GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Mélyen tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! 2005 áprilisában erről a helyről azt mondtam a Magyar Országgyűlésnek, hogy miután látjuk, hogy a száz nap programja az abban foglalt szociális kárpótlással milyen jelentősen enyhítette az országban lévő szociális feszültségeket, enyhítette a rászorultak terheit, most induljunk neki egy új programmal; egy olyan programmal, amely nem egyszerűen egyoldalú kegyként, egyoldalú lépésként ad mindenkinek, akik az elmúlt tizenöt évben a rendszerváltást követő időszak hosszú-hosszú éveinek sokszor okkal érzett módon a vesztesei voltak, hanem tegyünk ennél bátrabb lépést, tegyünk ennél mélyebb lépést: nyúljunk hozzá azokhoz az igazságtalanságokhoz, amelyek itt vannak közöttünk. Nagyon sok egy irányba ható és egy irányba mutató lépéssel változtassuk meg Magyarországot, tegyük igazságosabbá, nem egy-egy zárt reformlépés-sorozattal, hanem nagyon sok területen egyszerre alkalmazott változtatások sorozatával tegyük élhetőbbé az országot, biztonságosabbá és igazságosabbá! Hiszen a változás, az okos változás fogja meghozni a biztonságot mindenki számára, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni ahhoz a világhoz, amelyben élünk.
A múlt héten, egy héttel ezelőtt ugyanitt egy rövid tájékoztatót, beszámolót adtam, hogy meddig jutottunk el. Elmondtam, hogy miként megígértük, megtettük, jogszabálytervezeteket alkottunk és elfogadtunk, benyújtottuk az Országgyűlésnek, és elfogadta ezeket a kormány. Az azóta már 111 lépésre bővült intézkedéssorozatból 86 hatályba lépett vagy éppen január 1-jétől hatályba lép.
A múlt heti bejelentés óta a száztizenegyedik a csecsemő- és gyermekegészségügyben tervezett intézkedésekre vonatkozó bejelentés volt, egy olyan intézkedéssorozat, amelyet nem a kormány, hanem a csecsemő- és gyermekegészségügyben érdekelt szakmai és civil szervezetek széles köre fogalmazott meg, tizenöt év után van nemzeti programunk e tekintetben. Ez volt a száztizenegyedik. Én azt javaslom, hogy menjünk tovább, tartsuk fenn a változásoknak ezt az állandó tempóját, tartsuk fenn azt a képességét és készségét a kormányzó koalíciónak, hogy van bátorsága és tehetsége hozzányúlni azokhoz a viszonyokhoz, amelyek újra- és újratermelik az igazságtalanságot, hogy biztonságosabb legyen a holnap.
A száz lépés politikájának első nagy szeleteként 19 intézkedést javasoltunk annak érdekében, hogy javuljon a foglalkoztatás helyzete, hogy többeknek legyen munkája, hogy jussunk közelebb ahhoz az állapothoz, amelyben mindenki tud dolgozni, aki dolgozni akar. Mert egyszerre két igazság érvényes: igaz az, amit sokszor a szemünkre vetnek, hogy bizony egyre többen keresnek munkát Magyarországon, igen, egyre többen jelentkeznek be a munkaügyi szolgálathoz, hogy igen, dolgozni szeretnék; ennek a mutatószáma a munkanélküliek számát jelző mutató. De egyre többen is dolgoznak, hála istennek, a foglalkoztatottság is nő, nem annyival, mint szeretnénk. És egészen addig, amíg csak egyetlenegy ember van, aki szeretne dolgozni és nem tud, addig nyilván kormány, legyen bármilyen kormány, de különösen, hogyha ez egy modern szociáldemokrata kormány, hát nem lehet boldog és nem lehet elégedett.
A 19 lépés között sok nagyon fontos, és a bevezetést követő tapasztalatok alapján mondhatom, sikeres lépés volt. Jól tudják, hogy a munkanélküli-segélyt átalakítottuk álláskeresési támogatássá, olyan támogatássá, amelynek magasabb az összege; olyan támogatássá, amely már nem a nyugdíjminimum összegéből indul ki, hanem a minimálbérhez igazodik, amit éppen most tervezünk megemelni; és olyan támogatássá, amely mögött aktív együttműködése van az álláskeresőnek és az államnak, egy intenzív szolgáltatásnyújtás van.
