TÓTH GYULA
TÓTH GYULA
TÓTH GYULA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság november 8-ai ülésén tárgyalta a törvényjavaslatot.
A vita előtt az előterjesztő képviselői felhívták a bizottság figyelmét a törvényjavaslat benyújtását megelőző többéves előkészítő folyamatra, a szociális és szakmai szervezetekkel, az önkormányzatokkal, a Szociálpolitikai és Fogyatékosügyi Tanáccsal, az egyházakkal, az országos szövetségekkel folytatott széles körű egyeztető eljárásra. Bizottságunk tagjait megnyugtatta, hogy mind a Magyar Orvosi Kamara, mind pedig a Magyar Gyógyszerész Kamara támogatja a közgyógyellátás tekintetében a törvényjavaslatban megfogalmazott célokat, változtatásokat és azt a nem elhanyagolandó tényt is, hogy a benyújtott változat bírja a Pénzügyminisztérium támogatását.
A törvényjavaslat a köztársaság kormánya száz lépés programjának a végrehajtásához kapcsolódik, többek között a rászorultsági típusú pénzbeni ellátásokhoz, azaz a rendszeres szociális segélyekhez, a természetben nyújtott leggyakoribb támogatási formához, a közgyógyellátáshoz és a szociális szolgáltatásokhoz.
A törvényjavaslat a szociális szolgáltatások területén elsősorban az önkormányzatok ellátási felelősségét teszi hangsúlyosabbá. A két legalapvetőbb, az emberi méltósághoz és az élethez való jogot is érintő szolgáltatás, az étkeztetés, a házi segítségnyújtás esetén kívánja megteremteni az önkormányzatok háttérfelelősségét abban az esetben, ha az önkormányzat maga nem tudja e két szolgáltatás bármelyikét a rászorulók számára nyújtani. A másik garanciális elem az, hogy a törvényjavaslat erősíteni kívánja az ellátottak védelmét.
A bizottság ülésén kérdésként hangzott el, hogy mi változik a mostani gyakorlathoz képest, illetve mit ért a kormány azon, hogy a rendszeres segély családivá változik a jogosultság és az érték oldaláról egyaránt. A közgyógyellátással kapcsolatosan képviselőtársaim azt kérdezték, mi lesz az önkormányzatok szerepe, mennyit kell fizetniük.
Az Országgyűlés 2003. november 10-ei ülésén napirend előtti felszólalásomban azt kérdeztem, lehet-e olyan támogatási rendszert kialakítani, amely figyelembe veszi minden jogosult tényleges gyógyszerszükségletét, és az elszürkült közgyógyellátást lehet-e személyre szólóan biztosítani. Akkor a válasz az volt, hogy a megoldást felvállalja a kormány, nem fog előle kitérni. A bizottság ülésén megismételtem korábbi kérdésemet. A válasz a félmillió jogosult számára is megnyugtató: 2006. július 1-jétől személyre szabott lesz a közgyógyellátás.
Tisztelt ellenzéki képviselőtársaim részéről megfogalmazódott az aggodalom, vajon a törvényjavaslat nem nehezíti-e a nem önkormányzati szféra számára a feladatokat. Kétely merült fel amiatt is, hogy a családsegítő rendszer képes-e teljesíteni tervezett célkitűzését, véleményük szerint nem tud feltáró és segítő lenni a rendszer, csak követő.
A közgyógyellátás kapcsán a krónikus betegségekhez igazodó keretösszegű támogatásra vonatkozóan kérdésként hangzott el a jogosultság köre, a felhasználhatósága és az egészségbiztosítási szervek felelőssége.
Köszönet hangzott el az előterjesztőnek azért, mert részletesen elemezte a 2002. év végi előterjesztést és az azt követő alkotmánybírósági döntést is, valamint hogy folyamatában mutatta be a mostani törvény előkészítését. Bizottságunk tagjai optimizmusukat fejezték ki a törvény elfogadásával kapcsolatosan azért, mert a korábban kritizált elemek már nem szerepelnek a mostani javaslatban.
Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a törvényjavaslatot egyhangú igen szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta.
Elnök asszony, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)
