FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Magyarországon évtizedek óta a harmadik leggyakoribb halálok és az egyik leggyakoribb a tartós rokkantságot okozó betegségek között az agyi érrendszer betegségei. A stroke után önálló életvitelben valamilyen formában segítségre szoruló betegek aránya 32-42 százalék között mozog. Hazánkban az akut agyi érbetegek átlagéletkora 5-10 évvel alacsonyabb, mint a fejlett országokban.
(16.50)
Az Európai Unió régebbi tagállamaiban az akut stroke-betegek halálozása az ötven év alatti korcsoportban 100 ezer lakosra vonatkoztatva 8-10 beteg, hazánkban a nőknél 40, a férfiaknál 60. Lehangoló és megdöbbentő ez az adatsor. Mivel a betegség nagyon gyakran okoz tartós rokkantságot, munkaképtelenséget, a hosszú távú kezelés költségei és a társuló egyéb költségek csak becsülhetők.
A stroke-betegek 20 százaléka fokozott ápolást, ellátást, gondoskodást igényel, az eredményes utókezelés ezeknek a függő betegeknek az arányát mérsékelné. A gyors, centrumban történő ellátás, utókezelés lenne megítélésünk szerint az üdvös megoldás. A szakmai adatok szerint a profilosztályon történő azonnali ellátással a halálozás 18 százalékkal, a tartós ellátásra szoruló betegek száma pedig mintegy 29 százalékkal csökkenthető. A megfelelő akut ellátás növeli a kedvező kimenetelű esetek számát, csökkenti a tartós rokkantság súlyosságát és arányát, ezáltal az ellátás összköltségét, különösen a közvetlen költségeket. Ma Magyarországon családok százai, ezrei nézik tétlenül a hozzátartozójuk állapotának romlását, lassú agóniáját.
Miniszter Úr! Ismeri-e ezeket az adatokat, valós-e a helyzet, biztos-e benne, hogy ha Magyarországon bárhol is utoléri a stroke vagy trauma az állampolgárt, ugyanazt a magas szintű ellátást kapja mindenütt? Vannak-e másodrendű (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) állampolgárok e hazában? Hány rehabilitációs osztály működik?
Köszönöm. Kérem válaszát, miniszter úr. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