Sok vita tárgya volt a kék munkakönyv bevezetésének a javaslata. Azt mondhatom, hogy minden korábbi időszak számait meghaladóan már vagy 220 ezer ember váltotta ki a kék munkakönyvet, a tavalyi évben ez kevesebb volt, mint 120 ezer. Majd a nyár elején egy újabb javaslatot tettünk, hogy a mezőgazdasági idénymunkában dolgozó külföldiek munkavállalását segítsük, tegyük legitimmé, tegyük törvényessé, ez lett a zöld könyv, és csak az első hónapban 13 ezer ember váltotta ezt ki. Végre nem bújni és szaladni kell az ellenőrök elől, hanem lehet tisztességesen is dolgozni.
A munkaügyi, gyermeknevelési és szociális támogatásban részesülőknek azt a tilalmát, amely korábban érvényes volt, hogy nem dolgozhattak mindemellett, és el kellett dönteni, hogy vagy dolgozom, vagy segélyt kapok, vagy dolgozom, vagy otthon vagyok és a gyermekemet nevelem. Ezt a tilalmat feloldottuk, majd az egyébként sikeres prémiumévek programot kiterjesztettük a versenyszférára is. Elindítottuk, ami az egyik legnagyobb siker, a pályakezdők Start-programját. Alig vagyunk túl az első hónapon, és a napokban lesz már ötezer kiváltott Start-kártya. Igen, a mindegyikőnket zavaró és bántó pályakezdő-munkanélküliség ellen az egyik legfontosabb szer, hogy a pályakezdők alkalmazásának pluszterheiből magára vállal az állam. A közterhek jelentős részéről, amelyet a munkáltató fizet, lemondtunk: az első évben a 33,5 százalék helyett csak 15 százalékot kell fizetni, majd pedig a második évben is csak 25-öt.
Az intézkedések között jól ismert, sokat vitatkoztunk rajta, hogy speciális szabályokat alkalmazunk az építőiparban például a szürke- és feketemunka kifehérítésére, ott elkezdtek növekedni, hála istennek, ennek nyomán a bérek is. És éppen azért, hogy védjük a munkavállalók érdekeit, hathatós jogszabályokat hoztunk annak érdekében, hogy szigorúbb legyen a munkaügyi ellenőrzés, és akik tartósan és rosszhiszeműen megsértik a munkavállalók jogait, és szürkén és feketén foglalkoztatnak, azokat most már valóban szankcionálja a törvény ereje.
De nem mondanánk igazat, miután beterjesztettük szeptember végéig a munkaügyi helyzetről szóló jelentést, és azt megismerhette a parlament, ha azt mondanánk, hogy minden tekintetben elégedettek vagyunk. Nem vagyunk elégedettek, szeretnénk továbbmenni, szeretnénk újabb lépéseket tenni, és ezen lépések között most három új lépésre szeretnénk javaslatot tenni.
(13.10)
Ahogyan korábban is, most is az fog történni, hogy a bejelentést követően azonnal jogszabályokat fogunk hozni, javaslatot teszünk, szabályozunk, és bevezetjük az új intézkedéseket. Ezek közül az első javaslatunk a mikro-, kis- és középvállalkozások foglalkoztatását segíti. Arról szól, hogy ha a 250 fő alatti vállalkozások bővítik a létszámukat olyanokkal, akik már legalább három hónapja regisztrált álláskeresők, akkor egy teljes éven át ezek a munkáltatók mentesülnek a teljes munkáltatói járulékfizetés alól, amely, jól tudják, 29 százalék tb-járulék, 3 százalék munkáltatói járulék, és ma még létezik az egységes egészségügyi hozzájárulás. Érdekeltek lesznek abban a mikro-, kis- és középvállalkozások, hogy munkával nem rendelkezőket foglalkoztassanak, és az állam ebben elmegy a lehetősége határáig, lemond valamennyi, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó munkáltatói járulékfizetés alól. Ez az első lépés. (Taps az MSZP soraiban.)
