BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Én ebből a törvényjavaslatból most csak a nemdohányzók védelméről szóló törvénnyel szeretnék foglalkozni, elsősorban azért, mert ez a törvény ’99-ben született meg, eltelt öt év, és ha már kinyitottuk, akkor indokolt megnézni, hogy mi változott azóta.
Két oldalról is elhangzottak azok a súlyos számok, hogy hány haláleset róható fel a dohányzásnak. Ez az idő természetesen rövid ahhoz, hogy a halálozási statisztika adatait megpróbáljuk elemezni, de talán elégséges lenne ahhoz, hogy a dohányzási szokásainkkal szembenézzünk, és sajnálom, hogy ilyen adatok nem állnak rendelkezésünkre most, amikor vitatkozunk, nem kaptunk ilyen háttérszámításokat, illetve nem tudunk háttérkutatásokról. Azok a számok ismertek, amelyek már jó néhány év óta benne vannak a köztudatban, hogy a férfiaknak közel fele, több mint 40 százaléka dohányos, és hogy a nőknél ez az arány valamivel alacsonyabb, a nők több mint egynegyede, közel egyharmada dohányos.
Ennek a törvénynek az elmúlt öt évben szerzett tapasztalatai alapján, azt gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy érzékelhető változás nincs. Azt gondolom, hogy az emberek a dohányzási szokásaikkal, magatartásukkal ugyanúgy vagy szinte ugyanúgy vannak jelen a társadalomban, mint a törvény előtt - mondom ezt nagy-nagy sajnálattal. Ez a törvény megpróbálta megteremteni a kereteit a dohányosok és a nem dohányosok együttélésének, ez a magyarázata annak, hogy itt a főszabály a dohányzóhely kijelölésére irányult. Már az eredeti, a hatályos törvény is tett kivételeket: szigorúbb szabályozást és ennél megengedőbb szabályozást bizonyos körökre. A hatályos törvény is szigorúbb szabályozást tartalmaz egy szűk körben, főként az egészségügyben, ahol tehát nem jelölhető ki, egyáltalán nem jelölhető ki dohányzásra alkalmas hely. Ez érinti az egészségügyben az alapellátást, a járóbeteg-ellátást, a gyógyszertárakat, és nem érinti, nem érintette eddig a fekvőbeteg-ellátást, merthogy a jogalkotónak állandóan gondolnia kell arra is, hogy hogyan is lesz végrehajtható az a törvény, amelyet megfogalmaz.
Most ennek a módosító csomagnak a lényege az, hogy próbáljuk meg tovább szigorítani azokat a köröket, ahol nem jelölhető ki dohányzásra alkalmas hely, ilyen módon szerintem nagyon helyes, hogy külön említést tesz a törvényjavaslat a jellemzően gyermekek fekvőbeteg-szakellátásával foglalkozó intézményekről, külön említést tesz az óvodákról, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményekről.
Az eddigi vitából is kiderült, hogy van egy intézményi kör, és ez az iskola, amely meglehetős komoly vitákat vált ki, hogy a jövőre nézve hogyan is kellene szabályozni a dohányzási szokásokat az iskolában. Az egyik álláspont, a zéró tolerancia álláspontja azt mondja, hogy főszabályként itt teljesen lehetetlenné kellene tenni a dohányzást, míg a másik szabályozás, az eddigi szabályozás az volt, hogy a tanulók által használt területen nem, de egyébként kijelölt helyen igen.
Most ezen a jelenlegi gyakorlaton egy parányit akar túlmenni a törvényjavaslat, amikor azt mondja, hogy az iskolaszék eldöntheti, hogy az egész intézmény nemdohányzó intézmény, következésképp az iskolaszék, az iskola vezetése dönthet arról, hogy a zéró toleranciát alkalmazza. Én ezt egy jó irányú lépésnek tartom, de kevésnek, és sokkal jobban örülnék, hogyha a főszabály az lenne, hogy itt nem jelölhető ki dohányzóhely, és a demokratikus mozgásteret az iskolaszék számára is csak abban a kivételt képező lehetőségben hagynánk fenn, hogy tehát ha az iskolaszék úgy dönt, hogy el akar térni ettől a főszabálytól, akkor megállapodhat néhány hely kijelölésében.
