GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A vitából az derül ki az én számomra, hogy vannak, akik szeretnének cselekedni a vidékért, vannak, akik még beszélni sem hajlandók róla. Ez fontos dolog. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Fontos dolog látni, hogy kik azok, akikben van cselekvőképesség és ehhez szükséges szakmai, emberi és politikai bátorság, hogy foglalkozzanak a vidék ügyével, foglalkozzanak a föld ügyével.
Nagyon szépen köszönöm a Magyar Demokrata Fórumnak, a Szabad Demokraták Szövetségének és a Magyar Szocialista Pártnak, hogy egy okos, cselekvő, új földprogram kialakításában megjegyezéseikkel és vitájukkal közreműködnek. Hálás vagyok nekik, és úgy tekintem a legnagyobb ellenzéki párt harmadik hete tartó szótlanságát, hogy támogatja a kormány politikáját, illetve esetenként nincsen véleménye Magyarországról. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyelld magad!)
Ami pedig a megjegyzéseket illeti: Karsai képviselő úr némileg zavarba hoz. Zavarba hoz, mert pártjának elnök asszonyától az elmúlt napokban és hetekben az övétől lényegében eltérő állásfoglalást hallottam. Azt mondta például egy héttel ezelőtt az ön elnöke, Dávid Ibolya, hogy példának okáért nem kellene adót csökkenteni, mert ha most adót csökkentünk, azzal tovább fogjuk fokozni a nehézségeket a magyar költségvetésben. Erre ön - ha én jól értem - nemcsak hogy egyetért az áfacsökkentéssel, hanem annál még többet is szeretne, hiszen amiatt ostorozta a magyar valóságot, hogy még mindig nagyon magas az általános forgalmi adó. Én azt hiszem, hogy itt érdemes megtalálni az arany középutat, és ezt a magyar gazda és a magyar vidék érti, mert egyik oldali radikalizmust sem szereti. Pontosan érti, hogy nem vállalni célokat, és nem csökkenteni adókat talán balgaság lenne, mert valóban, ahogyan ön is mondja, a magyar általános forgalmi adó magasabb, mint az európai átlag, de radikális csökkentést igényelni egészen nyilvánvalóan nem olyan követelés, amely ma Magyarország számára valóságos lehetőség lenne.
Némileg meglep, amikor Karsai képviselő úr a bor jövedéki adójának megszüntetésével kapcsolatosan ostorozza a kormányt. Mondom ezt azért, mert egyébként a szőlősgazdákkal történő megállapodás az, amit éppen ő most kritizál. Azt tudom mondani, hogy hosszú-hosszú ideje fennálló követelése teljesült ezzel a gazdáknak, hogy a bor jövedéki adója nullakulcsos lett, és abból, amit eddig befizettek az államkasszába, önkormányzó alapon, általuk irányítva létrehoznak egy nemzetközi bormarketing alapot, amellyel a magyar bornak a világban történő eladását fogják segíteni. Egészen eddig a pillanatig a magyar szőlősgazdák követelése volt ez, amelyet végre megoldottunk. Most azt hiszem, hogy a képviselő úr nem velünk vitatkozik; azt hiszem, hogy a szőlősgazdákkal vitatkozik.
(13.40)
Ami pedig a hiteleket illeti, itt meg érdemes számokat mondani, képviselő úr. Hogy ön úgy általában mit gondol a hitelekről, ez, bár rendkívül fontos, de mégiscsak az lenne az eligazító, ha ön konkrét számokat mondana. A magyar gazdák összes hitelállománya ma nominálisan annyi, mint amennyi 2002-ben volt, a belső összetétele pedig lényegesen jobb. Tudniillik ezeknek a hiteleknek a túlnyomó többsége 2002-ben rövid lejáratú, egy éven belüli hitel volt, most pedig messze túlnyomó többsége közép- vagy hosszú lejáratú hitel, három éven túli.
Tehát azt tudom önnek mondani, képviselő úr, hogy ha ön nem ilyen adatot tud, akkor azt tárja elénk. Minden rendelkezésünkre álló információ alapján a magyar agráriumban a tavalyi évben végre jelentős eredmény termelődött meg, az összes árbevételhez képest a hitelnagyság arányosan csökkent, és belső szerkezete nagyon sokat javult; hosszú távú és beruházási hitelek azok, amelyek már jellemzőek a mezőgazdaságban, nem pedig a napi válságkezelést jelentő likviditási hitelek.