A második lépés arról szól, hogy megteremtjük a versenyképes tudáshoz való ingyenes hozzáférés lehetőségét, bevezetjük a “Lépj egyet előre!” programot. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem tudom, tudják-e, hogy Magyarország felnőtt lakosságának 40 százaléka nem rendelkezik szakképesítéssel. Nyilvánvalóan a szakképesítéssel nem rendelkezők sokkal jobban ki vannak szolgáltatva ebben a mai világban. Nagyon nehéz nekik olyan munkát találni, amely biztonságot és elfogadható jövedelmet egyszerre nyújt. Éppen ezért úgy dönt a kormány, hogy a gazdaság igényeinek megfelelően ingyenes képzésben vehetnek részt azok, akik ma nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel, de az a céljuk, hogy bekapcsolódjanak a szakképzésbe, vagy azok is, akik ugyan rendelkeznek általános iskolai végzettséggel, de ma még nincs szakképesítésük, vagy van ugyan szakképesítésük, de piacképesebb szakmát szeretnének elsajátítani. A teljes képzési költség átvállalása mellett utólagos támogatást fognak kapni azok, akik a képzést sikeresen befejezték, és korábbi iskolai végzettségükhöz képest előreléptek. Annak az ösztöndíjnak a mértéke, amelyet ehhez nyújtunk, meg fog felelni a mindenkori minimálbér összegének. Ebbe a programba 2006. január 1-jétől lehet bekapcsolódni. (Taps az MSZP soraiban.)
Harmadik lépésként a közszféra korszerűsítési folyamatának elősegítése céljából kiszélesítjük a prémiumévek programját, és ösztönözzük a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedését. 2006. január 1-jétől éppen ezért a korábban alkalmazott hároméves korlátot megváltoztatva azok is bekapcsolódhatnak a prémiumévek programba, akiknek még öt évük van a nyugdíjba vonulásig. Ráadásul a program részvevői az eddigi 60 százalékkal szemben az illetményük 70 százalékát fogják megkapni. És megteremtjük annak lehetőségét, hogy a sajátos élethelyzetben lévők, ilyeneknek gondoljuk például a sokgyermekes szülőket vagy a gyermeküket egyedül nevelőket, részmunkaidőben dolgozhassanak a közszférában. Az ehhez szükséges jogszabály-módosításokat kezdeményezzük és megtesszük. Ez lesz a harmadik lépés. (Taps az MSZP soraiban.)
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szándékunk tehát változatlan: menni tovább annak érdekében, hogy a változások sorozatával egy igazságosabb és biztonságos világot teremtsünk, változtatni, hogy kiszámíthatóbb legyen a jövő.
Örömmel és megnyugvással látom, hogy a kormány száz lépés programja nagyobb sebesség kapcsolására késztette a politikai pártokat is. Azt látom, hogy egymás után jelentkeznek politikai pártok annak érdekében, hogy a maguk programját megmutassák, mi az, amit meg akarnak valósítani, mi az, amit meg akarnak őrizni. Azt gondolom, ez egy helyes törekvés, azt gondolom, helyes az, ha mindarról, amit a száz lépéssel elértünk ebben az országban, azt gondolhatják az emberek, hogy igen, ez érték, ezt meg fogjuk őrizni. Széles ezeknek az intézkedéseknek a köre, nem öt vagy nem hét az a lépés, amelyről úgy gondolom, hogy értéket képvisel. Itt van az adórendszer kérdése, itt van az elkezdett egészségügyi átalakítás, itt van maga a munkaerő-piaci átalakítás, egy sor olyan intézkedés, amely mind arra szolgált, hogy Magyarországon nagyobb legyen a biztonság.
Azok a javaslatok, amelyeket az elmúlt időszakban hallottam, izgalmas és jó javaslatok. Arról szólnak, hogy ezeknek az intézkedéseknek melyik elemét érdemes megőrizni. Az én válaszom egyszerű: mindegyiket. Mind a 110-et, vagy ma már azt mondhatom, hogy mind a 114-et, azért, mert ezek az intézkedések, bár sokat vitatták őket, mára bebizonyították, hogy változtatnak az országon. Ráadásul olyan irányba változtatnak, amit várnak tőlünk. Hozzányúltunk 15 év egy sor elmaradásához.
