PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirend előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat négy törvény módosítását tartalmazza, így a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény, a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény, valamint a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény módosítását. Az említett törvények módosítását egyrészt a kormány száz lépés programjában foglalt célkitűzések megvalósítása, másrészt a hatályos rendelkezések pontosítása és szakmai szempontok érvényesítése indokolta.
Engedjék meg, hogy először az 1992. évi II. törvény módosításáról szóljak. A kormány által meghirdetett száz lépés program agrárágazatra vonatkozó része célként határozza meg az önkormányzatok szociális földprogramjához szükséges termőföldeknek a Nemzeti Földalaphoz tartozó földvagyonból történő biztosítását. A program céljainak megvalósításához szükség van arra, hogy az állami tulajdonú termőföldvagyon köre lehetőleg bővüljön azáltal is, hogy a szabályozás elősegíti a termőföldek meghatározott körének állami tulajdonba kerülését. Emellett az Országgyűlés 2005. évi őszi ülésszakára vonatkozó törvényalkotási programjában is szerepel az, hogy az 1992. évi II. törvény módosításával rendezni kell a megyei földművelésügyi hivatalok által folytatott földárverések során felmerült földügyi és pénzügyi kérdéseket.
(15.10)
Az 1992. évi II. törvény módosítását tartalmazó javaslat az említett célkitűzések megoldására nyújt lehetőséget, továbbá a tulajdonjog tiszteletben tartása mellett egyszerűsíti a földkiadás lezárására irányuló eljárást. A jelenleg hatályos rendelkezések alapján azon szövetkezetek esetében, amelyek jogutód nélkül megszűntek, vagy felszámolás, illetőleg végelszámolás alatt állnak, és a gazdálkodási területükön az 1993. évi II. törvényben szabályozott részarány-földkiadási eljárás teljes körű befejezése után szövetkezeti földhasználati jog alatt álló földterületek maradnak vissza, e maradványföldeket a megyei földművelésügyi hivatalok által lefolytatandó árverések útján kell magántulajdonba adni. Az árverezéssel érintett földrészletek közül azok kerülhetnek a becsérték feléért a magyar állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet kezelésébe, amelyekre nem érkezett vételi ajánlat.
A részarány-földkiadás befejezését követően lefolytatandó árverés eredményeként a jogosultak az árverésből befolyt vételár megfelelő részét kapják meg. A javaslat alapján, ha a jogutód nélkül megszűnt, illetve felszámolás vagy végelszámolás alatt álló szövetkezet után maradnak vissza fel nem osztott és természetvédelmi oltalom alatt nem álló termőföldek, azok a törvény erejénél fogva a magyar állam tulajdonába és a Nemzeti Földalap tulajdonosi joggyakorlása alá kerülnek.
Jelenlegi ismereteink szerint a részarány-földkiadás befejezését követően visszamaradó földterületek aranykorona-értéke mindegy 315 ezer aranykorona. Ez az aranykorona-érték valamennyi maradványföldre értendő, így a működő, illetőleg a jogutód nélkül megszűnt, továbbá felszámolás vagy végelszámolás alatt álló szövetkezetek után a földkiadás lezárását követően visszamaradó földek aranykorona-értékét jelenti. Ebből a javaslat első szakaszát, azaz a jogutód nélkül megszűnt, illetőleg a felszámolás vagy végelszámolás alatt álló szövetkezetek maradványföldjeit képező aranykorona-érték pontosan nem állapítható meg, mivel ez az aranykorona-érték az összmaradványföldeket kitevő 315 ezer aranykorona-értéken belül folyamatosan változik. A szövetkezetekkel szemben ugyanis akár a földkiadási eljárás során, akár a földkiadás befejezését követően is megindulhatnak felszámolási, illetve végelszámolási eljárások, így ezen eljárások Cégközlönyben történő közzétételét követően növekedhet az ilyen szövetkezeteket érintő maradványterületek száma. A megyei földművelésügyi hivataloktól beszerzett adatok szerint jelenleg 622 063 hektár területnagyságú és 6797 aranykorona-értékű földrészlet áll árverezés alatt, amelyeket már nem érinthet a javaslatban foglalt rendelkezés, mivel ezen földek még árverési vétel útján kerülnek magántulajdonba.