Azt gondolom, hogy alapvető szemléletbeli különbség, megközelítésbeli különbség, hogy azt mondom, hogy a főszabályban érvényesítem a zéró toleranciát, és attól egy kicsit engedek eltérni pontosan a végrehajthatóság érdekében, vagy hogyha kicsit gyámoltalanul, bátortalanul azt mondom, hogy főszabály szerint természetesen el lehet térni, és esetleg, hogyha arra igény van, akkor nemdohányos iskolává lehet valamilyen intézményt minősíteni. Azt gondolom, nagyobb, erősebb lépésekkel kellene araszolni abba az irányba, hogy változzanak a körülményeink, hogy mi magunk is komolyabban vegyük, hogy védjük a gyermekeinket, hogy próbáljuk meg őket a rászokás lehetőségétől elterelni.
Gógl képviselő úr már megemlítette előttem a rossz parlamenti gyakorlatot. Ez azért példaértékű és érdemel felemlegetést, mert hogyha ebben a Házban, a törvényhozás házában el lehet térni a kijelölés rugalmas szabályaitól olyan módon, hogy a képviselő urak - főként urak - nem veszik figyelembe, hogy hol szabad és hol nem szabad, hogyha tényleg vágni lehet időnként a füstöt a Parlament folyosóján, akkor miért éljen bennünk a remény, hogy más munkahelyeken természetesen tiszteletben tartják a törvényt.
Azt gondolom tehát, nem túlzok, hogyha azt mondom, hogy nagyon-nagyon kevés, szinte semmi nem változott a gyakorlatban öt év alatt azáltal, hogy megszületett ez a törvény, és nem jól van ez így. Lehet, hogy sokkal több szemléletformáló benyomásra, ingerre lenne szüksége a lakosságnak ahhoz, hogy tényleg változzanak a dolgok.
(11.00)
Most volt egy nagyon jó példa: a múlt csütörtökön, október 17-én volt a dohányzásellenes világnap, amelynek alkalmával nyílttéri rendezvényt tartott jó néhány civil szervezet képviselője. Ez egy nagyon izgalmas rendezvény volt. Viszonylag kicsi volt a hírverés körülötte, és kevesen fordultak meg a Deák téren - ami pedig egyébként egy forgalmas hely -,s kevesen találkoztak vele, pedig tele volt nagyon jó antidohány-reklámötlettel, csikkszürettől kezdve csikkeket tartalmazó koporsó temetéséig és jutalmazásig, mert aki éppen hajlandó volt arra, hogy a nála lévő utolsó doboz cigarettát bedobja a koporsóba, az kaphatott valamilyen nyereményt. Nem évente egyszer kellene ilyen rendezvénnyel színre lépni. Most éppen a televízióban is van egy ilyen “Ne gyújts rá!” kampánysorozat. Ezt a dolgot folyamatosan kellene üzenni a lakosság számára, folyamatosan kellene kampányolni.
Némi megnyugvással látom ebben a javaslatban, hogy az egészségügyi bírság összege egy kicsit megemelésre kerül, sőt intézmények munkájának vonatkozásában jelentősen megemelésre kerül, csak sajnálom, hogy ezzel kapcsolatban sem kaptunk most információt, hogy mi volt az elmúlt öt év statisztikája, mennyi bírság folyt be ilyen jogcímen és hogyan hasznosult.
Nagyon-nagyon sok tennivaló van annak érdekében, hogy tényleg legyen egy érzékelhető szemléletváltozás Magyarországon, amire viszont múlhatatlanul szükség lenne.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