Van még hátra egy fontos feladatunk. Az a feladat, hogy most már a sokfajta jó szándék közepette képesek legyünk egymással szót is érteni és megállapodásra jutni, tárgyalni, megállapodni, mert ennek a végén lesz egy sikeres Magyarország. Mert az országért van egy közös felelősség, itt is meg ott is. És az nagyon jó, ha a patkó mindkét oldalán úgy gondolják, hogy érdemes ezekben a programokban szerepet vállalni. De van egy dolog, amit azért muszáj elmondanom. Ugye, azért az teljesen világos, hogy a 13. havi nyugdíjat ez a kormánykoalíció kezdeményezte, és ez jó. (Taps az MSZP soraiban.) És ugye, világos, hogy mi nem érjük be ennyivel, van ott még több is. Ott van az ötéves nyugdíjkorrekciós program, és ezt a programot legalább annyira meg kell védeni, mint a 13. havi nyugdíjat. Ugye, az mindenki számára világos, hogy a korábban lenézett panelprolik számára egy élhetőbb lakótelep kialakítása érdekében ez volt az a kormány, a mi kormányunk, amely átfogó lakótelepprogramot és benne panelfelújítási programot hirdetett? (Taps az MSZP soraiban.) Ugye, az mindenki számára világos, hogy egy új földosztást, a szociális földprogramot, a “földért életjáradék” programot ez a kormány kezdeményezte, és nemcsak hogy kezdeményezte, hanem valósítja meg folyamatosan? (Dr. Áder János: Igen? - Tállai András: Volt már egy? - Taps az MSZP soraiban.)
Úgy látom, hogy azok a javaslatok, amelyeket most hallok az ellenzék oldaláról, az elmúlt három és fél évben követett politika kudarcának beismerését jelentik. Azt tudniillik, hogy a kormány javaslataira mondott állandó nem, mindennek a tagadása nem áll érdekében sem az országnak, tegyük hozzá, nem állt érdekében a legnagyobb ellenzéki pártnak sem. Annak elismerése, hogy a tagadás, az egyet nem értés, helyenként a gúny helyett az a helyes, ha támogatják azt a programot, amely programot ez a kormány a száz lépés keretében indított el és valósít meg. Ezt a támogatást köszönöm, uraim. (Taps az MSZP soraiban.)
Hozzáteszem, a garanciának van egy rendkívül egyszerű módja. Ha az ellenzéki pártok támogatják a száz lépés programját, ahogyan az elmúlt hónapokban csak kritizálták, akkor nagyon egyszerű lenne egy egyoldalú garanciát vállalni. Azt a kijelentést megtenni hivatalosan, mondjuk, a szövetségi gyűlésen, mondjuk, az elnökségi ülésen, hogy támogatjuk a száz lépés programját, támogatjuk annak minden elemét, támogatjuk, mert bebizonyosodott, hogy ez a kormány a cselekvő változtatás kormánya, egy igazságosabb és egy bátrabb, egy biztonságosabb Magyarországért. (Taps az MSZP soraiban.) Persze, mondhatnám azt is, hogy van egy még sokkal egyszerűbb módja annak, hogy garanciája legyen, hogy ezt a programot meg fogjuk valósítani, és ez a program csonkítás nélkül végrehajtásra kerül: hát hogy azok kormányoznak hosszú távon, akik ezt a programot kezdeményezték, és akik megvalósítják. Ez a legfontosabb garancia. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Érteni vélem azt a mondást, mely szerint vannak hibák, amelyeket nem akarnak újra elkövetni. De ha így szól a mondat, akkor ez a magyar nyelv szabályai szerint azt jelenti, hogy vannak olyan hibák, amelyeket meg még mindig el akarnak követni. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Én ezt nem javaslom. Példának okáért nem javaslom azt a hibát elkövetni, amelyet a múlt héten elkövettek, hogy azt javasolják, hogy lassítsuk le az autópálya-építést. Autópálya-építést lassítani több mint bűn, hiba. (Taps az MSZP soraiban.)
