HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha úgyis - a tegnapi nap hangulatát idézve - olyan nagy az egyetértési szándék és törekvés ebben a Házban, akkor én is hadd kezdjem azzal, hogy szinte teljesen egyetértek Kuncze Gábor elnök úrnak azon megjegyzéseivel, amelyek célokként itt elhangzottak és megfogalmazódtak. Viszont az a benyomásom, hogy vagy nem olvasta ezt a költségvetési törvénytervezetet, vagy valami másról beszél, mert ezek a célok ebben a költségvetésben sehol sem érthetők tetten. Sőt, még abban is egyetértek kormánypárti képviselőkkel, hogy ez nem választási költségvetés, hiszen ha választási költségvetés lenne, akkor talán valamivel jobbra kellett volna cserélni. Ez egy pocsék költségvetés, köze nincs a választáshoz. Ez egy rossz költségvetés.
A szabad demokrata-szocialista kormány az elmúlt három esztendőben nem mutatott valami kiugró teljesítményt a gazdaság, a társadalmi élet egyetlen területén sem, de amit a költségvetés vonatkozásában sikerül elkövetni, az sajnos a leggyengébb teljesítmények közé sorolható. Ez a költségvetés nem emelkedik ki a sorból, ugyanolyan rossz, mint az előző esztendők költségvetése. Tessenek csak visszaemlékezni, hogy hogyan alakult a költségvetési hiány sorsa az elmúlt három esztendőben! Volt olyan esztendő, amikor 9,9 százalék volt a költségvetési hiány a 2,9 százalék tervezett hiánnyal szemben, ez 2002-ben volt. És ezt követően minden esztendőben 60-70 százalékkal haladta meg a költségvetési hiány a tervezettet, ami azt jelenti, hogy a kormány elvesztette a kontrollt az államháztartási folyamatok felett, és ezt a kontrollt, az ellenőrzést, a befolyásolást, az irányítást, ami a dolga és a feladata lenne, nem sikerült visszaszerezni az elmúlt esztendőkben, és nem sikerül ebben az évben sem - mert ez egy ugyanolyan koncepciótlan, jövőkép nélküli költségvetés, mint az összes eddigi volt.
Nincs semmiféle tetten érhető prioritása ennek a költségvetésnek, pedig olyan feladatok megoldása áll előttünk, amelyek halaszthatatlanok. Illetve vannak prioritások, jóléti és szociális intézkedések jelennek meg, vagy ezek szándékai ebben a költségvetésben, ami tulajdonképpen helyénvaló dolog lenne, ha lenne rá pénz. Nade jóléti és szociális intézkedéseket megtenni úgy, hogy közben folyamatosan nő az államháztartási hiány, hogy közben minden magyar állampolgárt, aki itt él az országhatáron belül, több mint 1 millió forintnyi államadósság - rá eső rész - terhel, vagy akkor, amikor elképzelés sincs, hogy ezt az összeget hogyan fogjuk csökkenteni, amikor ebben a költségvetésben 1500 milliárd forint körül van a tervezett hiány, akkor miről beszélünk.
(9.30)
Nem az lenne az elsődleges cél, és nem azt kéne tenni, hogy a forrásokat bővíteni? Valóban, el kell osztani a pénzt a rászorultak között, és támogatni kell sok-sok rászoruló állampolgárt, de azért nem lenne baj megnézni, hogy ezt miből kívánjuk megtenni. Egyelőre a jövőt éljük fel. Ez a költségvetés a jövő felélésének a költségvetése. Olyan terheket ró a következő esztendők kormányaira, amely, én azt hiszem, nagyon kellemetlen helyzetbe fogja őket hozni, és szinte megoldhatatlan lesz számukra.
Mi hiányzik ebből a költségvetésből? És amit én az előbb hiányoltam, a prioritásokat, a legelső: az eurózónához való 2010-es csatlakozás, az euró bevezetésének az igénye. Az előbb elnök úr, Kuncze Gábor azt állította, hogy ez a költségvetés ezt célba veszi, ezt tervezi, ez az előkészítésnél be lett építve, illetve figyelembe lett véve. Tessenek emlékezni rá, hogy már rég be volt nyújtva a költségvetés, amikor még miniszterelnök úr erősen hezitált azon, hogy vajon ilyen gyorsan eldobjuk-e magunktól a nemzeti valutát, ráérünk, inkább emeljünk nyugdíjat, vagy adjunk jóléti kiadásokra, oda fordítsuk a forrásokat.
Tehát ebben a költségvetésben még a szándék sincs benne, nemhogy intézkedésekben lehetne tetten érni azt az akaratot, amely komolyan gondolná, hogy teljesítenünk kell azt a négy feltételt, amely szükséges az euró 2010-es bevezetéséhez. Csak megjegyzem, hogy a környező országok, a velünk együtt csatlakozó országok messze, a legtöbbje messze megelőzött minket ezen a téren, nagyon kellemetlen helyzetbe hozott minket.
