BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Soltész képviselő úrra akartam reagálni, de amit az előbb hallottunk, azt sem tudom szó nélkül hagyni. A szocializmus éveit idéző érvelés volt: a jó állam majd féken tartja, ide a hatósági árakat és a többi. Nem, képviselő úr, amiről Vidor Györgyi beszélt, az pont az, ha a lakossági árat féken tartjuk, akkor féken tartjuk azok számára is, akik pedig bőven meg tudnák fizetni, mert van miből.
Soltész képviselő úr gondolatmenete hallatlanul izgalmas volt, azt gondolom, hogy vitára érdemes, mert logikus gondolatsorokat vezetett le. Én azért kértem szót, mert vannak benne belső ellentmondások. Egyrészt tiltakozom az ellen, hogy ezt a politikát, amit a szocialista-szabad demokrata kormány szociálpolitika terén képvisel, úgy tüntesse fel, mint segélyt, segélyt, segélyt követelést. Ez a törvény pont nem erről szól, ez a törvény pont arról szól, hogyan lehetne valóban kisegíteni nagyon nehéz életkörülmények közül munkára ösztönzéssel.
(11.50)
Azt gondolom, hogy filozófiájában bizonyos ponton találkozik azzal, amit a Fidesz képviselt, egyszerűen azért, mert nem lehet jobbat kitalálni, mert mindannyian tudjuk, hogy szegénységet megszüntetni segélyből nem lehet, csak munkajövedelem kapcsán.
De, képviselő úr, gondoljon bele, hogy egyszerre minden réteg számára bővíteni az újraelosztást ugyancsak nem lehet. Tehát minden kormány azzal a feladattal kínlódik, hogy hogyan súlyoz; hogy az újraelosztás során a jövedelmeknek mekkora részét nyomja be középre, és mekkora részével próbálja a legelesettebbek helyzetét javítani.
Ez a nagy filozófiai kérdés. Sajnos, a két percem letelt.
