KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két alapvető gond van a jelenlegi előterjesztéssel, ezért a számtalan kisebb ellentmondásra most nem is térek ki.
A legnagyobb, már-már alapjogot sértő törvényi probléma, hogy a tulajdonhoz fűződő, jelesül részarány-tulajdonos tulajdonjogához fűződő jogát sérti a törvénymódosítás; más értelmezésben ma hallottuk Kis Zoltán képviselőtársam ezzel kapcsolatos véleményét, de én másképp közelítem meg.
A részarány-tulajdonosokkal szembeni ismert törvénysértő állapot fenntartása, az osztatlan közös tulajdonukhoz való hozzáférés megakadályozása mellé most egy újabb törvénysértést készít elő a kormánykoalíció. Voltaképpen arról van szó, hogy akik már megkapták a részaránytulajdonukat, azokat az osztatlan közös tulajdonukhoz nem engedik hozzájutni, akik pedig mind a mai napig még nem kapták meg a részaránytulajdonukat, azok a mostani törvénymódosítás után már csak részleges kárpótlásban részesülhetnek.
Három törvény, a szövetkezetről szóló törvény, az átmeneti szabályokról szóló törvény, a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvények módosítása által a jövőben már csupán egy nagyon nagy, nagyon részleges, 4000 forint/aranykorona kártalanítást kapnak a termőföldjogosultak. A tervezett eljárás a törvényességi aggályokon kívül azért is elfogadhatatlan, mert éppen az ilyen kötelezettségek teljesíthetőségének céljaira a Nemzeti Földalap igen jelentős földvagyonnal rendelkezik.
A termőföldre jogosultak tulajdon-visszatartását, illetve tulajdonfosztását a tervezet azzal indokolja, hogy “az állami tulajdonú termőföldvagyon köre lehetőleg bővüljön azáltal is, hogy a szabályozás elősegíti a termőföldek meghatározott körének állami tulajdonba kerülését”. Tehát a törvénymódosítást beterjesztő kormány is elismeri az államosítási szándékot, ráadásul nem a polgári jogi értelemben vett államosításról van szó, hiszen a részarány-tulajdonos akarata ellenére történik a termőföld-járandóságának az elállamosítása, továbbá csupán a piaci érték töredékét kapja kártalanítás címén.
Még fülünkben cseng a szocialista kórus ordítozása, amikor a Fidesz az államot is mint a potenciális piaci vásárlók egyikét említette. Ezzel szemben a szocialista kormány idézett előterjesztésében az előterjesztő által is feketén fehéren, bevallottan az államosítás gyakorlatának visszacsempészése történik, vagyis a kormány visszatér a régi államosítási modellhez, ami által jelenleg a részarány-tulajdonosok tulajdonhoz fűződő alanyi jogai szenvednek sérelmet. Számunkra, jogtisztelő állampolgárok számára ez az eljárás elfogadhatatlan.
A másik problémás eleme ennek a törvénymódosító csomagnak a termőföldről szóló törvénytervezet módosítása. Ez a módosítás ugyanis nagy kaput nyit a pénzügyi befektető társaságok magyarországi termőföld-monopóliuma felé.
(16.20)
A földtörvény módosítása az egész magyar agrárium érdekei ellen van, de elsődlegesen éppen azt az állattenyésztő ágazatot teszi tönkre, amelynek az érdekeire történik - álnokul - a hivatkozás.
Talán nem véletlen, hogy az állattenyésztő szakmai szervezetek, köztük az Állattenyésztők Szövetsége, az állattenyésztő szakmai körök és az illetékes akadémikusok törvénytervezettel kapcsolatos támogató álláspontjával sehol sem találkozunk. És hol van a mindannyiunk által szakmai tiszteletnek örvendő Agrárgazdasági Tanács szakmai támogatása? Természetesen sehol, hiszen egy önmagára valamit is adó szakmai szervezet és szakember egy ilyen nemzeti ágazati önleépítést nem támogathat.