Továbbá nyoma sincs a szándéknak sem, pedig miniszterelnök úr múltkoriban azt találta mondani, hogy a költségvetés tulajdonképpen szándékok gyűjteménye, nyoma sincs az államháztartási reform megkezdése szándékának. Pedig amíg ennek nem vágunk neki, amíg ezen a téren nem teszünk rendet, addig ez azt jelenti, hogy tovább folyik a pocsékolás, és tovább folyik a pazarlás, hiszen az államháztartási reform egyetlenegy célja az lehet, hogy a felhasznált pénzek a legjobb mértékben és a legnagyobb mértékben hasznosuljanak, hogy ne szórjuk ki a pénzt továbbra is az ablakon, mert nagyon kevés van belőle.
Ez a költségvetés, hiszen most a részletes vitánál tartunk, én azt gondolom, és a Magyar Demokrata Fórum úgy véli, nem javítható módosító javaslatokkal; rossz a szerkezete, rossz a struktúrája. Ugyanúgy rossz a szerkezete, ahogy rossz volt az előző esztendei költségvetések szerkezete is, mégis ilyenkor illik megnézni, hogy hol vannak azok a tartalékok, hol vannak azok a meg nem valósult vagy ki nem mondott szándékok, vagy ezek lehetősége, ami az anyagi szűkösség ellenére akarattal pótolható.
A hazai kis- és középvállalkozások fejlesztésére ez a költségvetés képes volt a fejezeti előirányzatba majdnem 3 milliárd forintot elkülöníteni. A költségvetésnek alig másfél százalékát teszi ez ki, pedig a hazai kis- és középvállalkozók pozíciójának javítása azt jelenti, hogy a gazdaság motorjaiként működő egységek nyilván nagyobb adóbefizetésekkel tudnának hozzájárulni az elosztható pénzekhez, nőnének a források. De ha már pénzt nem tudunk adni, akkor ne vegyünk el! Hiszen a hazai kis- és középvállalkozások másik nagy problémája az alultőkésítettségen kívül az, hogy a hazai, a magyar piacon rendkívül rosszak a pozíciói. Minden normális európai uniós tagország roppant erőteljesen védi a saját piacát annak ellenére, hogy az Európai Unió ezt elvben nem támogatja, sőt vannak tiltó rendelkezések is.
Nézzük meg, hogy mi az eszköze például annak, hogy a hazai piacot védeni tudjuk. Ennek a legkézenfekvőbb lehetősége a fogyasztóvédelem. A fogyasztóvédelem szigorú előírásai, illetve annak betartása lehet lehetőség arra, hogy a hazai portéka jobb pozícióba kerüljön a hazai piacokon, hogy a nem idevaló, meglehetősen gyenge minőségű, dömpingáron terjesztett tömegáru, ezek a termékek kiszoruljanak a piacról, illetve ne kiszoruljanak, hanem ne élvezzenek behozhatatlan előnyt a hazai termékekkel szemben.
Ezt úgy tudjuk elérni, hogyha a fogyasztóvédelem, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és azok a civil szervezetek, amelyek erre hivatottak, olyan költségvetési forráshoz jutnak, amely működésük eredményességét biztosítja. Nem sok pénzről van szó, az előző esztendei költségvetésben ez a tétel 1,6 milliárd forint volt, ebben az esztendőben ezt sikerült mintegy 600 millió forinttal megkurtítani. Tehát az 1,6 milliárdból annak egy jelentős részét, mintegy 40 százalékát elvontuk, amelynek eredményeképpen a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség személyi állománya jelentősen csökkenni fog, apadni fog, hiszen források híján ingyen senki nem fog dolgozni. Ugyanez igaz az ezen a területen működő civil szervezetekre is.
Még egyszer mondom, ez nem pénzkérdés, a költségvetésben 600 millió forint nem tétel, különösen akkor, hogyha ilyen pozitív hatásai lehetnek a magyar piac és a magyar kis- és középvállalkozók vonatkozásában. Akkor hol a szándék, amelyről a miniszterelnök úr beszélt, hiszen még egyszer mondom, ez nem pénzkérdés, ez szándék kérdése. Valóban védeni akarjuk a hazai kis- és középvállalkozókat? Vagy valóban védeni akarjuk a hazai mezőgazdasági termelőket, akik lassan teljesen kiszorulnak a multik által uralt, felépített és irányított bevásárlóközpontokból? Ha szándék van, akkor azt jó lenne tetten érni a költségvetésben, sajnos ennek a feltételei nincsenek meg.
Tovább folyik a civil szervezetek, a civil társadalom felszámolása. Tegnap lehettünk a tanúi annak a demonstrációnak, ami itt történt a Ház előtt. Nem mástól, mint a fogyatékkal élőktől vagy a fogyatékosok emberek érdekeit védő szervezetektől von meg jelentős forrásokat a kormány, illetve ez a költségvetési törvénytervezet, valamint a szociálisan rászorult emberek és a szociálisan rászorultak segítését támogató szervezetektől. Ezektől a szervezetektől mintegy 12 milliárd forintot akar elvonni a kormány ebben a költségvetési törvénytervezetben. Hol a dübörgő gazdaság? Hol a fantasztikus teljesítmény, a magyar csoda, ha arra szorulunk, hogy a legkiszolgáltatottabbaktól, a legelesettebbektől, a legrászorultabbaktól vonjunk el 12 milliárd forintot?
