DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az országos területfejlesztési koncepció nagyon fontos alapelveket fogalmaz meg, ami hosszú távon határozza meg Magyarország és hazánk lakosságának jövőjét. Hosszú távú hatása miatt az országos területfejlesztési koncepcióval szemben támasztott alapvető követelmény a stabilitás, a változó világgazdasági helyzethez való alkalmazkodás, a rugalmasság. Jelen előterjesztésen, bár törekedett a fentiekre, határozottan kiérződik a mai kormánypolitika hatása. Tekintettel azonban arra, hogy egy 25 éves koncepció több választási cikluson keresztül valósul meg, így mindennemű politikai törekvéstől függetlennek kell lennie; elkerülhetetlennek tartom ebben a kérdésben is a nemzeti megegyezést, annak érdekében, hogy kormányváltás esetén ne váljon szükségessé újrafogalmazása. A koncepció tárgyalása újra felhívja a figyelmet a nemzeti minimum szükségességére.
A koncepció jelen formájában vágyak és álmok gyűjteménye, és mint ilyet, el is lehet fogadni, könnyen lehet vele azonosulni, megvalósítása azonban, elsősorban a finanszírozást tekintve, sok bizonytalanságot hordoz magában még középtávon is. A jelenlegi kormányzat elképzelései, szándékai ellentmondanak az országos területfejlesztési koncepcióban megfogalmazott elveknek, és kérdés, hogy mindezek hogyan illeszthetőek be a koncepció által megfogalmazottakba, mivel esetenként jogszabályi feltéteket is biztosítani szükséges hozzá.
Nagyon lényeges a finanszírozás kérdése. A fejlesztési politika és az országos területfejlesztési koncepció is nagy reményeket fűz az uniós támogatásokhoz, nem vesz azonban tudomást arról, hogy az Európai Unióban komoly válságjelenségek érzékelhetőek. Itt elsősorban nem a sikertelen népszavazásra kell gondolni, bár az a leglátványosabb, sokkal inkább a nettó befizetők lázadására és a támogatás kontra fejlesztés ellentmondásaira. A 2005. év végén nincs még uniós költségvetés, nagyok a nézetkülönbségek, még a fő irányokban is tart a vita, ennek megfelelően bizonytalan a nemzeti támogatások rendszere is. Mindez nem jelenik meg az előterjesztésben, még a kísérőszövegben sem. Vitathatatlan, hogy ezek a problémák közvetlen kapcsolatban vannak az országos területfejlesztési koncepcióban megfogalmazottakkal, elsősorban a prioritásokkal. A nettó befizetők vonakodása, a tizedszázalékokkal kapcsolatos vita eurómilliárdokat jelent, ami ugyancsak közvetlenül befolyásolja a támogatások összegét.
Félidőben tart a lisszaboni stratégia végrehajtása is; már látszik, hogy az eredeti program nem tartható, szükséges a korrekció, ennek következményeként is várható a prioritások megváltozása, a támogatási rendszer módosítása. Válságjelenségek láthatók a nettó befizető államokban - Franciaország, Németország, Hollandia - is, belső gazdasági és identitásválsággal küzdenek, nagyok a belső ellentétek, ami hozzájárul a befizetések csökkentéséhez. Mindezeket elsősorban a koncepció megalkotásánál kell figyelembe venni, ami viszont közvetlenül hat az országos területfejlesztési koncepcióra is. A fentiek figyelmen kívül hagyása bizonytalanságot okoz már a koncepció bevezetése előtt.
Van néhány alapvető hiányossága az országos területfejlesztési koncepciónak, amit még hatályba léptetése előtt korrigálni kell. A koncepcióból teljes egészében hiányzik a klímaváltozással kapcsolatos elképzelés. Az Európai Parlament és az Unió tagországai kormányzati szinten már évek óta foglalkoznak a klímaváltozás jelenségével, annak hatásával, az ahhoz való alkalmazkodással. Ma már nem az a kérdés, hogy a klímaváltozás jelensége fennáll-e, az sem, hogy meg lehet-e akadályozni vagy késleltetni, hanem az, hogy hogyan lehet hozzá alkalmazkodni. A jelenlegi változások az elmúlt száz, százötven év emberi tevékenységének következményei, a mostani beavatkozások hatása ötvenéves távlatban fog megjelenni, addig azonban alkalmazkodni kell a változó helyzethez. Erre semmiféle utalás nincs sem a 2013-ig, sem a 2020-ig tartó elképzelésekben; ez alapvető hiányosság, amit feltétlenül pótolni kell, és lehet, hogy a prioritásokat is újra kell gondolni. Magyar viszonyok között elsősorban az aszály, a hőhullám, az árvizek, a viharos felhőszakadás és belvizek káros hatásainak mérséklésére, elhárítására kell koncentrálni.
A fenntartható fejlődéshez kapcsolódóan a másik az energia hosszú távú biztosításának kérdése. Az elkövetkező néhány tízéves időszakban megoldandó feladat az emberiség számára a csökkenő fosszilis energiahordozók pótlása, a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése, új és megújuló energia biztosítása lesz. A probléma alapvetően nem az, hogy elfogynak-e a fosszilis energiahordozók, hanem hogy a fogyó készletek kitermelése egyre drágább, és elér egy olyan szintet, ami már nemcsak a fejlődés gátja lesz, hanem a szinten tartást sem biztosítja. Mindezen hatások megelőzésére már ma kutatás-fejlesztési szinten jelentős befektetéseket kell tenni, amire halvány utalás sincs a koncepcióban. A megújuló energiák hasznosítására vonatkozó intézkedések nem elégségesek, felemásak, a mai formájukban nagy mennyiségben nem alkalmasak a fosszilis energiahordozók kiváltására.