(13.20)
Tudja ezt mindenki, aki Szegeden lakik (Tállai András közbeszólása.), tudja ezt mindenki, aki a Balaton déli partján lakik, tudja ezt mindenki, aki azt érzi, hogy azért pezsdült meg az élet, mert van autópálya.
S nem javaslom elkövetni azt a hibát, amelyet szintén a múlt héten követtek el, hogy azt mondják, hogy el fogunk bocsátani 200 ezer közalkalmazottat. Nem kell elbocsátani 200 ezer közalkalmazottat! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Téged!) Nem kell fenyegetni az embereket Magyarországon! Ha van programjuk, azt vitassuk meg, tegyék oda a száz lépés programja mellé, és megnézzük, hogyan lehet egy biztonságosabb országot teremteni. Megüzenni 200 ezer embernek, hogy el lesztek bocsátva, azt gondolom, tisztelt ellenzéki képviselők, oktalanság, indokolhatatlan, jelentős politikai és társadalmi hiba. Javaslom, vegyék fel ezt a kérdést is arra a listára, amely hibát nem akarnak többet elkövetni. (Taps az MSZP soraiban. - Tállai András: Gyengül a taps! - Font Sándor: Szóljatok a Kunczének is, hogy tapsoljon! Gyengül a taps!)
Szeretném valamennyi frakció képviselőit arra bátorítani, hogy minden ilyen indítványt, amely egy biztonságosabb jövőre irányul, nyújtsanak be a parlamentnek (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!); normaszöveggel, indoklással és hatásvizsgálattal, annak érdekében, hogy láthassuk, hogy mi történik. Azért mondom a hatásvizsgálatot, mert mióta a múlt hét óta dolgozunk, azt látom, hogy példának okáért ’98-2000 között az alacsony jövedelmű, kétgyermekes családok családtámogatása összességében 14 százalékkal csökkent. 14 százalékkal csökkentették a kétgyermekes, alacsony jövedelmű családok támogatását. Ugyanebben az időszakban a magas jövedelmű, kétgyermekes családok támogatása 33 százalékkal nőtt. Mondok konkrét számot is. Ez azt jelenti, hogy az alacsony jövedelmű kétgyermekesek ebben a négy évben reálértéken 15 ezer forintot vesztettek el. 15 ezret! Ehhez képest a magas jövedelmű kétgyermekesek összességében 34 ezer forinttal jártak jobban reálértékben.
Azt gondolom tehát, hogy ha igazak a mi számaink, akkor óvatosan kell fogalmazni ezekben a kérdésekben, és nem érdemes elkerülni a komoly vizsgálatokat, az elemzéseket. Ezzel szemben mit látunk 2002-2006 között? Hiszen most már látjuk a 2006-os szabályokat is. Azt, kérem szépen, hogy az alacsony jövedelmű, kétgyermekes családok családtámogatása reálértékben 26 820 forinttal fog növekedni, a magasabb jövedelműeké ennél kevesebbel, de még mindig nő 23 000 forinttal.
Kérem szépen, az a családpolitika, amely az adókedvezményre épül, amely természetszerűleg tehát annak ad többet, akinek magasabb a jövedelme, az alacsony jövedelműektől csoportosított át a magas jövedelműek felé. Elvett a szegényektől, hogy adjon a gazdagnak. Én nem hiszem, hogy a Fidesz ezt akarja, nem hiszem, hogy a Fidesz ezt akarja rögzíteni, vagy ha igen, akkor itt végzetes tévedés van. Mi ilyen politikát nem fogunk támogatni. Mi az olyan politikát, amely úgy ad a legvagyonosabb, legmagasabb jövedelmű társadalmi csoportoknak, hogy 15 ezer forintot vett el a legszegényebbektől, politikailag, társadalmilag igazságtalannak tartjuk. Ha van más hatástanulmány, ha van más elemzés, azt kérem, mutassák be.
