VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A normaszöveggel kapcsolatban talán érdemes egy-két szót szólni arról, hogy hol is tart most a Ház. Túl vagyunk az általános vita első szakaszán, a parlament döntött a fő fejezeti összegekről, és most, a részletes vita megkezdésekor talán érdemes néhány szót szólni arról, hogy hogyan is állunk. Fel kell tennünk a kérdést, hogy jobb lett-e a költségvetés vagy változatlan maradt, ne adj’ isten, még rosszabb lett annál is, mint amit szeptember 30-án a parlament megkapott.
Az első, amit mindenképpen szeretnék hangsúlyozni, hogy az eddig elfogadott módosító indítványok után úgy tűnik, ez a költségvetés nem lett jobb. Nem lett jobb abban a tekintetben, hogy az a négy terület, amelyet az Állami Számvevőszék és a költségvetést elemzők megjelöltek, jobb helyzetbe nem került. A rosszabb helyzetből a kevésbé rossz kategóriába kettőt talán át lehet sorolni, de úgy tűnik, hogy az érdemi változások az elmúlt két hónapban elmaradtak.
Nézzük, melyek ezek a területek! Az egyik az egészségügy területe. Az Állami Számvevőszék világosan megfogalmazta azt a kritikáját, hogy az elmúlt tizenöt évben olyan még nem fordult elő a költségvetések történetében, hogy nominálisan is csökkent volna egy-egy tétel összege. A módosító indítványok elfogadása - és a normaszöveg is erre utal - sajnos nem tette jobbá a költségvetést, a gyógyító-megelőző kasszánál vagy a gyógyszerkasszánál ugyanúgy hiányoznak támogatási összegek.
Az önkormányzati terület egy kicsit talán visszakapott abból a pénzből, amit a kormány el kívánt venni tőle, de az érdemi változások itt is elmaradtak. Nem találkozom, nem tudok beszélni olyan polgármesterrel - akár az MSZP-hez kötődik, akár más politikai erőhöz -, aki azt mondaná vagy azt fogalmazná meg, hogy ez a költségvetés jobb feltételeket teremt 2006-ra, mint amilyen 2005-ben volt.
Ugyanilyen terület a munkahelyteremtés ügye. 54 ezer fővel nőtt az elmúlt egy évben a munkanélküliek száma Magyarországon, és sajnos munkahelyteremtésre az elfogadott módosítások után sem fog több pénz jutni. Rá is tüsszentett kollégám, egészségére! Ez bizony így van, ez fedi a valóságot, ez így igaz, úgy tűnik, a munkahelyteremtés nem tartozik a kormány olyan területei közé, amelyet kiemelten kívánna támogatni, vagy fontosnak tartaná. Nyugodtan megfogalmazható, hogy ezek a területek ebből a szempontból a vesztesek közé tartoznak.
De az oktatási normatívával is ez a helyzet. Az oktatás a negyedik terület, amiről azt mondtuk, hogy kevesebb összeg jut rá. Érdemi eredménynek tekintem azt, hogy a nyolcszáz alapfokú művészeti oktatást biztosító iskola - zeneiskolák, táncoktató iskolák, egyéb szakköri képzéseket végző iskolák - végül is megmenekült attól, hogy drasztikus támogatásmegvonás történjen 2006-ra, de csak azt a pénzt kapták vissza, ami 2005-re is járt. Ebben az infláció, a megnövekedett kiadások, költségek nincsenek benne. Vélhetően vagy az önkormányzatok nyúlnak majd jobban a zsebükbe - beszéltem már arról, hogy ez nem nagyon valószínű, hiszen az önkormányzatok sem kerültek jobb helyzetbe -, vagy pedig marad az, amit ezeknek az oktatási intézményeknek, zeneiskoláknak a tanárai megfogalmaztak, hogy a szülőknek kell majd vállalni a nagyobb költségeket, a szülőknek kell többet fizetniük 2006-ban. A költségvetés tehát ebből a szempontból jobb nem lett.
