IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Nagyon gyorsan konszenzust teremtettünk ebben a dologban, de én most akkor ebből eredően kicsit visszanyúlok, tehát én a 48. és 49. javaslatot szeretném kiemelni.
Az üzletek létesítésével kapcsolatban, elsősorban a nagy alapterületű üzletek létesítésével kapcsolatban én örülök, hogy a 3000 négyzetméteres eladói térre vonatkozó korlátozásban vagy az itteni beavatkozási lehetőségben úgy látszik, konszenzus született. De ez természetesen csak nagyvárosoknál, Budapestnél, megyei jogú városoknál érthető és kezelhető így, és talán a regionális fejlesztési tanács szerepe is. De ha az ország egészét tekintjük, akkor egy kistelepülésen már néhány száz négyzetméteres eladótérrel rendelkező üzlet esetében is gondok lehetnek, és itt nem is biztos, hogy a regionális fejlesztési tanács volna az ideális beavatkozó vagy véleményező, hanem inkább talán a kistérség. Most az ország határozottan kistérségekre van osztva, és a területek adottsága, az ottani szokások, a kereskedelem fejlettsége ezeknek a kistérségeknek inkább jellemzője, tehát itt mondhatjuk azt, hogy egy kistérségen belül sokkal nagyobb homogenitás van, mint a regionális fejlesztési tanácsok által érintett területen.
Ezért itt megjelentek kormánypárti képviselők részéről is 250 négyzetméter és 2500 négyzetméter közötti értékek. A mi javaslatunk 4000 négyzetméterre vonatkozik, de hangsúlyozom, ehhez nem ragaszkodunk, annyira nem, hogy a kapcsolódó módosító javaslatba már mi is bevesszük ezt a megközelítést, amelyet kormánypárti képviselőtársaim is alkalmaznak, törekedve a konszenzusra, mert ahogy államtitkár úr is elismerte, ezt a kérdést ténylegesen valahogy szabályozni kell, és az egyik része, a beszerzési ár alatti értékesítés egy másik úton talán szabályozható. Ez a kérdés, a nagy alapterületű üzletek létesítése, úgy gondolom, ránk vár. Erre most van lehetőség, ezt most kell valamilyen módon megoldanunk. Meg kell fontolni azt, hogy milyen szervezeteket vonunk be ennek a megítélésébe.
Mindenképpen valószínűnek látszik az a megoldás, hogy az ipari és kereskedelmi kamarákat érdemes ebbe a kérdéskörbe bevonni, annál is inkább, amit államtitkár úr is mondott, hogy a kereskedőknek kell egy etikai kódexet kialakítani. Én úgy gondolom, hogy ebben a körben szintén nem nélkülözhető a kamarák szerepe, és így gyakorlatilag a kamaráknak is adunk egy olyan feladatot, amely, úgy gondolom, kimondottan az ő profiljukba illik, és természetesen nem vonhatjuk ki a szabályozási körből az önkormányzatokat sem. Itt véleményünk szerint az volna a leghatékonyabb dolog, ha az önkormányzatok ezt helyi rendeletben tudnák szabályozni, azt a minimális eladóteret is, ahol még elfogadható a létesítés külön hatástanulmány nélkül, az efölöttinél pedig ezt alkalmazni kell.
Azért kellene ezt önkormányzatokra testálni, tehát hogy az önkormányzat testülete tudja eldönteni egy helyi rendeletben, hogy mit ért nagy alapterületű üzleten, mert logikusan ez az önkormányzat, illetve a település nagyságával függ össze. Tehát nem mindegy, hogy egy 3000 négyzetméteres eladóterű üzletet egy 2 ezer fős településen létesítek, vagy pedig egy 100 ezer fős településen. Tehát ebből a szempontból úgy gondolom, hogy alkalmazkodnunk kell, és rugalmasan követni a településnagyságokat. Ez az önkormányzatiság kihasználásával, az önkormányzatiság bekapcsolásával valósítható meg, úgy gondolom, gond nélkül. Én erre biztatom képviselőtársaim, hogy ezen az úton próbáljuk megoldani ezt a szabályozást.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
