HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt 1 óra és 10 perc megerősítette bennem azt a hitet vagy azt a meggyőződést, hogy valóban két Magyarország létezik, az egyik itt bent, a Parlament falai között, a másik pedig kint, rajtunk kívül.
Hrabal azt írja egyik művében: az elpuskázott jelen mindig a jövőre hagyja a megoldást. Mi itt éppen a jövőről beszéltünk, és a jelen kint a Kossuth téren zajlik, ahol a legrászorultabbak, a legelesettebbek szervezetei demonstrálnak és tüntetnek, amire most, a jelenben kellene valami normális, valami egységes, valami értelmes és tisztességes választ adnia a kormánynak és a Magyar Országgyűlésnek.
Egy ország politikai elitjét legalább két dolog minősíti. Az egyik az, hogy hogyan gondoskodik elesettjeiről, a fogyatékos állampolgárokról, akiknek a száma magas, Magyarországon több mint egymillió honfitársunk él fogyatékkal. (Zaj. - Az elnök csenget.) A másik az, hogy hogyan gondoskodik azokról a rászoruló, szegény emberekről, akikről a miniszterelnök úr sokat beszél, akik tényleg segítségre szorulnak. A harmadik talán annyi, hogy a civil szervezetekre mennyire támaszkodik, mennyire ad teret nekik, hiszen a konzervatív államfelfogás nem véletlenül beszél kicsi, de hatékony államról, ami azt jelenti, hogy sok döntési lehetőséget, megoldási lehetőséget és feladatot civil szervezetekhez delegál úgy, hogy ennek a forrásait költségvetési pénzből fedezi.
Most demonstráció van itt a Ház előtt, mégpedig azért demonstrálnak a fogyatékos emberek szövetségeit tömörítő itt megjelentek, valamint a szociális ellátásra szorulók és az ellátószervezetek, mert a költségvetés csúnyán el akar velük bánni. A miniszterelnök úr sokat beszél bátorságról, sokat beszél igazságosságról. Hát micsoda bátorság az, amely pont tőlük, ezektől az emberektől, az ezeket az embereket támogató civil szervezetektől von el az amúgy is szűkös támogatási keretből az előző esztendőhöz képest több mint 12 milliárd forintot!? Micsoda bátorság és micsoda igazságérzet kell ahhoz, hogy ezekkel az emberekkel, akik a legrászorultabbak, a legkiszolgáltatottabbak, ezt megtegyük!? Milyen szándéktól vezéreltetve tesszük ezt meg?
Nap mint nap halljuk a kormányzati propagandában, hogy dübörög a gazdaság, hogy Magyarország esélyei még soha nem voltak ilyen jók. Ha ilyen jók a lehetőségeink és az esélyeink, akkor a legrászorultabbakon nem segítünk, a legrászorultabb emberektől vesszük el azt a kevés pénzt, ami lehet, hogy az életüket veszélyezteti, vagy az életfeltételeiket oly mértékben rontja, ami már alig nevezhető emberinek?!
A Magyar Demokrata Fórum ragaszkodik ahhoz, hogy ezeknek a szervezeteknek a támogatása, ha még az infláció mértékével nem is növeljük, de legalább a tavalyi szintjét érje el. Majdnem ezer ilyen szervezet működik az országban, ezek közül több mint 400, pontosan 407 civil és egyházi szervezet nagyon fontos állami feladatokat old meg. Sokkal kevesebb pénzt fordíthatnak ezeknek a feladatoknak az ellátására, mint az előző esztendőben ezt megtehették, és a helyzetük egyre romlik, hiszen a 19 százalékos gázáremelés őket sújtja, hiszen az alkalmazottak bérének emelése, ami egyébként szükséges, szintén az ő költségvetésüket terheli.
Tehát ha a kormány nem áll el eredeti szándékától - a miniszter asszony hétvégén elég sokszor elmondta, hogy 5,5 milliárd forinttal emelik a támogatás összegét, de akkor még mindig 6,5 milliárd hiányzik, mert 12 milliárd az elvonás -, ha ez a változtatás nem történik meg, akkor ezeknek az embereknek a szociális ellátása, annak szakmai színvonala, humánus színvonala nyilvánvalóan és bizonyosan csökkenni fog. Ha ez az intézkedés nem történik meg, akkor az a sok száz ember, aki ezekben az intézményekben dolgozik, szükségszerű elbocsátások okán bizonyosan munka nélkül marad, az ellátás színvonala pedig bizonyosan csökkenni fog.
Arra kérem tisztelettel a miniszterelnök urat, arra kérem a miniszter asszonyt, és arra kérem a kormánykoalíciót, hogy bármilyen nehéz a helyzetünk, illetve bármennyire dübörög a magyar gazdaság, maradjunk a realitás talaján, és azoktól, akik a legkiszolgáltatottabbak és a legrászorultabbak, ne vonjunk el semmit, hanem inkább támogassuk őket.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
