DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt közbeszerzési jogalkalmazók csúcsain lévő Vendégeink! Azt gondolom, hogy elsősorban a jogszabálytervezet minőségéről szólva azt kell mondanom - majdnem a kiemelkedő szót használtam -, ebben a rendkívül kényes helyzetben, amire megpróbálok utalni, mert azt hiszem, hogy pillanatnyilag a tárgyalásnak ebben a fázisában a körülményeket kell számba venni, ami magával hozta e jogszabálytervezet megszületését, hogy ez egy igen jó módon eldöntött, igen jól kiválasztott, nagyon jól követhető jogszabály, tulajdonképpen ami kétségek, ellentmondások vannak, azok nyilvánvalóan feloldódnak a parlamenti tárgyalás során.
Amit a leglényegesebbnek tartok, és ez nem elsősorban jogi kérdés, hanem az egész társadalmi, politikai környezetünk számbavétele, hogy itt azok az érvek, viták merültek fel, kifogások hangzottak el, hogy akkor, amikor Nyugat-Európában úgymond keretszabályok vagy vázlatos szabályok alkalmasak a közbeszerzési eljárások rendjének kodifikálására, akkor nálunk egy részletező szabály van, van összehasonlítást tevő kísérlet, hogy szigorúbb vagy nem szigorúbb a mi jogszabálytervezetünk, a korábbi is.
Amiről nem szabad elfeledkeznünk, a dolog egyik fele, hogy néhány évtizedes késésben vagyunk, tehát akkor, amikor Nyugat-Európában már gyakorlata van a verseny mikénti gyakorlásának, a korrupció visszaszorításának, a közbeszerzési eljárások elbírálási módjának, akkor nálunk nincs gyakorlat, ugyanakkor van egy olyan gyakorlat, amire azt mondjuk, hogy az élet viszont elindult hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. Néhány területen, néhány nagyon jelentős területen szerencsétlen jogi környezetek alakultak ki, aminek visszaalakítása, módosítása rendkívül nehéz, nagyon komoly elhatározást is igényelne, és pénzügyileg, gazdaságilag, jogtechnikailag gyakorlatilag rendkívül nehéz még az elgondolása is.
Mire gondolok? A ’90-es átalakulásokat követően egy nagyon jelentős szféra, az önkormányzati szféra… - és minden közbeszerzési vita alapesete, hogy az önkormányzatoknál mi történik, hogy gondok vannak, ilyen-olyan előjellel. Ne felejtsük el, hogy nagy közszolgáltató cégek váltak gazdasági társasággá, hadd tegyem hozzá, hogy címzetes gazdasági társasággá, mert úgy kerültek ki a piacra, hogy gyakorlatilag monopolhelyzetet kaptak, megkapták a régi tanácsi gazdálkodó szervezet teljes épület-, jármű-, megrendelésállományát és vagyonát, és ezzel úgymond elkezdtek a piacon gazdálkodni. A közbeszerzési eljárás, a versenybe történő beilleszkedés néhány év alatt kitermelte a problémák halmazát minden irányból, tehát a piaci élet többi szereplője részéről találkoztak egy mamuttal a piacon, az úgymond szabad piacon, másfelől az önkormányzatok tették a dolgukat, tehát közfeladatokat, közszolgáltatásokat kell ellátniuk, amely kapcsolatrendszerben, szerződési viszonyban rendkívül nehéz volt a közbeszerzési szabályok megfelelő alkalmazása.
Ebben a környezetben, amiben kevés változás van a jogalanyi körben, ugyanakkor jelentős változás van a joggyakorlatban, én azt hiszem, hogy a legbölcsebb megoldást választotta a jogalkotó, amikor ilyen típusú jogszabályt hozott. Hadd mondjam el, hogy a Fidesz felszólalója, amire hosszasan nem kívánok reagálni, olyan kérdéseket tett vitássá az ésszerű időpontokat, a gazdasági racionalitást illetően, amelyek, higgye el nekem - és talán jogalkalmazókkal tárgyalva meg fogja erősíteni a véleményemet -, mindegyikére egy-egy nagyjából ismert jogeset hívhatta fel a jogalkotók figyelmét. Valamennyi ilyen kitétel mögött tehát egy-egy nagyon erősen vitatott jogeset ébresztette rá a jogalkotókat, hogy valamiféle döntési lehetőségre szükség van.
Mi a probléma másik oldala? Hogy egyfelől szerencsés módon, és nem csak a vendégek személyes megjelenése miatt mondom ezt, a közbeszerzési jogalkalmazók - utalok itt a döntőbizottságokra, a tanácsra és az eljáró bíróságokra - kénytelenek, és ennek eleget tesznek, hihetetlen felelősséggel eljárni. Azért ne felejtsük el, hogy a közbeszerzések jelentős része az ország gazdasági életének, kereskedelmének jelentős hányadát teszik ki, és ugyanakkor ennek a fajta jogi és egyéb függetlenségnek a megőrzése, amit visszaigazolhatok hosszú évek gyakorlata után, rendkívül fontos a magyar jogalkalmazás, illetve a közélet áttekinthető, biztonságos működése szempontjából.
