DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm. Előbb sor került rám, nem voltam ilyen optimista.
Mégis, tisztelt Ház, szükségesnek tartom folytatni és kiegészíteni azt a nézetet, amit már a költségvetési bizottságban többen elmondtunk; nevezetesen, bizonyítani azt, hogy a téma jó, de nem kész. Jó, mert takarékosságra mindenféle tisztességes és hatásos eszközt meg kell ragadni, és a kormány bizonyosan abban a helyzetben van, hogy intézményeket teremtsen, ösztönzőket vezessen a rendszerbe, és ezt megjutalmazza.
A legfőbb akadály és fenntartás onnan jön, hogy ez a megjutalmazás, az ösztönzés nem világos, kockázatos és olyan lehetőségeket rejt magában, amit később megbánunk, mert tüntetések jöhetnek az Országház elé, és más alkalommal, s vagyunk jó néhányan, akik kaptunk leveleket, és kapunk leveleket, és gyűléseken Vásárosnaménytől Sárvárig részt veszünk.
Tisztelt Országgyűlés! Amit már a bizottsági jelentésben is említettem: nincs ebben a törvényben kifejezve világosan az, hogy hogyan is kezeli a megtakarított pénzt az a valaki, akit úgy nevezünk, hogy számlakezelő. A számlakezelő, mint ahogy láttuk, lehet bank, inkább én is úgy rögtönzöm ezt, hogy lehet bank; lehet más is, mert nincs kifejezve. Inkább a téma logikáját követve gondolom, hogy igen, a bankok. Ha bankok csinálják, akkor annak a kockázata, hogy valaki megkárosítja a takarékoskodó embereket, kevesebb. Azonban a bankokkal az a gond, hogy az egy olyan kockázat nélküli, igen jelentős jövedelemforrás számukra, ami rendben van, de talán jobban meg kellene osztani azzal a takarékoskodó emberrel.
Nincs utalás itt arra, hogy például a bankok mit tegyenek azzal a kamattal, amit nyilván megkeresnek, mert a pénzt nem fogják valahol bezárni egy papírládába, és ott tartani. A befektetésnek jövedelme van. Hogyan osztódik az meg a takarékoskodó emberrel? Például kimondanám, javasolom, hogy a javított változatban mondassék ki, hogy a pénzpiaci verseny szelleme legalább legyen jelen. És hogyan látja ezt a pénzpiac állami felügyelete?
Semmiféleképpen nincsen utalás arra, hogy mik a nemzetközi tapasztalatok. Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon vázlatosan szabad legyen említenem, hogy az európai országok, akikkel szeretjük magunkat összehasonlítani, többen művelik ezt a műfajt, és igen jól kiegészíti a másik takarékossági oszlopot, amit a pénzügyminiszter úr negyedik oszlopnak, én harmadik oszlopnak gondoltam, de nem is lényeges, egy oszlop. Ha a takarékosságról beszélünk, különösen a nyugdíjszférában - hiszen ez a címe a törvénynek, nyugdíj-előtakarékosság -, akkor az a három pillér jó volna, ha világos volna előttünk, nevezetesen: a vállalati nyugdíjpénztár - valamilyen változata ennek -, a társadalmi nyugdíjalap, és ez az a harmadik, ami önkéntes, ami belép. Erre nagyon érdekes tapasztalatok vannak, hasznosak európai országokban és a világon másutt is. Erre jó volna utalni, annál is inkább, mert akkor rákényszerítenénk azokat, akik majd csinálják, a számlavezetőket és a felügyelőket, hogy van ám itt egy kontrollmechanizmus, és nem lehet majd gründolni és kitalálni valami olyasmit, amit kitaláltak azok az úgynevezett befektető szövetkezetek az elmúlt tíz esztendő során.
Rövidre fogva (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ennél rövidebbre? - Derültség az MSZP soraiban. - Az elnök csenget), az idővel takarékoskodva, tisztelt Országgyűlés, az jó lett volna, ha az érdekképviseletek nézeteit hallottuk volna. A költségvetési bizottságban erre rákérdeztünk többen. A Bankszövetség, az alkalmazottak, a különböző szakszervezetek, emberek, embercsoportok képviselői, intézményei, akár gazdasági érdekképviseletek, akár másképpen - van nekik véleményük róla. Ha nincsen, akkor a kormány kezükbe adhatta volna a tervezetet néhány héttel, hónappal azelőtt, hogy végiggondolják. Van olyan, tisztelt Országgyűlés, hogy népi bölcsesség, emberek ezrei, néha tízezrei, akik elbeszélgetnek dolgokról, és nincs abban semmi megalázó, hogy tanulunk belőle, és összerakjuk.
Tisztelt Országgyűlés! Azt tanácsolom, hogy ezt a témát vegyük olyan komolyan, amit megérdemel. Akkor pedig további háttérfeladatokat el kellene végeznünk, és akkor olyan törvényjavaslat kerül hozzánk, amit, ha elfogad az Országgyűlés, akkor nem lesz szükséges négy hónap múlva vagy másfél év múlva újból javítani, mint ahogy ez nálunk olyan gyakran megtörténik. Törvényt hozunk, aztán fél év múlva, egy év múlva reparáljuk, mert fuserálni kell. Csináljuk meg úgy, ahogy ez a téma megérdemli!
Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)