A szociális földprogram megvalósulásához szükséges, a jogosultak sérelmével nem járó állami földek bővítése a javaslattal érintett maradványföldek állami tulajdonba kerülésével érhető el. A javaslat megoldást kínál továbbá arra is, ami a földművelésügyi hivatalok által lefolytatandó árverések kapcsán problémaként ez idáig felmerült. A gyakorlat ugyanis bebizonyította, hogy az árverések lefolytatása jelentős nehézségeket okoz a földművelésügyi hivatalok részére.
Minthogy a hatályos, 1992. évi II. törvény 25/A. § (4) bekezdése jelenleg is juttatásban részesíti a részarány-tulajdonosokat az árverésből befolyt vételárból, az egyenlő bánásmód következményének érvényesítése érdekében a maradványföldeknek a magyar állam tulajdonába kerülése esetén sem lehet ettől eltekinteni. A javaslat ezért egy számítási módot alkalmaz a részarány-tulajdonosok pénzbeli kártalanításának megállapítása érdekében. A kártalanításról rendelkező határozatokat a megyei és fővárosi földművelésügyi hivatalok hozzák meg, oly módon, ahogy azt a részaránykiadásra felhasználható termőföldek hiányában az 1993. évi II. törvény részükre előírja.
Tisztelt Országgyűlés! Az 1993. évi II. törvény módosításáról szeretném önöket tájékoztatni. Az 1993. évi II. törvény módosításáról szóló javaslat kizárólag azon hatályos törvényi rendelkezések pontosítását szolgálja, amelyek a földkészlet hiánya okán kiadatlan részaránytulajdonnal rendelkező személyek mint alanyi jogosultak kielégítéséről rendelkeznek. A Nemzeti Földalapba tartozó földterületek részarány-földkiadás céljára történő felhasználására vonatkozó hatályos jogszabályok - 9/D. § (2) bekezdés - felülvizsgálata során megállapítást nyert, hogy azok nem kellően világosak, amelynek eredményeként a jogalkalmazók részéről jogbizonytalanság keletkezett. A részarány-földkiadást végző földművelésügyi hivataloknak valamennyi kiadatlan részaránytulajdonnal rendelkező személy részére akár önálló ingatlanként, akár osztatlan közös tulajdonba az 1993. évi II. törvény előírásai szerint földet kell nevesíteni. A földművelésügyi hivatalok ezen eljárási kötelezettsége vitathatatlan, a részarány-földkiadásra pedig az ingatlan-nyilvántartásban a szövetkezeti földhasználati jog alatt álló földek szolgálnak. Csupán végső esetben, vagyis a szövetkezeti földhasználati jog alatt álló földek hiánya esetén indokolt az, hogy a részarány-tulajdonos részaránytulajdona ellenében állami tulajdonban álló földhöz jusson vagy kártalanítást kapjon.
A javaslat célja az, hogy egyértelműen rendezze azt az esetet, ha a szövetkezeti földhasználati jogban álló földrészletek hiánya miatt nem lehet a részarány-tulajdonosok részére az ilyen földeket nevesíteni. A javaslat szerint ebben az esetben a kiadatlan részaránytulajdonnal rendelkező részarány-tulajdonos dönthet arról, hogy vagy a Nemzeti Földalap földkészletéből termőföldet, vagy 4 ezer forint aranykoronánkénti értékben pénzbeli kártalanítást igényel. A választás joga kérelemre induló eljárásban érvényesíthető, a kérelmet a hatályos rendelkezésekkel egyezően a területileg illetékes megyei vagy fővárosi földművelésügyi hivatalhoz kell benyújtani. A javaslat a részarány-tulajdonos tulajdonhoz fűződő alanyi jogának tiszteletben tartása mellett az eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében rögzíti, hogy a részarány-tulajdonost a választás joga egyszer illeti meg, továbbá állami föld igénylése esetén a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet a földművelésügyi hivatal megkeresésének legkésőbb 30 napon belül köteles eleget tenni.
