KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás néhány pontjához szeretnék hozzászólni, nevezetesen a 17700/117-hez először.
Az látszik a módosító javaslatokból is, hogy az irányított betegellátással kapcsolatos vélemények megoszlanak. Én magam arra tettem javaslatot, hogy az irányított betegellátásra vonatkozó szabályozást hagyjuk el ebből a költségvetési törvényjavaslatból, Mézes Éva SZDSZ-es képviselő asszony pedig szintén ezt javasolta, de egy kiegészítést is hozzátett, hogy gyakorlatilag azt a rendszert működtessük tovább, amit öt éven keresztül modellkísérletként támogattunk.
Van ennek az irányított betegellátási rendszernek egy előélete. Hosszú ideig, 1999-től kezdődően egy modellkísérlet folyt. Ebben az évben az ÁSZ lezárta azt a vizsgálatot, amely áttekintette, hogy az Egészségbiztosítási Pénztárnál egyáltalán hogyan kezelték ezt az irányított betegellátást, és bizony elég lesújtó véleményt fogalmazott meg az Állami Számvevőszék, majd a nyár folyamán egy kormányhatározat gyakorlatilag nyitva hagyta a kérdést a folytatást, a jövőt illetően.
Az a modellkísérlet során is érezhető volt, hogy egy nagyon erős lobbiérdek szeretné ébren tartani és rendszerben tartani ezt az irányított betegellátási rendszert. Ez igazából a szervezőknek biztosít nagyon jelentős előnyt, én azt mondanám, hogy sokszor indokolatlan nyereséget is - ezt az Állami Számvevőszék is kimutatta. Itt igazából nem egy tényleges megtakarítást kapnak meg a szervezők, hanem egy matematikailag értelmezett, tulajdonképpen virtuális nyereség felosztása folyik, ráadásul úgy, hogy ha ügyesen csinálják a szervezők - márpedig általában ügyesen csinálják -, olyan populációt választanak ki, amelyek gyakorlatilag nem túl költséges emberanyagot jelentenek, és így nyilván az a számított nyereség erőteljesebb lehet, mint olyan körben, ahol tényleg nagyon költséges betegeket kell ellátni. Megjegyzem, hogy az egészségügyben a finanszírozás nem a költségeket veszi alapul. S még egy dolgot meg kell itt jegyezni, hogy a folyamatosan növekvő gyógyszerkiadások, a folyamatosan növekvő fejkvóta szintén a garantált nyereség irányába hat.
Összességében azt kell mondani, hogy ez az egész irányított betegellátási rendszer, bár vannak nyilván kedvező szakmai tapasztalatok, ezt én soha nem vitattam el, de nagyon diszkriminatív, és azt kell mondanom, hogy jelen pillanatban nincs megfogalmazva az a szakmai elvárás, ami alapján rendszerszerűen lehetne működtetni. És nagyon nagy problémája az adatvédelmi szabályok kezelése; látható módon erre sincs ma még kialakult elképzelésünk arra vonatkozóan, hogy hogyan kezeljük az adatvédelmi szabályokat.