Magyarországon, ahol az ellenszakvélemény publikálására ma még nincs tényleges lehetőség, sokatmondó a szakmai körök ezen beszédes némasága. Sőt, a miniszterelnök úr hétfői napirend előtti felszólalása óta tudjuk, ma Karsai képviselőtársam is hivatkozott erre, hogy számára is elfogadhatatlan ez az előterjesztés, ugyanis a törvénytervezetek benyújtóitól részletes szakmai indoklást és hatástanulmányt követelt. A jelen előterjesztés mellől mindkettő hiányzik; valójában azért, mert az állattenyésztés csupán egy hivatkozási alap a földtörvény tulajdonképpeni fellazítása érdekében.
Fordítsuk le a jogi nyelvezetet szakmaira, és meglátjuk, mit is tartalmaz valójában ez a földtörvény-módosítás. Íme a 4. § (3) bekezdés hiteles állattenyésztői fordítása: “Bármely társas vállalkozás egy kecskeól egyéves működtetése fejében örök időkre jogot nyer az adott település bármely művelési ágú teljes területére. A kizárólagos jog megszerzésének pillanatától fogva a kecskeól további működtetésétől már el is lehet tekinteni.” Persze, hiszen a kecskeól és az állattenyésztés csupán hivatkozásul szolgál a társas vállalkozások korlátlan földszerzéséhez.
Egyébként a jogilag nem definiált állattartó telep ugyancsak nem definiált működtetését nevezi az előterjesztő feltételekhez kötöttségnek. Meg még azt tartja erős korlátnak, hogy a nevezett kecskeól egyéves működtetése fejében nem szerez az egész országra elő-haszonbérleti jogot a társas vállalkozás, csupán a kecskeól fekvése szerinti település egész határára válik jogosulttá.
Amennyiben egy kicsit is komoly szakmai előterjesztésről, nem pedig nemzetközi társas vállalkozások diktátumáról lenne szó, úgy nem kellett volna a megelőző többéves működtetést éves árukibocsátáshoz, vagy éves átlagos számosállatlétszámhoz kötni, majd ebből kiszámítani a szükséges takarmánytermőterület-igényt?
Ezzel a módosítással a tényleges állattenyésztő telepek elől fogják elvinni ezek a preferált föld- és EU-támogatás-spekulánsok a takarmánytermő-területeket. Mert teljesen reális az állattenyésztő-társadalom azon felvetése, hogy azoknak a tőkeerős piaci versenytársaknak, akik már eddig is piaci részesedést szereztek, ez a törvénymódosítás lehetőséget ad az egész magyar termelői szektor tönkretételére és a földtulajdoni kiszorításra.
A kormány teljes száz lépés programját minősíti ez a cinikus, az egész magyar agrárium elleni földtörvény-módosítás. Ez a kormány már 2002-ben is nyomban a földtörvény-módosítással kezdte a magyar mezőgazdaság elleni hadjáratát. A 2002-es törvénymódosítás kapcsán az FVM is kénytelen volt bevallani a 2004. évi agrárjelentésében, idézem: “Az elmúlt időszakban a tulajdonlással szemben a földhasználat, a tartós bérleti rendszer kialakítása került előtérbe.” Vagyis a földtulajdon és a földhasználat természetes egyensúlyát bontották meg mesterségesen. Akkor a városi földbérlők kaptak elsőbbséget a helyben élő tulajdonosokkal szemben. A jelenlegi földtörvény-módosítással pedig a tőkeerős külföldi társas vállalkozások lettek rászabadítva a már ma is koldusbotra támaszkodó magyar vidékre. Ez az állítólagos esélyegyenlőséget biztosító és igazságos száz lépés program?
Ennek a földtörvény-módosításnak mind az EU által biztosított földpiac védelmére vonatkozó moratórium ellenében történő beterjesztése, mind pedig elfogadása véleményem szerint kimeríti a nemzetközi önérdekfeladás fogalmát. Ezért az előterjesztést egy szakember és egy szakpolitikus nem támogatja.
Köszönöm a figyelmet.