A vita során sokszor elhangzott kormányzati oldalról, hogy talán az ellenzék látja túlságosan pesszimistán a helyzetet. Átnéztem, hogy szeptember 30-a, tehát a beterjesztés óta, valamint a költségvetési vita megkezdése óta milyen vélemények jelentek meg külföldön Magyarországról, a magyar gazdaságról, és nem találtam olyat, amely valamilyen pozitív véleményt fogalmazott volna meg az országgal kapcsolatban. Az elemzői vélemények talán úgy foglalhatók össze, hogy nem hisz a kormánynak a piac, sem a hazai, sem a külföldi piac. Időközben napvilágot látott egy újabb felzárkózási, vagy ahogy szakszóval mondják, konvergenciajelentés, azaz hogy Magyarország hogyan kíván majd felzárkózni az Európai Unió fejlettebb országaihoz. Nem mondom azt, hogy erről a konvergenciajelentésről a kacaj vagy a gúnyos nevetés visszhangjai jönnek vissza, de egész egyszerűen úgy nyilatkoztak az elemzők is, hogy a magyar kormány hiteltelen ebben a tekintetben. Olyan forgatókönyvet fogalmaz meg a következő három esztendőre, amelynek nem lehet hitelt adni.
A hazai elemzők - bármelyiket mondhatnám: Erste Bank, Inter-Európa Bank, ING és így tovább - nagyon kritikus véleményt fogalmaztak meg mind az államadósság, mind az államháztartási hiány tekintetében. Azt mondják, az euróövezeti tagság biztosan késni fog Magyarország tekintetében. De a külföldi vélemények is hasonlók. A Morgan Stanley időközben, miközben dübörög a gazdaság, leminősítette a magyar részvénypiacot. Talán vigasztaljon bennünket, hogy ugyanez történt Csehország esetében is, de az már kevésbé vigasztal bennünket, hogy ugyanez az intézmény, a Morgan Stanley 10 százalék fölötti deficitet vár 2006-ban, azaz jóval magasabbat annál, mint amit a kormány ebben a prognózisában megfogalmazott.
De nézzünk más véleményeket is: itt van az euró kérdése. Gyurcsány Ferenc kicsit tanácstalan emberként egyik lábáról a másikra állt az euró ügyében, hol azt mondta, hogy nem kell sietni megválni a nemzeti valutától, ragaszkodjunk egy kicsit hozzá, hol azt mondta, hogy mégiscsak lesz 2010-ben euró. Most úgy tűnik, hogy a jobbik lábán áll, és azt mondja, mégiscsak 2010 lesz a céldátum, csakhogy ennek a hitelessége most már jelentősen megkérdőjeleződik. Megkérdőjeleződik, mert a piac, az elemzők ismerik a 2006-os számokat, ezek a számok pedig semmilyen tekintetben nem támasztják alá azt, hogy Magyarország ezt a kitűzött célt el tudja érni.
A Reuters jelentése úgy fogalmaz, hogy a piacgyengülés fő oka Magyarországon a deficit-előirányzatok módosítása - ez burkoltan azt jelenti, hogy a kormány időnként közöl velünk hiányszámokat, amelyek rendre nem teljesülnek -, valamint hozzáteszik azt is, hogy a 28 elemző által készített elemzői konszenzus 2013-ra teszi az euró bevezetését. Ez az emberek, de a vállalkozók számára is másodlagos kérdés ahhoz képest, hogy mi fog történni az árfolyammal, hiszen Magyarországon az emberek jelentős része ma már devizában adósodik el, akár ingatlant, akár autót vásárol, vagy ha vállalkozóként valamilyen beruházást, fejlesztést meg kíván valósítani.
Sajnos, az elmúlt hetek szomorú fejleménye az, hogy az Európai Központi Bank kamatot emelt.
(9.10)
Emiatt az euróárfolyam Magyarország felé meggyengült. Várhatóan Svájc jegybankja ugyanezt a lépést fogja elkövetni, magyarán reszkethetnek a devizaadósok, ugyanis az fog bekövetkezni, hogy jelentősen nő az a törlesztőrészlet, amit ők forintban fizetnek.
És megint csak vissza kell menni a kiinduló bajok gyökeréhez: a bajok gyökere az az államháztartás, amely túlköltekezik; amely államadósságot növel; amely az államháztartási hiány mértékét nem tudja tartani; amely hiteltelen képet sugároz a külföld irányába.
