DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ebben az Országgyűlésben 1990 óta vissza-visszatérő probléma, hogy hogyan segítsünk a magyar vidéken, hogyan segítsünk a mezőgazdaságon. Mindenkinek van ötlete, időnként néha már arra vetemedik az ember, hogy összehasonlító olvasmányként a Nemzeti Sportot és a mezőgazdasághoz érkező ötleteket is nézegesse, mert hisz értünk valamennyien ehhez, és mindnyájan segíteni is akarunk, és időnként ebbe majdnem beleszakad a vidék.
Jó volna, ha egyszer meg tudnánk egyezni ebben a Házban - a mindenkori ellenzék és a mindenkori kormánypártok -, hogy a magyar vidéket, a magyar falut és a magyar mezőgazdaságot megpróbáljuk egy picit politikai indulatoktól mentesen, a szakmai irányából megközelíteni. Nevezetesen: 1992-93-ban arról szólt a hatalmas vita, hogy a kárpótlást milyen vagyontárgyak irányába engedjük el. Hova vezetett ez? Mindenki a kárpótlási jeggyel a föld irányába mozdult el, magyarán: nem azok jutottak elsősorban földhöz, akik korábban földdel rendelkeztek, vagy akik mezőgazdasági tevékenységet szerettek volna folytatni.
Ez a gyökerében elhibázott rendszer a mai napig is nyomaszt bennünket. Mert amikor arról szól a miniszterelnök úr, hogy új földosztás kell, hogy földhöz juttassuk már végre azokat, akik dolgoznak, és akik ebből élnek, akkor még mindig visszakérdezünk, hogy milyen sorrendiséget kövessünk, még mindig vitatkozunk azon, hogy a haszonbérlőt milyen elővásárlási jog illesse meg arra a földre, amit ő használ.
A támogatásokat joggal teszik szóvá a képviselőtársaim, hogy nem egy a mérce a nyugat-európai és a magyar gazda között. Igaz, egyharmada, ez is igaz. Nekünk ezt a versenyhátrányt még terheli továbbá az, hogy az így kapott támogatás jó része is a föld haszonbérletére kerül kifizetésre, tehát nem marad ott a termelőnél, mert annyira szétvált a földtulajdon és a fölhasználat, mint Európában sehol. Ennek a megoldására több akciót is szerveztünk. 1997-ben, amikor megalkottuk az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt, valamennyi itt ülő képviselő frakció szerint ebben egyetértett, 98 százalékosan fogadta el a Ház.
Egy kérdés maradt függőben: a föld tulajdonlása, mégpedig, hogy jogi személyek szerezhetnek-e földtulajdont vagy nem, és ez a vita a mai napig is tart, és nagyban gátolja azoknak az akcióknak a hiteles érvényesülését, mint amiről most a miniszterelnök úr is szólt. Mert nyilvánvalóan szükségünk van arra, hogy egy közvetítő szervezet segítségével tulajdonlást biztosítsunk, de ez nem csupán egyedüli és kizárólagos megoldás. Ha mi abban az irányban gondolkodunk csak, hogy az állam majd megvásárolja, és aztán visszaadja másnak a földet, akkor megint egy közbenső láncot iktattunk be, és drágítjuk az így megszerzett föld hasznát, illetve hasznosítását.
Itt hitelre van szükség méghozzá azok számára, akik földből élnek, mezőgazdasági termelést folytatnak, nyilvánvalóan megfelelő sorrendiséggel és garanciával. Ezt a hitelkonstrukciót 1997-ben elindítottuk, 2000-ig működött. Az arról szólt, hogy száz hektárig, ha valaki mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik, akkor az állam garanciával biztosított, kamatkedvezménnyel együttes hitelt nyújt számára. Most ismételten elindul ez, ezt örvendetesnek és kívánatosnak tartva támogatjuk, de ne felejtsük el, hogy a magyar vidék nemcsak mezőgazdaságból áll, hanem az élhető faluból, a tájból és a népességmegtartó képességből. Ehhez szükség van a tudásra, szükség van az iskolákra, szükség van az infrastruktúrára, szükség van a táj-, a környezetgazdálkodásra, szükség van az informatikára és egy korszerű mezőgazdaságra.
Ha meg tudunk állapodni egy vidékfejlesztési koncepcióban, amelynek része, nem mellékes része a mezőgazdaság, és ez szervesen, összefüggéseiben, a pénzügyi lehetőségeket is koncentrálva, céltudatosan és -orientáltan működik, akkor nagyot fogunk előre lépni.
Az lenne az igazán jó, ha a parlamentben a pártok meg tudnának állapodni a támogatás mértékéről, lehetőségeiről és a bonyolításról is, hogy ez ne szakmai sovinizmus és szakmai szembenállás alapján, hanem koncentráltan, egy irányba mutatóan kerülne végrehajtásra. Ha nem mindig a kampányok idején hozzuk elő a vidéket és a vidéken való segítési szándékunkat, akkor az talán hatékonyabb lesz. Ehhez meg kell teremteni a permanenciát, és meg kell teremteni a pártok közötti nézetazonosságot mindazon kérdésekben, amelyek az alapproblémáit és az alaplehetőségeit jelentik a magyar élhető vidék fenntartásának.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