Harmadik fontos kérdés az országos területfejlesztési koncepcióban a régiók helyzete. Van ugyan halvány utalás a regionális szint szerepének bővítésére, szemérmesen hallgat azonban az előterjesztés arról, hogy ahhoz, hogy a régiós rendszer megfelelőképpen működjön, először létre kellene hozni az önigazgatáson alapuló régiókat önálló költségvetéssel, önálló, választott, legitim testülettel. Ennek természetesen számos feltétele van: módosítani kell az alkotmányt, az önkormányzati és számos más, kapcsolódó törvényt, a központi kormányzatnak le kell mondania a bevételek egy részéről, át kell adni a feladatokat és a hatáskörök egy részét, és számolni kell a regionális és központi politika ellentétével is.
Ezzel egy időben, és nem hosszú távon, ahogy az országos területfejlesztési koncepcióban szerepel, meg kell határozni a megyék szerepét is, hosszú távon ugyanis finanszírozhatatlanná válik egy kiüresített megye, amely jelenleg szinte csak intézmények fenntartását végzi, önálló, szabadon felhasználható bevétele alig van; döntés kérdése, hogy a finanszírozással arányos feladatot kapjon, vagy szűnjön meg. Hasonló a helyzet a kistérségekkel - erről már volt itt az előzőekben szó. Jelenleg úgy ítéljük meg, hogy a kistérségek pénzügyi kényszer hatására létrejött társulások, igazán nincs meg a helyük a fejlesztésben, függetlenül attól, hogy törekvések vannak valóban arra, hogy egy fejlesztési központ legyen a települések által alakított szövetség.
Alapvetően újra kell gondolni az állam szerepét a regionális szervezetekben. Ma a regionális fejlesztési tanácsokban az államnak meghatározó szerepe van, vétójoga van, ami ellentmond a szubszidiaritás elvének, lehetetlenné teszi az önigazgatást és az önrendelkezést. Az önálló régió létrehozása automatikusan megszüntetné az állam osztogató szerepét, már csak ezért sem tartható a jelenlegi helyzet. Át kell gondolni a koncepció elképzeléseit a kistelepüléssel kapcsolatban is. Ma a tendencia a kistelepülések elsorvasztását eredményezi, bár a kormányzat nem ezt kommunikálja, mégis megtett intézkedések sorai erre utalnak.
A koncepció kétségkívül tartalmaz olyan elemeket, ami a kistelepülések megóvását eredményezheti, de a gazdaságosság és a hatékonyság mögé bújva számos olyan intézkedés szerepel az anyagban, ami ez ellen hat. Itt kell rögzíteni, hogy az emberi élet nem hatékonyság és gazdaságosság kérdése, ennek megfelelően az emberi élet feltételeit biztosító település fennmaradása sem lehet csak finanszírozási kérdés.
Minden település, kistelepülés érték, ezek megóvása, létfeltételeinek biztosítása a kormányzat alapvető feladata, ez alól a gazdaságosságra való hivatkozással nem lehet kibújni. Meg kell keresni és találni azokat a módszereket, amelyek segítségével a kistelepülések fennmaradása biztosítható.
A finanszírozásnál külön ki kell térni arra, hogy az országos területfejlesztési koncepció sikeres végrehajtásához módosítani kell az eddigi maradványelv-szemléletet. Ma a kormányzat által elhatározott intézkedések elsőbbséget élveznek, a regionális, de különösképpen a helyi kedvezményezések legfeljebb a maradékon osztozkodhatnak, függetlenül azok fontosságától és indokoltságától. Magyarország egyik alapvető problémája, ami történelmi okokra vezethető vissza, Budapest-központúsága, túlsúlya az élet minden területén. Az országnak, de Budapestnek is alapvető érdeke e tarthatatlan helyzet mérséklése, természetesen nem a főváros szerepének csökkentésével, hanem a potenciális területek igen erőteljes fejlesztésével. Vannak erre a koncepcióban bátortalan javaslatok és kezdeményezések, de inkább Budapest szerepének erőteljes növelése dominál.
(14.20)
Ezt a koncepció nemcsak a belső erőforrások felhasználásával és kiegészítésével kívánja elérni, hanem ehhez külső erőforrások elszívását, az agglomeráció potenciáljának kihasználását veszi igénybe. Erre számos példát lehet felhozni, ezektől viszont most eltekintenék.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve: szükségesnek tartjuk a nemzetstratégiai kérdésekben, így az országos területfejlesztési koncepcióban is a politikai pártok közmegegyezését. Szükségesnek tartjuk a koncepcióban foglaltak kiemelését és kétharmados törvényekben biztosított garanciáját. Foglalkozni kell a klímaváltozás hatásainak ellensúlyozásával és az energiakérdés koncepcionális megoldásának előkészítésével. Minél előbb meg kell alkotni az önálló költségvetéssel és választott testülettel rendelkező régiót. Ezzel egy időben döntést kell hozni a megyék szerepéről. Hatékonyabbá kell tenni a területfejlesztés egyenletességét, a települések finanszírozását a falvak, a községek, a városok és a főváros tekintetében.
A bemutatott koncepció jó alapanyag, megfelelő kiindulás, de elfogadásához további finomítások szükségesek, jelenlegi formájában elfogadásra országgyűlési határozatként sem támogatható. Mindezeket összegezve a Magyar Demokrata Fórum jelen előterjesztést ebben a formában általános vitára nem tartja alkalmasnak, annak újra kidolgozását javasolja. Köszönöm, hogy meghallgattak.