De mi jár még ezzel a felelősséggel? Engedjék meg, hogy erre felhívjam a figyelmet. Akkor, amikor egy jogszabálytól, különösen egy ilyen típusú jogszabálytól nem várhatjuk el, hogy minden részletet szájba rágjon a jogalkalmazónak, tehát feltétlenül utat kell hagynia, mert más megoldás nincs a jogalkalmazó értelmezésének, akkor a jogalkalmazónak az a feladata - és ezzel nyilván tisztában vannak -,s most ez után a jogszabály után még egy jó néhány területen előtérbe kerül az igény, hogy most ismereteink híján, fogalmazási készségünk híján, vízióink, az előre látható események felmérésének hiányában számos olyan kérdés van, amiről ma már tudjuk, hogy a törvény önmagában a jogalkalmazónak, az ajánlatkérőnek és ajánlattevőnek nem feltétlenül ad kiindulópontot, hanem pontosan a közbeszerzési eljárásban eljárók, a jogorvoslatot követően döntést hozók feladata lesz a joggyakorlat kialakítása. Egy jó néhány olyan kérdésben tehát ma még, ha egy törvényt tárgyalunk, találgatásokra vagyunk utalva, és azt várjuk, azt reméljük, hogy ezekben a vitás kérdésekben mielőbb megszületik a jogalkalmazónak az az ítélete, ami végül is zsinórmérték lesz a további eljárások lefolytatásához.
Tulajdonképpen a leglényegesebb kérdés - és én itt egy alapelvet emelek ki, mert az idő viszonylag rövid, és néhány érdemi kérdéssel is kívánok foglalkozni -, hogy a közbeszerzési eljárás szigora, szükségszerű szigora és a gazdasági racionalitás milyen módon találkozik egymással. Én a gazdasági racionalitásnak csak azt az elemét kívánom kiemelni, amiről az előbb szóltam, mert ezt tartom a leglényegesebbnek - nem egy-egy ügyben, hanem a dolgok egészében -, hogy itt több mint egy évtizedes olyan gazdasági környezet alakult ki, amely nyilvánvalóan nem tud egyik napról a másikra idomulni ahhoz a piaci elváráshoz és ahhoz a közbeszerzési trendhez, ami Nyugat-Európának már sajátja, és nálunk még csak tanulóvezetők alkalmazzák, noha már több év elteltét követően is.
Próbálok olyan érdemi részekről beszélni, amiről kevés szó esett. Azt gondolom, hogy ez a közbeszerzési törvényjavaslat tartalmaz olyan egyszerűsítéseket, amelyeket a gyakorlat megkívánt. Nagyon kíváncsian várom a versenypárbeszéd intézményesülését a magyar gyakorlatban. Egyetértek azzal, hogy ez a fajta szabályozás elvileg hordozhat magában veszélyeket, ugyanakkor azt gondolom, hogy sokkal-sokkal jobb, biztonságosabb az, nem akarok túlozni, ha sötét presszók homálya helyett, ahol a pályázatok előkészítése megtörténhet, a szabályozott és jegyzőkönyvvel igazolt versenypárbeszéd intézményesülése során működik ez a törvényjavaslat.
(14.20)
Meggyőződésem ugyanakkor, hogy ennek körében is számtalan jogorvoslati kérelemmel és jogesettel tetszenek majd találkozni a saját gyakorlatukban, de ez nem baj, mert ez egy egészséges intézmény, ez Nyugat-Európában működik, és semmi ok nincs arra, hogy attól tartsunk, hogy persze hosszabb idő elteltével, de nálunk is gyökeret ver, és leegyszerűsíti az eljárásokat.
Lényeges kérdés - mert ez hosszú-hosszú ideje igény volt - az ingatlanbeszerzéssel kapcsolatos közbeszerzési szabályok oldása. Ennek az - azt gondolom, alapos és racionális - igénynek a tervezet eleget tesz. Annyi merült fel, és azt gondolom, hogy ez a részletes vita során módosító javaslattal tisztázható lesz, két olyan jogi kérdés, ami a gyakorlatban felmerül, és pillanatnyilag nem rendezi a közbeszerzési törvény. Az egyik, ahol az elővásárlási jog gyakorlásának intézménye az önkormányzati életben felmerül. Teljesen szükségtelen, és nemcsak szükségtelen, hanem a gyakorlati életben kivitelezhetetlen a közbeszerzési előírások alkalmazása, és hasonló, majdnem azonos eset a tulajdonközösség megszüntetése során az ingatlannal kapcsolatos jogügylet lebonyolítása.