Én elkezdtem a munkát. Nem untatom most önöket valamennyi számmal, amelyen most már túl vagyunk. Jó lenne látni. Tudniillik együtt akarunk dolgozni, meg akarjuk osztani egymással a véleményünket, egy igazságosabb országot akarunk, vagy a kiváltságosoknak akarjuk megőrizni a privilégiumait? A Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége mindig olyan politikát fog támogatni, amely nemet mond a demagógiára (Derültség a Fidesz soraiban. - Font Sándor: Akkor ülj le!), nemet mond a populizmusra, nemet mond arra a politikára, amely a szegénytől elvesz, annak érdekében, hogy adjon a gazdagnak. Mi ilyen politikát fogunk támogatni. (Taps az MSZP soraiban.)
Hozzáteszem, mert nagyon sokszor a háromgyermekesek alkotják itt a vita tárgyát, majdnem még rosszabb a kép. ’98-2002 között az alacsony jövedelmű, háromgyermekes családok támogatásának reálértéke 16 százalékkal csökkent, a magas jövedelműeké ezzel egy időben 94 százalékkal nőtt. Én ezt, kérem szépen, társadalmilag elfogadhatatlannak, igazságtalannak tartom, olyan politikának, amelyet tisztességes, a társadalmi szolidaritás értékét és eszményeit értő politikai erő nem vállalhat el! Ennek figyelembevételével kérem az előterjesztéseket megtenni. (Harrach Péter: Megdöbbentő!) A szegénytől elvenni, a gazdagnak adni politikája Magyarország számára, azt gondolom, nem vállalható. (Taps az MSZP soraiban.)
De természetesen semmi nem zárja ki, hogy ezekbe a számításokba itt-ott pontatlanság is csúszik. (Harrach Péter: Hazugság…!) De hát akkor azt kell tennünk, okosan, hogy beszélünk egymással, azt kell tennünk, hogy konzultálunk, azt kell tenni, hogy nem nemzeti diktátumot próbálunk meg egymásra erőltetni, hanem nemzeti kompromisszumot keresünk, okos párbeszéddel, mert a párbeszédből lesz előbb-utóbb majd egyetértés. Hogyan tudjuk ezt megtenni? Úgy, hogyha nem zárt csomagokkal, hanem nyitott, okos javaslatokkal próbálunk meg segíteni az országnak, annak érdekében, hogy ezeket meg tudjuk egymással vitatni.
Nagyon örülök, hogy végre a parlamentben látom valamennyi parlamenti párt elnökét. Miután úgyis együttműködésre vagyunk ítélve, miután úgyis az a dolgunk, hogy ajánljunk közösen valamit Magyarországnak, hiszen azt hallom, hogy mindenki, mostanra végre valamennyi parlamenti párt azt keresi, legalábbis szavakban egyelőre, ami összeköt bennünket, és nem csak azt, ami elválaszt, azt kérném, hogy konzultáljunk arról, hogy mit tudunk ajánlani közösen Magyarországnak. Ezt várják tőlünk, felelős politikusoktól. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Téged leváltani!) Azt várják tőlünk, hogy mondjuk meg, mi az, amiben egyet tudunk érteni, mi az, amiben nemcsak a múltra vonatkozóan, hanem a jövőre is van közös szándék. Nagyon megtisztelnének éppen ezért, ha házelnök asszony, ön is, és elnök asszony, mindhárom pártelnök úr, miután túl vagyunk a napirend előtti felszólalásokon (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jó lenne már! - Derültség a Fidesz soraiban.), bejönnének hozzám, és megbeszélnénk azt, hogy milyen módon tudunk javaslatot tenni Magyarországnak, milyen módon tudjuk összeegyeztetni javaslatainkat, milyen módon tudjuk bevonni ebbe a javaslattételbe nemcsak a parlamenten belüli erőket (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), hanem az azon kívülieket is. Kérem tehát, elnök asszony, elnök asszony és pártelnök urak, hogy a napirend előtti vita után, ha tehetik, fáradjanak be, dolgozzunk azon, hogyan tehetünk közös javaslatot a parlamentnek, hogyan tehetünk közös javaslatot Magyarországnak.
Várom önöket. Köszönöm szépen. (Nagy taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)
