DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A területfejlesztést a parlament a ’90-es évek közepén emelte megfelelő rangra. Ezt a megfelelő rangot abban az időben a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény elfogadása jelentette 1996 márciusában. A törvény, először az ország történetében, meghatározta a Magyar Köztársaságban folyó területfejlesztés kereteit és feltételeit. A törvény abban az időben is megfelelt az Európai Unió legkorszerűbb elvárásainak is.
Az elmúlt tíz esztendőben a törvény végrehajtása során sok minden történt, többek között elkészült, és az Országgyűlés 1998 márciusában elfogadta a jelenleg is hatályos országos területfejlesztési koncepciót. Ez volt az első olyan tervdokumentum, amely meghatározta az ország hosszú távú, átfogó fejlesztési céljait, a fejlesztési programok kidolgozásához szükséges irányelveket. Ugyancsak kiemelkedő országgyűlési dokumentum volt a területi folyamatokról és a területfejlesztési politika érvényesüléséről szóló jelentés, amely az 1990-től 1998-ig terjedő időszak területi folyamatait értékelte. Ezt 2001-ben fogadta el a tisztelt Ház. Kiemelném, hogy mindkét dokumentum elfogadásakor, 1998 márciusában, illetőleg 2001 júniusában az akkori jobboldali, illetőleg a baloldali ellenzék egyaránt tartózkodott, ami, úgy gondolom, ennek ellenére pozitívan értékelhető. Pozitívan, mert az ország dolgairól, az ország jövőjéről volt szó, és a tartózkodás inkább a fejlesztési elképzelések, alternatívák akceptálását, szükségességének elismerését jelentette.
Most ismét fontos dokumentum, a megújított országos területfejlesztési koncepció fekszik a tisztelt Ház asztalán. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy már az EU-csatlakozásunk időszakában is pozitívan értékelték Brüsszelben, az ország határain túl egyaránt az ország területfejlesztési, illetőleg regionális politikai felkészülését. A törvényi előírásnak megfelelően több dokumentumot terjesztek az Országgyűlés elé, mindenekelőtt a területi folyamatok alakulásáról szóló és a területfejlesztési politika érvényesüléséről szóló jelentést. A másik fontos jelentés az országos területfejlesztési koncepció felülvizsgálatát tartalmazza. Ezek az országos területfejlesztési koncepció megalapozását szolgálták. És természetesen a legfontosabb dokumentum mégiscsak az országos területfejlesztési koncepció, illetőleg az az országgyűlési határozat, amely összefoglalja a területpolitikai célkitűzéseinket. (Sorban felmutatja a dokumentumokat.)
Magyarország lassan két esztendeje az Európai Unió tagja. A területi folyamatok elemzése alapján megállapítható, hogy szükséges a koncepció újragondolása, a célok az Európai Unió területi kohéziós politikájával való összhangba hozása. Szükséges az új országos területfejlesztési koncepció elfogadása. Szükséges, mert Magyarország olyan lehetőség előtt áll, amely évtizedek óta nem adatott meg hazánknak. Elértük ugyanis, hogy Magyarország az Európai Unió következő költségvetési időszakában, 2007 és 2013 között előreláthatólag 6 ezer milliárd forintnyi támogatásban részesülhet. Jelentőségét tekintve talán egyenértékű ez azzal az összeggel, azzal a fejlesztési lehetőséggel, ami a kiegyezés utáni Magyarországot sok tekintetben Európa élvonalába emelte.
Ez az összeg a jelenlegi fejlesztési forrásainknak több mint hétszeresét jelenti, amelynek ésszerű és sikeres felhasználásához azonban jól megfogalmazott, jól meghatározott fejlesztési célokra és az ezeket támogató gazdasági és társadalmi környezetre van szükség. Fontos tehát, hogy elkészüljön az új területpolitika, amelynek legfontosabb elveit az országos fejlesztési koncepcióval összhangban, amelyről a vita az elmúlt órákban folyt itt, a parlamentben, az országos területfejlesztési koncepció tartalmazza. Ez felvázolja az ország térszerkezetét, a területpolitika jövőképét, felvázolja továbbá az átfogó területpolitikai célkitűzéseken túl hazánk hét területfejlesztési régiójának a terveit, illetve azt, hogy az ágazati fejlesztések során milyen területi szempontokat kell figyelembe venni, melyek a magyar területpolitika legfontosabb céljai.