A javaslat a termőföldigénylés, illetőleg a pénzbeli kártalanítás esetén irányadó eljárási szabályokat is pontosítja. A javaslat a szövetkezeti földhasználati jog alatt álló, termőföldnek nem minősülő, művelés alól kivett maradványterületek tulajdoni rendezése kapcsán, azonosan a javaslatnak az 1992. évi II. törvény módosítását tartalmazó részével kimondja, hogy ezen földek a magyar állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet tulajdonosi joggyakorlása alá kerülnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most engedjék meg, hogy az 1994. évi LV. törvény módosításáról tájékoztassam önöket. A kormány száz lépés programjában célkitűzésként szerepelt az állattartó telepek földellátottságának takarmánybiztosítás céljából történő javítása. Az 1994. évi LV. törvény, vagyis a termőföldtörvény javasolt módosítása megteremti annak a lehetőségét, hogy az állattartó telep üzemeltetője elő-haszonbérleti jogával élve haszonbérleti jogviszonyt létesítsen az állattartáshoz szükséges földterületekre. A javaslat ezáltal elősegíti az állattartó telepek takarmányellátásának szélesebb körű biztosítását.
A termőföldforgalom 1994-től fennálló kötöttségére tekintettel a javaslat nem teremtette meg annak lehetőségét, hogy az állattartó telepek üzemeltetői e címen a termőföldek tulajdonjogát is megszerezzék. A hatályos törvényi rendelkezések szerint a termőföld tulajdonosa fő szabály szerint csak magánszemély lehet. Ez a törvényi korlátozás figyelembevételre került az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk során is, a csatlakozási tárgyalások alkalmával, a termőföldszerzési tilalmaink fenntartását - az uniós illetőségű állampolgárokat érintő kivétellel - sikerült az Európai Unióval elfogadtatni.
(15.20)
Amennyiben a tulajdonszerzés közérdekből fennálló korlátozására a későbbiekben már nem lesz szükség, akkor lehetővé kell tenni a jogi személyek földszerzését is, de azt általánosságban. Semmi sem indokolja azt, hogy csak egyes jogi személyek, például állattartással foglalkozó vállalkozások részére kerüljön biztosításra a földszerzés lehetősége. Ha a hétéves moratóriumon belül lehetővé tennénk a belföldi jogi személyek, illetőleg akár ezek egy csoportjának termőföldszerzését, úgy az egyenlő elbánás elvéből és az aláírt csatlakozási szerződésből eredően nem lenne megtiltható az uniós illetőségű jogi személyek földszerzése sem. A javaslat ezért az állattartó telep üzemeltetője számára az első helyen, a volt haszonbérlővel azonos sorrendben biztosítja az elő-haszonbérleti jogot. Ha a haszonbérleti ajánlatra a volt haszonbérlő, valamit az állattartó telep üzemeltetője is elfogadható nyilatkozatot tesz, úgy a haszonbérbeadó dönt arról, hogy az egy rangsorban álló jogosultak közül a volt haszonbérlővel avagy az állattartó telep üzemeltetőjével köti meg a haszonbérleti szerződést.