Ami pedig az állam támogatását illeti, kérem szépen, az elmúlt három évben - ha 2006-ig mérjük, akkor az elmúlt négy évben - a magyar gazdák támogatottsága éppen a kétszeresére növekedett. Egy gazda 2002-ben átlagosan kevesebb mint egymillió forint támogatást kapott, 2006-ban az átlagos támogatottság mértéke eléri a kétmillió forintot. Itt két lehetőség van. Ha önök azt gondolják, hogy ez a kétmillió forint - amely egyébként mint támogatás nagyobb, mint a magyar átlagjövedelem, azért ezt érdemes tudni - arcpirítóan kevés, akkor nyilvánvalóan lesújtó véleménnyel lehetnek annak az időszaknak a kormányzásáról, amelyben az ön pártja is érdekelt volt, mert éppen ennek a fele támogatást adtak abban az időszakban. (Taps az MSZP soraiban.)
Természetesen egy szóval sem szeretném azt mondani, hogy a 400 milliárd forintos támogatás megoldja a magyar agrárium problémáját - nem gondolom ezt. De azt gondolom, hogy 400 milliárd forintból éppen kétszer annyit lehet megcsinálni, mint 200 milliárdból. Azt gondolom, hogy ha bármely magyar szektor - gondoljanak az oktatáson át a művészeti életig - azzal dicsekedhetne, hogy támogatottságát négy év alatt megkétszerezte, vagy csak a legutolsó időszakban, most 2005-ről 2006-ra 25 százalékkal növekszik a támogatása, akkor, azt gondolom, nagyon boldogok lennének.
Szeretnék világosan beszélni: nem tudom mondani még egy olyan területét a magyar költségvetésnek, ahol egy év alatt ilyen jelentős és radikális támogatásnövekedés állna be. Ezek után azt mondanám, hogy érdemes elemzőbb és pontosabb véleményt mondani, mert azzal itt nem megyünk semmire, hogy éppen az agráriumban, ahol a kétszeresére növekednek a támogatások, azt szajkózza az ellenzék kisebbik pártja, hogy megsüketülünk, megvakulunk, holnapután talán meg is halunk, az ellenzék nagyobbik pártja, miután már teljesen zavarban van, most csak csöndben marad.
Azt hiszem, hogy ennél vagy eggyel jobb politika; az a politika, hogy megértjük: a magyar vidéknek nyugalom, béke és építkezés kell. Gabonatározókat kell építeni, ki kell építeni az intézményrendszert, és például csak az idei évben 400 milliárd forintos támogatás történik meg. 2003-ban ostorozható volt a kormány, hogy nem fizetett időben. De most tudják, mi történik? Az utolsókból csaknem elsők leszünk. Azok között van Magyarország, ahol a legkorábban és a leggyorsabban fizetik ki a támogatást.
A magyar paraszt, a magyar gazda, a magyar agrárvállalkozó cselekvést akar látni. Elege van abból, hogy pártok felkent vezetői, korifeusai jönnek-mennek és zokognak a magyar vidék érdekében. (Taps az MSZP soraiban.) Azt szeretnék, hogy olyan miniszterük legyen, aki, ha kell - elsőként az elmúlt tizenöt évben -, nagyon határozottan és világosan azt mondja, a magyar piac nem lesz alkalmatlan, rossz minőségű európai áruk lerakóhelye. Ma olyan miniszterre van szükség, aki megvédi a magyar termelők érdekét. Olyan minisztere van tizenöt év után ma Magyarországnak (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ki?), aki mindazokat a gondokat és bajokat, amelyekkel folyamatosan fenyegették a magyar vidéket - lásd: gabonatárolás -, megoldotta. Olyan minisztere van ennek az országnak, aki sok-sok év lemaradását a támogatások kifizetésében megoldotta. Harmadsorban olyan minisztere van, aki nem politizál, hanem cselekszik, és védi a termelők érdekét, ha kell, a legnagyobb kereskedelmi láncokkal szemben is.
Kérem szépen, a vidék cselekvésre vágyik, okos, tehetséges emberekre (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!); olyan kormányzásra, amely megoldja a gondjaikat; olyan kormányzásra, amely felelősséget vállal; olyan kormányzásra, amely érti, hogy van a vidékért átfogó felelőssége. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tehát nem rád!) És azt hiszem egyébként, hogy olyan parlamenti pártokra, amelyek azt is tudják, hogy nem elég a parlamentbe bejönni, hanem a parlamentben monológ helyett a vidék dolgáról is felelősen párbeszédet és dialógust kell folytatni.
A vidékért, Magyarországért!
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