Ahol igen komoly probléma van, és azt gondolom, hogy ez további gondolkodást kíván, a törvény bizonyos pénzügyi műveletek, hitelműveletek során ad könnyítést a közbeszerzési szabályok alkalmazása terén, amennyiben ez jól nyomon követhető, és biztos, hogy itt a jogalkalmazás iránymutatására lesz szükség. Ez elsősorban olyan hiteltevékenységeknél van, amelyek részint megfogható közcélok érdekében történnek, másrészt a hitelnyújtó, mint például a Magyar Fejlesztési Bank, olyan egyedi banki pénzintézet, amellyel kapcsolatban más nincs valóságos versenyhelyzetben.
Az igazi problémát az okozza, hogy nagyon jelentős önkormányzati, de állami feladatok terén is szükség van - állami területeken a PPP-intézményeknél, nagy önkormányzatoknál mint ajánlatkérőknél -, felmerül a szindikált hitel igénybevételének a szükségessége. Most anélkül, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt ezt a problémát kibonthatnám, egyértelműen látszik, hogy tekintettel arra, hogy ezeknek a banki műveleteknek a közbeszerzési része elsősorban szervezésre irányul, az ajánlatkérő a pályázatot követően úgy bíz meg egy szervezőt, hogy ő banki együttműködéssel, konzorciummal szerezze meg azt a bizonyos hitelt, amire a közcélok teljesítéséhez szükség van.
A jelenlegi közbeszerzési szabályok ezt a lebonyolítási lehetőséget nem ismerik. Nem ismerik, mert egyetlen hitelnyújtó pénzintézetet ismernek el, ugyanakkor tipikusan az a helyzet, hogy van egy szervező, aki több banki közreműködő konzorciumával tesz eleget a teljesítésnek. Képtelenség a közbeszerzési törvény által biztosított határidők alatt - a dolog nemzetközi jellegét is figyelembe véve - eleget tenni, tehát tulajdonképpen egy amúgy helyesen szigorú és szabályozott közbeszerzési eljárás kontrakaríroz egy lényeges nemzetközi pénzintézeti részvétellel történő, nyilván jelentős mértékű fejlesztést vagy beruházást.
Azt gondolom, hogy a helyzetet feloldja - és talán erre tennék majd javaslatot, ha a probléma legalábbis oda eljut, hogy valóban átgondolandó -, célszerűnek látszik a kormánynak adni egy felhatalmazást, hogy ezen a területen alkossa meg az eljárási szabályokat. Akkor van mód átgondolni az eljárás milyenségét, a közbeszerzési törvénynek az idevonatkozó rendelkezéseit, vagy a mostani módosító javaslat bővüljön ki legalább egy értelmezési szinttel a pénzintézeteknél való enyhítéssel. Ez utóbbira kevesebb lehetőséget látok, tehát célszerűnek látszik a kormányfelhatalmazás megadása, a későbbiek során ilyen módosító javaslat meg fog jelenni.
Amiről még szólni szeretnék - s közben nézem az órát -, az, hogy valóban megjelenik, és jobboldalról jelenik meg a közbeszerzési törvény lazítására vonatkozó javaslatsor. Azon sem kívánok vitatkozni, hogy az elmúlt évben is jelentek meg - hát különböző lobbierők hatékonyságának megfelelő módon - olyan lazítási módosító javaslatok, amelyek végül is parlamenti többséggel megszülettek, és a törvény részévé váltak.
Én a Szabad Demokraták Szövetsége nevében arról szeretném önöket biztosítani, hogy nekünk nem szándékunk semmilyen módon a közbeszerzési törvény rendelkezéseinek a lazítása, mert elsődleges célnak - minden gazdaságossági és egyéb kérdést összevetve - az átláthatóságot, a verseny szabadságát, tisztaságát, a közpénzek átlátható elköltését tekintjük. Ami a kérés, és tulajdonképpen erre fogunk törekedni úgy e törvény, mint a hasonló típusú jogszabályok tárgyalása során - és ezt még egyszer el kell mondanom, mert lényegesnek tartom -, hogy a meglévő, hosszú évek alatt kialakult, akár nem megfelelő, akár káros gazdasági és társadalmi viszonyok tudomásulvételét azzal kérjük, hogy a jogalkalmazó mindig biztosítson valamiféle megfelelő átmenetet. Itt ez elsősorban az önkormányzati szférát érinti, mert egyik napról a másikra, egyik hónapról a másikra képtelenség a gazdasági környezet átalakítása.
Tehát egész biztos, hogy nem leszünk partnerek semmiféle olyan módosító javaslatnál, amely a törvény úgymond szigora alóli kivételt jelent, ugyanakkor a gazdasági racionalitást úgy értjük, hogy a meglévő társadalmi viszonyokat vegyük figyelembe, és ott legyen egy kicsit nagyobb méltányosság a jogalkalmazás területén. Egyébként a törvénytervezetet támogatjuk, nagyon kevés módosító javaslat beterjesztését követően a Szabad Demokraták Szövetsége meg fogja szavazni.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
