VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Hasonlóan több más bizottsághoz, a költségvetési és pénzügyi bizottság is egy napirendi pont keretében, összevontan tárgyalt az országos területfejlesztési koncepcióról és a jelen előterjesztésről, így a vitában elhangzottakat nehéz a két témakör közt megosztani, hiszen egymásba folytak, egymáshoz kapcsolódtak az észrevételek. Felmerült az is, hogy vajon mi a viszonya a két előterjesztésnek egymáshoz. Mi ott a bizottság ülésén úgy fogtuk fel, hogy jelen előterjesztés a fejlesztéspolitika területi hátterét, feltételrendszerét jelöli meg, mintegy földrajzilag helyezi el az ország területén a különböző fejlesztési programokat és az eszközrendszert.
A területfejlesztéssel régtől foglalkozók az önkormányzatiság első pillanatától várták a lehetőségét annak, hogy a területfejlesztésnek tudatos programja, fejlesztési koncepciója legyen, így a ’96-os törvény és a ’98-as koncepció volt az a vízválasztó, amely az eddigi erőfeszítéseknek tartalmat, igazán perspektívát adott. Így a mostani számvetés bizonyos értelemben elszámolási és törvényi kötelezettség a ’98-ban született koncepció végrehajtásáról. Korszakos változások történtek azóta országunkban: kiépült az intézményrendszer, a megyei, a regionális területfejlesztési tanácsok, az Európai Unió tagjai lettünk, ami már önmagában is elegendő apropót ad egy alapos elemzéshez, áttekintéshez, olyan komoly számvetéshez, amelyet az előterjesztés háttéranyagai tükröznek.
(12.50)
Igazán mély és színvonalas, valódi fogódzókat nyújtó elemzések ezek, minősítik a kibontakozó folyamatokat, és a költségvetési bizottság ülésén is azt emeltük ki pozitívumként, hogy van ereje beismerni azt is, ahol erőfeszítéseink nem hozták a kívánt eredményeket.
Ilyen a túlzott főváros-centrikusság és az is, ami aztán a vitában központi helyre került, hogy az elmaradott térségek felzárkóztatásában, a fejlettek és a leszakadók közti különbségben nem csökkentek, sajnálatos módon, ellenkezőleg, nőttek a távolságok. Éppen ezért - és ez a jelen koncepciónak talán a legfontosabb vonása - a leszakadó térségekben sem elég ma már a lelkiismeretünket megnyugtató, a költségvetési forrásokat nemegyszer alamizsnaként osztó, majd a térségben jelentős hatás nélkül felszívódó, elillanó pénzekkel ezt a problémát kezelni. Az az új vonása ennek a koncepciónak, hogy igenis a leszakadó, elmaradó térségben is szükség van új erőforrások feltárására, környezeti, kulturális érdekek megtalálására, hagyományok felfrissítésére, az infrastruktúra fejlesztésére, szolgáltatások, települések elérhetőségének javítására és olyan - és talán ez a legfontosabb - helyi, térségi közösségek teremtésére, amelyek képesek az érdekeket érvényesíteni. Hogy erre milyen szükség van, éppen a spontán létrejött és az anyagban is érintett, majd erről még egy szót szólok, kistérségi társulások ennek igazán pozitív, meggyőző példái. A költségvetési bizottság összetételéből adódóan pozitívumként üdvözölte, hogy az egész folyamatban és a koncepció minden mondatában nyomon követhető a ráfordítás, megtérülés, a költség-haszon, a hatékonyság követelménye, amely a hatékony pénzköltésnek a legfontosabb garanciája.
Szóba került, és nem kerülhetem meg a fejlesztési pólusok ügyét. Úgy fogalmazott a költségvetési bizottság, hogy amennyiben már ebben a konkrét kérdésben is sérül a konszenzus, a közös akarat, akkor nehéz hitelesíteni azt, hogy a koncepció legfontosabb támasza, pillére az egyet akarás, az egymás erősítése. Magyarán, hogy igenis mindannyiunknak érdeke, hogy bár a fejlesztési pólusok kijelölésével kiválasztás történik, egyesek előbbre míg mások hátrébb sorolódnak ebben a versenyfutásban, de ez a kiválasztottaknak felelősséget, a régió fejlődésének egészéért viselt szerepvállalást jelent, és ebben a pillanatban talán a régió más térségeinek, városainak pozitív hozzáállása is elvárható.
A kisebbségi vélemény tolmácsolója bizonyosan beszélni fog arról a nagy gondról, ami a kistelepülések problémáját jelenti, nagyon élesen vetődött fel, de több, mint egyszerűen a kisebbség véleménye, mert ez találkozott a többség álláspontjával is, hogy hasonlóan az Európai Unió más területeken meglévő, térségeket felkaroló, támogató programjaihoz, jó lenne elismertetni a kistelepülések speciális helyzetét, támogatásra való alkalmasságát.
A költségvetési bizottság 15 igen szavazattal, 8 tartózkodással szemben általános vitára az előterjesztést alkalmasnak tartotta. Elnök asszony, köszönöm a türelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