(12.10)
Addig, amíg korábban inkább az ágazati fejlesztések, az ágazati fejlesztéspolitikák vadhajtásait nyesegette a területfejlesztés, mára egy teljesen megváltozott környezetben és új felfogásban az ágazati fejlesztéspolitikák és a területi szempontok szoros kölcsönhatása, mintegy mátrixba történő szervezése együttes működését lehetne megjelölni a változások legfontosabb elemének.
És a célokban is komoly változások történnek - a javaslatunk erre irányul. Addig, amíg korábban szinte kizárólag a területi felzárkóztatást jelöltük meg célként, most első helyre a térségi versenyképesség növelése került. Ugyanis az integráció következtében Magyarország egy olyan nagyobb gazdasági-kulturális tér részévé vált, amelyben a régiók, a térségek, a települések fejlődési esélyeit mindenekelőtt a versenyképességük határozza meg. A versenyképesség pedig magába foglalja az adott térség sokfajta elemét, például azt, hogy mennyire vonzó az ott élő vagy oda települő emberek, a tőkebefektetések vagy a turizmus számára.
A versenyképesség azonban nemcsak a vállalkozások, hanem a polgárok, az intézmények, a civil szervezetek sikerességével is mérhető. Mindezt erősíthetik a területi alapon szerveződő kis- és középvállalkozások, a multinacionális cégek, a tudományos kutatóműhelyek, az egyetemek és a főiskolák, a kamarák, az önkormányzatok, a kistérségi társulások, a civil szervezetek között létrejövő gazdasági célú együttműködések.
A következő célunk azonban természetesen az ország kiegyensúlyozott fejlődésének és területi felzárkóztatásának biztosítása. A területpolitika kétirányú tevékenység: egyfelől segítenie és biztosítania kell, hogy a fejlesztések a lehető leghatékonyabban valósuljanak meg; másfelől pedig minden eszközzel mérsékelni kell a területi leszakadást. Hazánk nyugat-dunántúli és középső területei olyan létfeltételeket és lehetőségeket kínálnak, amelyek az uniós állampolgárok körülményeihez, életszintjük átlagához hasonlítanak, közelítenek.
Magyarország legelmaradottabb délnyugati, északkeleti területei számára azonban biztosítani kell a lehetőséget, hogy a saját sorsukat a kezükbe véve sikeresek legyenek, és mindenki számára elérhető legyen a nyugodt és biztonságos jólét. Az életminőség javításához, javulásához, az emberek életszínvonalának jelentős emelkedéséhez mindenekelőtt az szükséges, hogy mindenki számára legyen munkalehetőség; az emberek otthont teremthessenek maguknak és családjuknak. Célunk, hogy olyan társadalomban éljünk, amely egyre inkább megbecsüli a versenyképes tudást; hogy az országban európai mércével mérve is jók legyenek a közlekedés feltételei és a közszolgáltatások; hogy tisztább és biztonságosabb legyen a környezet, és magasabb színvonalú az egészségügyi ellátás; hogy hazánk polgárai egészségesebben és tovább élhessenek.
Továbbá célunk, hogy mind kevesebben legyenek, lehessenek olyanok, akiknek egy életre meghatározza a jövőjét, hogy melyik régióba, melyik településre, milyen családba születtek. Mivel a már említett fejlettségi szakadék szinte minden fontos mutatót nézve elválasztja egymástól az ország egyes részeit, ezért közös erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű régiók gyorsan fejlődhessenek, felzárkózhassanak.
Harmadik fontos célkitűzésünk a fenntartható fejlődés biztosítása, amelynek a célja, hogy a környezeti, kulturális és természeti értékek védelme mellett biztosítsa a lakosság életminőségének fenntartását, sőt mi több, javítását. Ennek érdekében nagyon sokat lehet és kell még tennünk. Erősíteni kell például a főváros nemzetközi metropolisz szerepét és az ország többi részére gyakorolt húzóhatást. Az európai térben már nemcsak országok versenyeznek, hanem nagyvárosok, világvárosok, ezért nekünk nemzeti érdekünk, hogy Budapest versenyképes világvárosként állja a sarat ebben a versenyben.
Aztán ha belülről nézzük ezeket a folyamatokat, akkor persze már másképpen mutatkozik meg a kép, akkor már inkább egy egy központú ország képe rajzolható fel. Éppen ezért szeretnénk erősíteni azokat a regionális fejlesztési pólusokat, amelyek ösztönzik az ország, illetőleg az adott régiók fejlődését. Ám policentrikus, egymással együttműködő városhálózatot szeretnénk, amely képes az ország térségeit hatékonyan egymáshoz kötni és integrálni az európai városhálózathoz.