És szintén van egy újabb fejlemény, amit itt meg kell említenem: az elemzői vélemények világosan megfogalmazzák, hogy Szlovákia és Magyarország tekintetében drámai változás történt az elmúlt három esztendőben. Amíg 2002-ben Magyarország a gazdaság teljesítményét tekintve megelőzte Szlovákiát (Keller László közbeszólása.), addig 2005-re ez a helyzet teljesen megfordult. Hiába kiabál itt nekem közbe Keller László képviselő úr, a helyzet sajnos ez, tisztelt képviselő úr! (Keller László: Részletes vita van!) Szlovákia - a normaszöveghez szólok hozzá (Derültség az MSZP padsoraiból.) - a két héttel ezelőtti bejelentésével csatlakozott az euróbevezetés előszobájához; Magyarország pedig fényévnyi távolságra van ettől a bevezetéstől.
Mit is fogalmaz meg például a Reuters is ebben a véleményében? Magyarország egész egyszerűen lemarad, ha az eurót nem tudja mint nemzeti fizetőeszközt felajánlani a külföldi beruházásokhoz. Nő a kockázat, csökken a befektetési tőke Magyarországra érkező mértéke. Ezért azt kell mondanom, hogy a kormányzati túlköltekezés ebből a szempontból is rontja Magyarország lehetőségét. Miközben Szlovákiánál ezek az elemzők azt mondják, hogy a 2009-es bevezetés teljesen reális, nálunk 2010 helyett egyre inkább 2012-13-as forgatókönyvekről lehet beszélni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a szempontból azt kell mondanom, hogy az elmúlt hetek a kormány számára is elvesztegetett időt jelentenek. Ezeknek a külföldi és hazai véleményeknek a megjelenésével a kormány nem foglalkozott. Olyannyira nem, hogy amikor az Európai Bizottság pénzügyi biztosa, Almunia úr kiadta a harmadik olyan jelentését, amelyik elmarasztalta Magyarországot, amelyik azt fogalmazta meg, hogy Magyarország újra csak nem teljesíti azokat a vállalásait, amelyeket saját maga fogalmazott meg, akkor erre azt halljuk, hogy részben mi a csodát vagy mi az ördögöt akar Magyarországtól az Európai Unió, fogalmazza meg a miniszterelnök úr; a pénzügyminiszter pedig egy ilyen, nem is tudom, ködös optimizmussal arról beszél, hogy őt már nem is lepi meg az Európai Bizottság pénzügyi biztosának a véleménye.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az elmarasztaló vélemény azért, azt kell mondanom, hogy már a sokadik figyelmeztetés: harmadik alkalommal kapunk ilyet az Európai Bizottságtól. A helyzetet kicsit úgy is meg tudnám fogalmazni, hogy Magyarország eddig háromszor ment át a piros lámpán, és a közlekedés és a fizika törvényei szerint nem lehet ezt sokáig megtenni. Átmentünk egyszer, átmentünk kétszer, most átmegyünk harmadjára, figyelmeztetnek bennünket jóindulatúan, de előbb-utóbb vagy jobbról, vagy balról érkezik egy autó, és a karambol sajnos elkerülhetetlen.
Hogy ezzel zárjam, ezt fogalmazza meg egyébként az egyik szintén külföldi elemzői csoport, a Citygroup véleménye. A Citygroup azt a címet adta a Magyarországról szóló elemzésének, hogy Jéghegynek tartva. Igen, Magyarország ebből a szempontból jéghegy felé tart. A kormány egy ilyen ködös optimizmussal, azt kell mondanom, indokolatlan ködösítéssel, talán ideig-óráig még el tudja leplezni azokat a problémákat, amelyek a magyar gazdaság irányából a külföld felé egyértelműen érkeznek, de hogy a Citygroup mondatával zárjam, Magyarország helyzete a Titanicéhoz hasonló: miközben még szól a hajón a zenekar, a kommunikációs és PR-offenzíva dübörög, aközben közeledik az a jéghegy, amely egy jelentős megrázkódtatással sajnos a magyar gazdaságot és így a magyar államháztartást is arra kell kényszerítse majd, hogy a hajón mulató vezetők és kapitányok végre észhez térjenek, és valóban elkezdjenek azzal foglalkozni, ami a magyar gazdaságot versenyképesebbé tenné; ami lehetővé tenné számunkra, hogy ne egy lemaradó, sereghajtó ország legyünk, hanem egy Európai Unióhoz felzárkózó ország.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
