SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előbbi vita végén Kis Zoltán képviselőtársunk kimondta azt - és remélem, hogy ez tettekben is meglesz -, hogy támogatja azokat a módosító indítványokat, amelyeket az egyházi iskolákért, illetve szociális otthonokért kértünk, és nem értük kértük, hanem az általuk tanított, illetve nevelt idősek, fogyatékosok érdekében.
De ha megengedik, áttérnék magára a szociális törvényre, rátérnék arra a vitára, amely elkezdődött itt a parlamentben, és remélem, folytatódni is fog, és reméljük, hogy eredménye is lesz. A vita során, a bizottsági ülések során, illetve az egész előterjesztésből és a kormánypárti képviselők hozzászólásaiból kiderült az az alapvető filozófiai különbség, amely közöttünk és önök között áll. Az a filozófiai különbség, amely a családtámogatás, a szociális támogatás terén nagyon nagy mértékben sajnos minket elválaszt. Nagyon nagy baj ez, nagyon nagy gond ez, mert ez a filozófiai különbség, úgy látszik, nem szüntethető meg a két oldal között.
Miért mondom ezt? Önök leginkább azt a jelszót hangsúlyozzák: segély, segély, segély, és rászorultakkal foglalkozni, míg azokkal az emberekkel, a középosztállyal - és a középosztályba beletartozik az ápolónő, beletartozik a tanítónő, beletartozik az orvos, beletartozik a kisvállalkozó, sorolhatnám tovább -, akik viszont munkájukkal tudnak értéket teremteni, a munkájukkal teremtik meg a segélyre a lehetőséget, de önök ezekkel az emberekkel nem foglalkoznak, csak nagyon kis mértékben.
Mindenhol a segély fontosságát hangsúlyozzák, ami nagyon fontos, de akkor tudunk csak támogatni, elesetteket fölemelni, őket bármilyen pénzösszeggel vagy más lehetőséggel segíteni, ha az előbb felsorolt dolgozó réteget is segítjük és támogatjuk.
Mi a gond ezzel a törvénnyel? A hátrányos helyzet felszámolásához nem nyújt semmiféle támogatást és támpontot. Nem tudom, mennyire gondolták azt át, hogy ha majdnem a minimálbért el fogja érni a segélyezés vagy esetenként még meg is haladja, miért fog elmenni dolgozni az az ember, az a családfő, aki megkapja ezt a segélyt. Miért fog elmenni? Mi fogja arra késztetni - még azt sem mondom, hogy kényszeríteni, késztetni -, hogy munkát vállaljon, munkát keressen? Azt gondolom, hogy nem sok oka lesz rá.
Ha ezt az egész törvényt támogatni akarjuk - márpedig szeretnénk, mert nyilván az elesetteket támogatni kell -, és azt mondjuk ki, hogy családi típusú szociális segélyről beszélünk, akkor emellett párhuzamosan el kell fogadni, hogy szükség van családi típusú adózásra is. Mint ahogy az elesetteknél számba kell venni érthető módon, hogy két gyereket, hármat, négyet, ötöt - akár még többet - nevelnek föl, ugyanígy a dolgozó embereknél is figyelembe kell venni - csak akkor ér az egész együtt valamit, ha ott is figyelembe vesszük -, hogy hány gyereket tart el az a családfő vagy az a két szülő, aki elmegy dolgozni, mert különben igazából ez a filozófia, amit önök behoztak, csak egy-egy társadalmi rétegen segít, az egész ország nagy baján nem segít.
Erős családok, erős középosztálybeli családok, és még egyszer mondom, a középosztályt nem a gazdagokra értem, nem az elitre értem, ahogy Gyurcsány Ferenc gondolja, hanem azok, akik dolgozni tudnak - adott esetben akarnak is -, ők teremtik meg a segélyek lehetőségét, a segély pénzét, a hátterét.
Hadd mondjak két példát, amely az elmúlt évtizedek tapasztalata; nem magyarországi tapasztalat, hanem a világon összegyűjtött tapasztalatokból jön össze. Az egyik Afrika. Az afrikai segélyezés arról szólt a ‘70-es, ‘80-as években - inkább a ‘70-es évekre volt jellemző -, minél több élelmiszert, minél több támogatást eljuttatni az afrikai éhező családoknak.
Ez egy darabig nagyon helyes volt, nagyon jó volt, de másik oldalról abban a pillanatban, amikor dömpingszerűen érkezett oda az a fölöslegesen megtermelt áru, amit Nyugat-Európában, illetve Amerikában megtermeltek, az ottani afrikai szántóvetőket, parasztokat tönkretette, azok munkáját ellehetetlenítette, nem tudtak megélni, és az a néhány százezres vagy néhány milliós segélyezetti kör már több tízmilliósra duzzadt.