(12.20)
A közlekedés fejlesztése az egyes térségek, nagyvárosok elérhetőségének javításán túl a minőségi élethez is elengedhetetlen feltételt jelent. Az úgynevezett turisztikai zászlóshajós térségekben pedig, amelyek valamilyen kiemelkedő vonzerővel rendelkező térségek, a szolgáltatásokat és az egész turisztikai infrastruktúrát egymással összehangoltan kell fejleszteni, hogy a célunk, a fenntartható fejlődés biztosítható legyen, akár a természeti, akár a kulturális-történeti örökségeinket tekintjük.
Negyedik fontos célunk, hogy elősegítsük Magyarország területi integrálódását Európába. A politikai integrálódás, noha az sem volt egy rövid és egyszerű folyamat, mégis talán könnyebb és gyorsabban végrehajtható volt, mint a térségi beilleszkedés. Az új területpolitikánk egyik meghatározó eleme a nyitottság, ami azt jelenti, hogy kiemelten kell kezelni az ország nemzetközi kapcsolataiból, az európai uniós tagságból adódó lehetőségeket és kötelezettségeket, ezen belül pedig hazánk történelmi fejlődéséből adódó nemzeti sajátosságokat és feladatokat is.
A területpolitikának elő kell segítenie területi integrálódásunkat Európába, vagyis azt, hogy hazánk mindinkább beágyazódjon az Európai Gazdasági Térbe, a nemzetközi közlekedési, kutatási, tervezési hálózatokba. Bővítenünk kell a határ menti fejlesztések nagyságrendjét, bátorítani határon átnyúló együttműködéseket, hiszen azok már nem elválasztanak, hanem összekötnek térségeket és embereket egymással. Ugyancsak lényeges a nemzeti és a nemzetiségi együttműködések fejlesztése. Hazánk ugyanis kapu lehet az Unió további bővítéséhez. A határon túli magyarság sorsa meghatározó mind szomszédsági kapcsolataink, mind pedig a határ menti együttműködések szempontjából. Az új szomszédságpolitika jegyében át kell adnunk az uniós források felhasználásával kapcsolatos eddigi tapasztalatainkat szomszédainknak.
Az ötödik célkitűzés az, hogy az ország jövőjét nem csupán a fejlesztések határozzák meg, hanem a fejlesztések módja is. Nos, ebből a felismerésből ered, hogy számunkra a decentralizált fejlesztéspolitikai rendszer kialakítása, a regionalizmus egy nagyon fontos elérendő cél. Az eddigi tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy a fejlődés legjobb útja térségenként határozható meg, és területi szinten szervezhető meg hatékonyan.
A források decentralizált felhasználása a felzárkózás egyik legfontosabb eszköze lehet. A legjobb eredménnyel kecsegtető erőforrás-hasznosítási lehetőségeket tehát a régióknak kell megtalálniuk, zöld utat adva a helyi kezdeményezéseknek, a partnerség és az átláthatóság érvényre jutásának. Tehát érdemi decentralizációra van szükség, amely az idén először volt tetten érhető a költségvetési források elosztásában, nagyságrendjük növelésében. A decentralizáció a régiók kompetenciáinak megerősítésével támogatható.
Az ország jövőjét tehát nem csupán a fejlesztések határozzák meg, hanem a fejlesztések módja is. Ezért fontos számunkra a decentralizált fejlesztéspolitikai rendszer kialakítása, a regionalizmus, amely mellett a kormány elkötelezett. Elkötelezett a decentralizáció, a régiók önálló fejlesztése, az önálló regionális operatív programok mellett, és ezek megvalósítása érdekében határozottan képviseli álláspontját az Európai Bizottsággal történő egyeztetések során.
Az országos területfejlesztési koncepció lehetőséget ad arra, hogy a tervezési és programozási rendszer súlypontja fokozatosan a régiók szintjére tevődjön át, helyeződjön át. Ebből a szempontból meghatározó, hogy a 2007-2013 közötti programozási időszakra minden régió kidolgozza saját programját, és annak saját hatáskörben történő végrehajtására forrásokat fog majd kapni annak érdekében, hogy a fejlődés ne korlátozódjon a főváros térségére, hogy oldódjon a Budapest-központú térszerkezet, s ezáltal a társadalom és a gazdaság hatékonyabb és fenntarthatóbb működése váljon lehetővé. Szükség van az ország egészének versenyképessé válását katalizáló pólusokra, amelyek egy harmonikus, policentrikus, együttműködő városhálózati rendszer szerves elemei. A fejlesztési pólusok célja, hogy a fejlődést közvetítsék, illetve kisugárzó erejüknél fogva generálják a régiók és az országhatárokat is átlépő hatóterületeik fejlődését, illetve magas szintű kulturális, szolgáltatási és munkahelyi kínálatukkal képesek legyenek régiójuk számára megtartani a legképzettebb munkaerőt is. A versenyképességi pólusok legfontosabb szerepe az innováció megjelenítésében és terjesztésében van.
