SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény az önkormányzat kötelező alapfeladatává teszi az egészségügyi alapellátásról való gondoskodást. Ugyanakkor ezzel a szabályozással szemben ennek a feladatnak a finanszírozását az Országos Egészségbiztosítási Pénztár végzi, mégpedig nem kielégítő módon.
A fekvőbeteg-ellátásban és a háziorvosi ügyeleti ellátásban ügyeletet teljesítő orvosok hét közben a 16 óra ügyeleti ellátásból csendes ügyelet esetén két órát, normál ügyelet esetén 8 órát és minősített ügyelet esetén szintén 8 óra díjazást kell elszenvedjenek. A hétvégi 24 órás ügyeletben sem jobb a helyzet. Itt 4 órát, 6 órát és 12 órát fizetnek ki részükre.
Tisztelt Miniszter Úr! 2005. szeptember 12-én és 2005. október 3-án is azonnali kérdést tettem fel önnek az ügyeleti ellátás díjazásával és jogi szabályozásával összefüggésben. Mindannyiunk előtt ismert, hogy az Európai Bíróság a SIMAP- és a Jäger-perben egyedi ügyekben döntést hozott, és kimondta, hogy az ügyeletben töltött munkaidő minden egyes óráját ügyeleti díjjal kell lefedni. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2005. szeptember 22-én szintén egyedi ügyben kimondta, idézem: “Az orvos ügyeletben töltött idejét teljes egészében munkaidőnek kell tekinteni.”
Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt héten attól volt hangos a magyar sajtó, hogy Pásztón nem vállalják a háziorvosok az ügyeleti ellátást. Tisztelt Miniszter Úr! Sajnálatos, hogy az orvosok és az önkormányzatok között keletkezik ez a probléma, amelyet a magyar egészségügyi kormányzatnak kellene megoldania. Megoldásra vár, tisztelt miniszter úr, egyrészt az, hogy jogszabállyal rendezzék, hogy a háziorvosi ügyeletet, a fekvőbeteg-ellátásban ügyeletet teljesítő orvosok a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság döntésének megfelelően ténylegesen 16 órára, illetve 24 órára kapjanak díjazást. Önnek, miniszter úr, egy jogegységi döntést kellene kérnie a magyar bíróságtól, nem pedig azt mondania, hogy egészen addig, amíg a bíróság ki nem mondja egy újabb ítéletében azt, hogy ténylegesen milyen díjazást kell fizetnie, a kormánynak csak ekkor van felelőssége.
Azt gondolom, hogy egészen addig, amíg a magyar önkormányzatok csak 83-88 forintot kapnak attól függően, hogy városban vagy pedig községben élnek az önkormányzat területén az állampolgárok, ezzel elégtelen finanszírozást biztosítunk részükre, folyamatos viszály keletkezik az orvosok és az önkormányzatok között. Ez pedig 10 millió magyar állampolgár egészségügyi ellátását veszélyezteti.
Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Orvosi Kamarával folytatott tárgyalások során többször kifejtették a kamara képviselői, hogy az ügyeleti ellátás megoldásához 40 milliárd forint többletforrásra lenne szükség. Ön ígéretet tett arra, hogy ennek a kérdésnek a rendezését elvégzik. Ehhez képest a 2006. évi költségvetésben azt tapasztalhatjuk, hogy a magyar egészségügyi ellátás területéről 34 milliárd forintos forráskivonás történik.
Tisztelt Miniszter Úr! Ön 2005. szeptember 12-én az én azonnali kérdésemre azt mondta, hogy alapvetően nem a pénzügyi kérdések azok, amelyek megoldásra várnak ezen a területen. Tisztelt Miniszter Úr! Ha nem a pénz az alapkérdés, akkor kérdezem én, miért nem biztosítják a fekvőbeteg-ellátásról gondoskodó egészségügyi intézményeknek, illetve a magyar önkormányzatoknak azt a 40 milliárd forintot, amely az ügyeleti kérdéskört megoldaná.
(13.50)
Tisztelt Miniszter Úr! Ön 2005. szeptember 12-én a következőket mondta, idézem szó szerint: “Tekintettel arra, hogy ugyanakkor észleljük ezt a problémát, amely a gyakorlatban és a jogalkotásban feszül, ennek megfelelően elkezdtük annak a jogszabálycsomagnak az elkészítését, amely már valóban figyelembe tudja venni a SIMAP- és Jäger-perben hozott azon ítéletet, hogy az ügyeletet teljes egészében munkaidőnek kell-e számítani.”
Tisztelt Miniszter Úr! Kérdezem öntől és a kormánytól, mikorra készül el ez a jogi szabályozás, és a megfelelő jogi szabályozás után mikor hajlandók önök biztosítani a szükséges forrásokat azért, hogy Magyarországon tízmillió magyar állampolgár egészségügyi alapellátását soha ne veszélyeztesse ez a probléma.
Köszönöm, hogy meghallgattak, és várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF soraiban.)