Az adóreform, amelyet oly büszkén emlegetnek kormánypárti képviselőtársaim, és amely tulajdonképpen a költségvetési törvény bevételi oldalát jelentené, az elosztható pénzek nagyságát, oly módon került átalakításra, amely nem a magyar gazdaság versenyképességét, nem az esélyek javulását szolgálja, hanem egyszerűen a népszerűségi index javítása célzatával fogant, és így fogadtatták el. Olyan bevételkiesést jelent ez a magyar költségvetés számára, amelynek a forrásai ebben a költségvetési törvényben nem jelennek meg.
Van még egy apró dolog, amiről érdemes szót ejteni. Miniszterelnök úr szeptemberben látogatást tett a tőzsdén. Másfél évszázada nem nagyon volt arra példa, hogy a magyar miniszterelnök a tőzsdén megjelenjen. Engedjék meg, hogy idézzek a Napi Gazdaság szeptember 20-i számából, amely azt mondja:
“Az első eset a magyar tőzsde csaknem másfél évszázados történetében, hogy egy hivatalban lévő kormány átfogó megállapodást köt a tőkepiac egészét reprezentáló tőzsdével, amelyben nemcsak a tőzsdei ügyleteket terhelő adóról, de a megtakarítási kedv élénkítéséről és a tőzsdei ismeretek terjesztéséről is szó van. A kormány által tegnap az Országgyűlés elé terjesztett adójavaslat során 2007. január 1-jétől a tőzsdei ügyletből származó jövedelem után elért árfolyamnyereség - beleértve az összetett vagy származtatott ügylet elszámolt nyereségét is - adója 10 százalék. Ugyancsak 10 százalékkal adózik 2007-től a tőzsdére bevezetett értékpapír osztaléka is, ez jelenleg 25 százalék. Bár az adó soha nem jó hír egyetlen tőzsdének sem, megvan a remény arra, hogy a mostani intézkedéscsokor hosszú távon többet segít majd a tőkepiacnak, mint amennyit az adókedvezmény megszűnése árthat. Már jövőre bevezetik a középiskolákban a tőzsdei, tőkepiaci ismeretek című tantárgyat, hogy a középiskolából kikerülő korosztály felelősen tudjon bánni megtakarításaival. A tőzsdei bevezetések sikerét, a hazai kis- és középvállalatok parketten történő megjelenését segítheti, hogy a kormány évi százmillió forintot oszt szét pályázati alapon az újonnan, a tőzsdére bevezetendő cégek között, ezzel vállalva át a bevezetési költségek egy részét.”
Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszer százmillió forintot ígért miniszterelnök úr, ami szintén nem nagy pénz a költségvetés egészét tekintve, a céljait megnézve viszont roppant módon támogatható, hiszen a hazai kis- és középvállalatok, illetve a hazai közép- és nagyobb vállalatok tőzsdére való juttatása egy nagyon fontos szempont lenne. Az ő támogatásuk évi százmillió forinttal az eredményt tekintve igazán kicsiny összegnek tekinthető.
(9.40)
A probléma az, hogy ebből a költségvetési törvénytervezetből ez a 100 millió forint hiányzik. Azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr számos elfoglaltsága miatt és a száz lépés programjának megvalósítása miatt ilyen apróságokra nem tudott odafigyelni, nem volt rá ideje. Egy módosító javaslattal próbáljuk ezt korrigálni. Bízom abban, hogy kormánypárti képviselőtársaim ebben segíteni fognak.
Ugyanúgy, ahogy ez a 100 millió forint nem szerepel a költségvetésben, annak sem lelni nyomát, hogy a középiskolákban valóban tanítanák a tőzsdei és piaci ismereteket, pedig a megtakarítási kultúra Magyarországon rendkívül alacsony szintű. Addig, amíg Magyarországon minden 100 forintból 1 forintot szánnak az emberek hosszú távú megtakarításra, az Európai Unió átlagában 100 euróból 30 eurónak ez a sorsa, tehát érzékelhető a lemaradásunk, és nagyon komoly lépéseket kellene tenni, hogy ez a lemaradás egyre kisebb legyen. Ezek nem tételek a költségvetésben, és ha igaz, hogy szándékból és jó szándékból áll össze egy ilyen költségvetés, akkor nosza, ennek a szándéknak a megvalósulását is segítsük elő.
Még egyszer mondom, befejezésképpen, hogy ez a költségvetés rossz. Szerkezeti hibái vannak, nem javítható módosító javaslatokkal, de legalább ezeket az apró, nem milliárdos, nem tíz- és százmilliárdos tételeket vegyék figyelembe, hogy addig, amíg nem lesz ennek az országnak végre egy tisztességes költségvetési törvénytervezete - ezt nyilván már egy másik kormány fogja elkészíteni -, legalább ne romoljon a hazai kis- és középvállalkozók, a tőzsdére igyekvő vállalatok pozíciója, legalább a pozícióik megtartását célozzuk meg, mert ha elérjük, ez is egy szép feladat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)