Éppen ezért két megoldás kínálkozik az én felfogásom szerint. Az egyik: vagy elhagyjuk ezt a 81. §-t, és akkor nem szűkítjük ezzel tovább az egészségügyi intézmények egyébként is szűkös előirányzatát; vagy a másik lehetséges megoldás az, hogy kiterjesztjük, nemcsak arra a 2,3 milliós populációra, amire a törvény ezt meghatározta, hanem az országos rendszernek folyik a kiterjesztése, méghozzá úgy, hogy a szervezők kizárólag földrajzilag összefüggő területen végezhetik az ellátást. Azt pedig mindenképpen ki kell venni a törvényből, hogy maga a törvény garantálja az intézmények folyamatos működését, mert egyébként az intézmények akkor tudnak folyamatosan működni, hogyha az egyéb törvényi feltételeknek megfelelnek, és aszerint végzik a tevékenységüket
A másik kérdéskör, amit szeretnék szóba hozni, az oktatási, szociális normatívákkal és a művészetoktatási normatívákkal kapcsolatos módosító javaslatok; ez a 2006. évi költségvetési vitában súlyponti kérdésként merült fel. Úgy merült ez itt fel, ahogy itt hallottuk ellenzéki képviselők szájából is, hogy az intézmények működőképességét alapvetően veszélyeztető költségvetési pozíció tarthatatlan. Én elég erőteljesen tanulmányoztam a felmerülő problémákat, konzultáltam a területeket belülről ismerő szakemberekkel, és szeretném rögzíteni, hogy az alapvető probléma nem kizárólag a normatívák összegszerűségében keresendő és orvosolandó, a normatívák korrekciójára is szükség van. Államtitkár úr most itt világosan elmondta, hogy milyen lépésekre kerül sor, de nem csak itt keresendő a probléma megoldása: az alapvető gondot évek óta cipeljük magunkkal, rendre a költségvetési vitában támogatásimérték-problémaként kényszerülünk a kezelésére, és természetesen ugyanez a helyzet a művészetoktatási intézmények költségvetési támogatását illetően is. Véleményem szerint ott, ahol az állam normatív módon ad támogatást, nagyon szigorúan szabályozott protokollokra és az ezek betartását ellenőrizni hivatott rendszerek hatékony működtetésére van szükség.
A szakemberek egybehangzó véleménye az, hogy szakmailag indokolatlan pénzek áramlanak ki a költségvetésen keresztül normatív támogatás formájában, azért, mert a törvényi előírásokat meglehetősen lazán lehet értelmezni, illetve az ellenőrzések hiányában a szakmai eredmény biztosítása nélkül jelentős forrásokat lehet kivonni a rendszerből. A költségvetési törvényben meghatározott előirányzaton belül lehet maradni akkor is, ha nem a normatív támogatást szűkítjük radikálisan, hanem pontosan meghatározzuk a hozzáférési feltételeket, és azok betartását szigorúan ellenőrizzük. Erre vonatkozóan nyújtottam be olyan módosító javaslatokat, amelyek képesek ezeket kezelni.
Ami a művészetoktatási intézmények finanszírozásával kapcsolatos, e vonatkozásban szintén normatívaemelésre fog sor kerülni, és nagyon remélem, hogy abban a szellemben, amit én az előbb mondtam, szintén módosító indítványok benyújtására fog sor kerülni; erre megvan a lehetőség a vitában. Itt is azt kell mondanom, hogy sajnálatos, hogy számos, korábbi években elmulasztott lépés következményével most kell szembesülnünk. Felelősségteljes szakmai vélemények azt tükrözik, hogy a jelenlegi előirányzatból normatívacsökkentés nélkül is finanszírozhatóak tényleges művészetoktatási tevékenységek, ez pedig úgy érhető el, hogy a törvényhozás gondoskodik arról, hogy a visszaélőket az ágazattól távol tartsa.
Szakemberek körében nyílt titok, hogy milyen visszaélésektől terhes a rendszer: például szalagavatóra összeálló osztályok normatív támogatás lehívásával készülnek közel egy éven keresztül a szalagavatóra, vállalják azt is, hogy az egyszeri hatezer forintot befizetik az úgynevezett művészeti oktatásra, amit majd később a szalagavatói ünnepséggel kompenzálnak számukra, például úgy, hogy az akkori étkezésért nem kell külön fizetniük; vagy életszerűtlen, megyehatárokat átlépő telephelyeken, tagintézményekben folyik kontrollálatlan képzés. A szakemberek határozott véleménye az, hogy szakmai protokollok előírásával és egy hatékony ellenőrzési rendszer működtetésével, az életszerűtlen helyzetek feltárásával az ágazat működőképessége biztosítható lenne. E tekintetben számos módosító indítvány benyújtását eszközöltem ma reggel, és én úgy érzem, hogy együtt a normatívaemelés és az ellenőrzés, a protokollok előírása és megkövetelése mind a két ágazatban jelentős eredményekkel járhat, és a meglévő intézmények működésének biztonságát nagyban elősegítheti.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
