok 35 százalékkal járulnak hozzá.
Nézzük az ingyenes étkeztetést! Az óvodai ingyenes étkeztetéshez önök ebben az évben rászorult gyermekenként 60 ezer forint összegű támogatást biztosítottak, miközben egyébként az étkezés tényleges költsége egy gyermek esetében 77 418 forint. Magyarán: 17 418 forintot a tényleges ingyenes étkeztetéshez szükséges források teljességéhez az önkormányzatok biztosítanak, ez 22 százalék. Jövőre a jelenlegi költségvetési törvény alapján, amennyiben így fogadjuk el - nagy valószínűséggel ez már így marad -, a helyzet nem javul, hanem romlik, mert önök minden egyes gyermek esetében már nem 60 ezer forint támogatást biztosítanak, csak 50 ezer forintot. Érdemes ezen elgondolkodni. Magyarán: ha az étkeztetés költségét az idei szinten vesszük, abban az esetben egy-egy önkormányzatnak egy-egy gyermek étkeztetéséhez plusz 27 418 forintot kell hozzátenni. Ez az önkormányzat pénzéből 35 százalékot vesz el.
Mondhatnám az általános iskolai napközit. Itt a helyzet egyáltalán nem jobb: itt egyébként 30 ezer forint az 50 százalékos támogatás, az önkormányzatoknak gyermekenként 14 ezer forintot kell a saját forrásaikból hozzátenni. A kollégiumi, externátusi ellátásnál pedig abszolút katasztrofális a helyzet, mert szintén 30 ezer forintot biztosítanak önök tanulónként, és az étkeztetés tényleges költsége körülbelül 64 ezer forint. Itt egyébként több mint 50 százalék az az összeg, amit hozzá kell tenni ehhez az összeghez.
Gondolom, a Medgyessy-kormány programját még mindig a magukénak vallják. Ebben volt egy olyan mondat: “Felemeljük a kistelepülésen élő kisiskolások oktatását, nevelését szolgáló finanszírozási normatív normákat, ösztönözzük a településeket a közös összefogáson alapuló megoldásokra.”
Nos, nézzük meg egy picikét, hogyan is emelik önök egyébként a normatívákat! Ma Pásztón, ahol polgármester vagyok, egy óvodás gyermek egész éves ellátásához szükséges forrás 509 ezer forint. Az összes normatív támogatás, amelyet 2005-ben önök biztosítanak, 225 ezer forint. Az önkormányzatnak, képviselőtársaim, minden egyes óvodás gyermek ellátásához 284 ezer forintot kell hozzátennie. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat a tényleges gyermek után járó kiadások 56 százalékát, a kormány a 44 százalékát finanszírozza. Egy általános iskolás gyermek esetében jelen pillanatban az egész éves kiadások meghaladják a 330 ezer forintot, a normatíva pedig összességében 244 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy az állam ad 72 százalékot, az önkormányzat 28 százalékot tesz mindehhez hozzá.
Képviselőtársaim! Így azt gondolom, a hozzászólásom végéhez közeledve, ha a visszatekintést és a jelenlegi helyzetet is elemezzük, megállapítható: a polgári kormány mindent megtett a gyermekvállalás ösztönzése érdekében, és ez a kormány is nyilvánvalóan próbál ebbe az irányba menni. Újhelyi képviselőtársam azt mondta, a népesedéspolitika, a demográfia rendkívül fontos kérdés. Igen, a Magyar Demokrata Fórum számára a népességfogyás csökkenése, megállítása politikájának központi kérdése. Amint a hozzászólásom elején elmondtam, ma a legfontosabb kérdéskör a gyermekvállalás, a gyermekszületés ösztönzése. Nem véletlen, hogy a Magyar Demokrata Fórum egy négypárti közös nyilatkozat elkészítését tűzte ki célul, és a négy parlamenti párt több alkalommal ült már le ezeknek a téziseknek a megvitatása érdekében.
Azt mondta Újhelyi képviselő úr, hogy ebben az évben és az elmúlt évben megállt a népességfogyás. Úgy gondolom, mélyreható következtetéseket nemigen szabad levonni, mert míg 1994-ben ebben az országban 110 598 gyermek született, 2004-ben már csak 95 137, 15 ezerrel kevesebb. Ha azt nézzük, hogy 2001-ben hány gyermek született, képviselőtársaim: 97 047. A 2001. évi 97 047-hez képest most, 2004-ben 95 137, 1910 gyermekkel kevesebb született. Túlságosan nem örvendezhetünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)
Azt hiszem, a mindenkori kormányoknak a gyermekvállalás ösztönzése, a családtámogatásokra fordított összegek emelése alapvetően fontos feladata. Azt hiszem, talán ez az értékelés, amely 1990-től indul, megmutatja, hogy az egyes kormányok mit is tettek a családtámogatások területén.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