Az országos területfejlesztési koncepció négy kiemelt programra is javaslatot tesz. Ezek a Balaton, a Duna, a Tisza fejlesztésére vonatkoznak, és a termálvízkincs hasznosítására. A Balaton a főváros után ma is a legnagyobb hazai idegenforgalmi vonzerőt jelenti, és természeti, turisztikai, hajózási, valamint szőlő- és bortermelési adottságaira építkező gazdasága a turizmus, a nemzetgazdaság fontos tényezője, ugyanakkor nagy gondot jelent a labilis környezeti állapot és a turizmus szezonalitása, ezért kell megteremteni a versenyképes turizmust, és azt területileg differenciálni. De másik oldalon fontos a tó ökológiai állapotának, a víz minőségének a megóvása és javítása, a szezon meghosszabbítása, a tájrehabilitáció, a környezetkárosító mezőgazdasági tevékenységek korlátozása.
Jelentős feladat a Tisza-térség integrált fejlesztése, amely nem csupán az árvízvédelemről szól, hanem a terület- és vidékfejlesztésről, a sajátos tájgazdálkodásról, ennek hagyományai felélesztéséről, továbbviteléről, nem beszélve azon turisztikai lehetőségek kiaknázásáról, amit a Tisza jelent, és ezeknek a kulturális kincseknek, örökségeknek a megőrzéséről, ami a Tisza térségében még jócskán fellelhető. A Duna fejlesztése pedig döntően mint európai közlekedési korridor fejlesztése jelenik meg, öt magyarországi régiót érint. Persze a gazdasági, a közlekedési lehetőségek kiaknázása mellett szeretnénk figyelmet fordítani majd a Duna turisztikai lehetőségeinek a kiaknázására is.
A termálvízkincsről különösképpen nem kell beszélnünk, hiszen valamennyien ismerjük, tudjuk ebben az országban, hogy hihetetlen érték van a kezünkben, amit még jobban ki tudunk használni. A kormány nemrégiben döntött a turizmusfejlesztési stratégiáról, ennek a középpontjában az egészségturisztikai fejlesztések állnak. A termálturizmus, a turizmus lehetőségeinek a kiaknázása, meggyőződésem, ennek az országnak hatalmas lendületet adhat az elkövetkezendő időszakban.
A fejlesztéspolitikai dokumentumokban foglalt célok sikere nagymértékben azon múlik, hogy a helyi, a regionális, az ágazati és a társadalmi csoportérdekek a lehető legteljesebb mértékben jelenjenek meg és érvényesüljenek, hogy mindenki megtalálja, lássa a számításait, ugyanakkor célratörő legyen, tudjon súlyozni, tudjon prioritásokat meghatározni. Éppen ezért különös hangsúlyt helyeztünk a dokumentumnak a társadalmi, gazdasági és tudományos élet képviselőivel való egyeztetésére. Országos stratégiai dokumentumok esetében, úgy gondolom, nemigen fordult elő még ilyen széles körű egyeztetés, mint az OFK és az OTK kapcsán zajlott. Magam is rengeteg ilyenen részt vettem, sok hasznos javaslatot kaptunk, amelyek beépültek egyébként az OTK-ba több ponton, ennek hatására változott.
Köszönet illeti azokat a műhelyeket, szakembereket, akik részt vettek a program előkészítésében, azokat, akik a társadalmi vitába kapcsolódtak be, a parlamenti bizottságokat, a területfejlesztési tanácsokat, az önkormányzatokat, egyszóval mindenkit, aki segítséget nyújtott ahhoz, hogy ez ma a parlament elé kerülhetett. Kérem, hogy vitassák meg, vitassuk meg a koncepciót, hogy széles körű társadalmi és szakmai vitát követően törekedjünk arra, hogy a döntés politikai konszenzussal teremtődjön meg, szülessen meg, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy hosszú távra szóló területfejlesztési célokban, prioritásokban egyetértsünk, és majd annak megfelelően cselekedjünk hazánk fejlődése érdekében.
Ehhez kérem az önök, a tisztelt képviselőtársaim támogatását, segítségét. Kérem, vitassák meg, vitassuk meg és fogadjuk el ezt a koncepciót.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