Nem véletlen az, hogy a ‘80-as évek közepén hatalmas nagy éhínségek söpörtek végig Afrikán. Ez az elhibázott szociális támogatásnak, segélyezésnek volt a következménye. Ezt fölismerte az ENSZ, fölismerték ezek a támogató országok, és most már, ahogy Sisák képviselőtársam mondta, nem az a feladat, hogy halat osszanak az embereknek, hanem hogy megtanítsák őket halászni, megtanítsák őket termelni. Emellett természetesen az adott pillanatban a segélyt meg kell adni.
A másik terület… - de sajnos a társadalom efelé megy, ha Gyurcsány Ferenc gondolatait komolyan vesszük. Ő ugyanis a múlt héten egy tanácskozáson a következőt említette: “Kiemelten kell támogatni a legszegényebbek mellett - és a legszegényebbeket mi is támogatjuk és helyesnek tartjuk - az elitet is.” Még egyszer mondom: kiemelten az elitet is, tehát a milliárdosokat. A milliárdosokat - azokról beszélt Gyurcsány Ferenc, nem másokról.
(11.40)
És azt kell mondanom, hogy ez a modell, ez az elképzelés nem más, mint a dél-amerikai társadalmak felépítését és azt a gondolatot viszi tovább: nagyon szűk elit, nagyon szűk milliárdos réteg, nagyon vékony középréteg és iszonyú sok szegény. Borzalom!
Most volt a parlamenti küldöttség Szili Katalin házelnök asszony vezetésével Közép-Amerikában, néhányan beszámoltak az útról, hogy mit jelent ez a társadalmi forma. És ezt akarja Gyurcsány Ferenc Magyarországon bevezetni. Elfogadhatatlan, tisztelt hölgyeim és uraim!
Ahogy egyébként Ferge Zsuzsa mondta, a társadalom erős derekát kell megerősíteni, pontosan ezért, hogy segélyezni lehessen, és másik oldalról Gyurcsány Ferenc kifejezését vagy gondolatát tébolynak nevezte. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vegyük ezt komolyan, mert ha önök Ferge Zsuzsát felkérik, hogy a szegénység elleni program kidolgozásában segítsen az egész ország javára, akkor az ilyen figyelmeztetéseket is vegyük komolyan.
Mikor éri el ez a törvény a célját? Akkor éri el a célját, ha garancia van rá. Nem véletlenül kérte Orbán Viktor itt a parlament előtt - és első lépésben Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy helyes is ez a gondolat - a garanciát bizonyos dolgokra. A középrétegek, és itt most a középréteg alsó, de mégis dolgozni tudó rétegei iszonyú veszélyeztetett helyzetben vannak, ismerjék el önök is, egyik napról a másikra kerülhetnek olyan társadalmi csapdába, olyan szegénységi csapdába, ahonnan nem tudnak már ők sem kikerülni. Négyszázezer munkanélküli van, mi lesz velük? Hogy fogjuk őket kiemelni? Van erre program? Nem tudok róla.
És a garanciát pedig önök, mint ahogy tegnap frakcióvezetőjük, Lendvai Ildikó bejelentette, nem akarják elfogadni. Nem akarják elfogadni azt a garanciát, hogy, mondjuk, a villanyáram, a gáz, a víz és egyéb fontos, mindennap használatos energia és egyéb más cikkek ne emelkedjenek az inflációnál nagyobb mértékben. Miért nem fogadják el? A lecsúszásnak egyik legnagyobb veszélye, amikor 15-20 százalékkal emelkedik egy ilyennek az ára, hiszen az élelmiszer mellett a legnagyobb költséget ez jelenti a háztartásokban. Legyenek szívesek, figyeljenek erre is oda, tisztelt hölgyeim és uraim, mert enélkül ez a törvény csak néhány évig fogja a szegénységet támogatni, de megállítani a lesüllyedést nem fogja.
Kérdezni szeretnék, ha lehetne, a finanszírozási háttérről. Ha önök komolyan gondolják, hogy bevezetik ezt a törvényt - és itt leginkább a szegények támogatására gondolok, nem a közgyógyellátásra és más esetre -, vezessék be január 1-jével. Vagy nem veszik komolyan az egészet, csak úgy gondolják, hogy majd választás után, akkor majd visszavonják, ha önök kerülnek kormányra, vagy hogy gondolják? Ezen is el kellene gondolkodni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tíz perc kevés, hogy erről a törvényről beszéljünk, éppen ezért két percben még folytatni fogom később, vagy a vita során folytatni fogjuk jövő héten is, de annyit szeretnék zárszóként elmondani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha nem veszik észre, hogy a társadalom erős derekát is támogatni kell, ha túl közel hozzák a munkabérhez a szociális támogatást, akkor ebből (Az elnök ismét csenget.) nagyon nagy baj lesz, és nem éri el a célját a törvény.
Akkor tudjuk támogatni, ha ezen közösen el tudunk gondolkodni, és közösen tudunk módosítani, alakítani…