A haszonbérbeadót megillető választás jogát a hatályos jogszabály rendelkezési elve biztosítja. Az állattartó telep üzemeltetőjét megillető elő-haszonbérleti jog a javaslat szerint feltételekhez kötött, tekintettel arra, hogy az állattartáshoz szükséges földterület rendeltetése elsősorban a takarmányellátás és az állattartó telepeken képződő szerves trágya elhelyezésének biztosítása. A javaslat szerint az állattartó telep üzemeltetőjét kizárólag az állattartási tevékenység végzéséhez szükséges szántó, rét, legelő, illetőleg más terület művelési ágban nyilvántartott termőföldre illeti meg az elő-haszonbérleti jog, az is csak akkor, ha az állattartó telepet a haszonbérletre vonatkozó ajánlat közlésének időpontjában, valamint az azt megelőző legalább egy évben folyamatosan működteti. Ez utóbbi feltétel előírásainak indoka a spekulációk megakadályozása, mely feltétel fennállását kérelemre az állattartó telep fekvése szerint illetékes megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás igazolja.
Az állattartó telepek üzemeltetőit megillető jogosultság gyakorlásához indokolt területi korlátozás előírása is. Eszerint abban az esetben illeti meg az állattartó telep üzemeltetőjét az elő-haszonbérleti jog, ha az állattartó telep azon a településen van, amelynek közigazgatási területén a termőföld fekszik, illetve olyan településen van, amelynek közigazgatási határa a termőföld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalomtól el nem zárt magánúton legfeljebb 15 kilométer távolságra van. A földrészlet fekvésétől független, az állattartó telep üzemeltetőjét megillető elő-haszonbérleti jogosultság biztosítása nem indokolt, és a földrészek fekvése szerinti településen vagy annak közelében elhelyezkedő állattartó telepek üzemeltetőit is hátrányosan érintené.
Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy röviden még a 2004. évi XVIII. törvény módosításáról szóljak.
A kormány által meghirdetett száz lépés program agrárágazatra vonatkozó része célként határozza meg a bor jövedéki adójának nullkulcsossá tételét. A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény módosításának indoka, hogy a szőlő-bor ágazatban szükséges az illegális borelőállításnak és a számla nélküli borok forgalmazásának hatékony eszközökkel történő visszaszorítása. Az ágazat helyzetét tovább rontja, hogy a termelő vállalkozásoknak minimális fedezet áll rendelkezésükre a közösségi marketing finanszírozására.
A fenti indokok alapján a termelők érdek-képviseleti szervezetei kezdeményezték, hogy a természetes borok jövedékiadó-mértéke nullkulcsos legyen, és hogy ezzel egyidejűleg törvényi kötelezettség írja elő a jövedéki adóval azonos mértékű termelői befizetést, amelyből az ellenőrzés költségei és a bor közösségi marketingtevékenysége finanszírozandó. A javaslat a 2004. évi XVIII. törvényt új rendelkezéssel egészíti ki, amely bevezeti a forgalombahozatali járulékot. A járulék a bor megszűnő jövedéki adójával azonos összegű, tehát literenként 8 forint kötelező befizetést jelent, amely mindenkit terhel, aki bort akar forgalomba hozni.
A javaslat a járulékfizetési kötelezettséget a forgalombahozatali engedélyezési eljárással köti össze, oly módon, hogy a forgalombahozatali engedély kiadásának feltétele a járulék megfizetése. A javaslat rendelkezik a járulék felhasználásáról is, amely szerint a bevétel 60 százalékát a Magyarországon termelt borok közösségi marketingprogramjának kidolgozására és végrehajtására kell fordítani, beleértve az Európai Unió által meghirdetett borreklám- és marketingprogramok nemzeti társfinanszírozását is; a fennmaradó 40 százalék az Országos Borminősítő Intézet ellenőrzési feladatainak végzéséhez szükséges pénzügyi fedezetet jelenti. Az Országos Borminősítő Intézetnek a járulékbevétel rendeltetésszerű felhasználásáról félévente jelentést kell készítenie. A javaslat csak a járulék bevezetésének legfontosabb, törvényi szintű szabályozást igénylő rendelkezéseit tartalmazza, a járulék megfizetésének, visszatérítésének, kezelésének és felhasználásának részletes szabályait rendelet határozza meg.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy az elmondott indokok alapján a törvényjavaslatot tárgyalja meg a tisztelt Ház, a tisztelt képviselők, és azt követően fogadjuk el.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
