DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ismét egy salátatörvényhez van szerencsénk, de ezt nem kritikaként mondom, mert valószínűleg rosszabbul jártunk volna, hogyha szétszedi a kormány, és három külön javaslatként nyújtja be elénk ezeket a javaslatokat, tekintettel arra, hogy a javaslatok jelentős része igazából technikai pontosítás, és az egész törvény nem akkora súlyú, amit az egészségügy helyzete egyébként indokolna.
A technikai pontosításokon kívül persze azért vannak problémás, sőt kifejezetten vitatható pontjai is a törvényjavaslatnak. Az első rögtön a pszichoterapeuták kérdése. A pszichoterápia egy érdekes gyógyító terület, a pszichológia és az orvostudomány határterülete, és egyébként - bár ez a szövegből nem derül ki - önmagában sem az orvosi, sem a pszichológiai végzettség nem elegendő ennek gyakorlásához, mind a kettő számára további tanfolyam szokott szükséges lenni ahhoz, hogy valaki pszichoterapeutaként dolgozhasson.
Éppen ezért a magunk részéről azt gondoljuk, hogy nem kellene tágítani ezt a határt, tehát az orvosi gyógyító eljárások körében nem hiszem, hogy az lenne a helyes, hogyha egyébként egyéb felsőfokú végzettségű ember orvos vagy pszichológus felügyelete mellett orvosi gyógyító tevékenységet folytathasson, már csak azért sem, mert azt gondolom, hogy ezek a nyitások nem a fejlett, hanem a harmadik világban szokásosak. Ott persze találhatunk olyan felcsert, aki orvos felügyelete mellett vakbélműtétet végezhet, vagy olyan embert, aki szülést vezethet le, szintén távfelügyelet mellett, ami a harmadik világban érthető, de nem gondolnám, hogy az orvostudomány határait minden munkaerő-problémánk mellett ebbe az irányba kellene kitágítanunk.
A másik ilyen problémás kör a petesejt-adományozás kérdése. Igazából egyébként ez a helyzet lényegesen jobb, mint amit anno a kormánykoalíció beígért, hiszen itt még a dajkaterhesség kodifikálását ígérték be anno. Csak abban reménykedem, hogy szembesülve azzal a megoldhatatlan etikai és jogi feladattal, amit ennek szabályozása jelentene, szűkült le erre a kérdéskörre a kör, és ez nagyjából sikerült is - hangsúlyozom, hogy nagyjából.
Az, hogy kevés a beültethető szerv, önmagában nem indok arra, hogy feloldjuk valaminek az anonimitását, hiszen ebben az esetben ezt bármilyen más, egyéb szervnél is megtehetnénk. A petesejt-adományozás azért egy érdekes vagy speciális szervadományozás, hiszen akkor van annak értelme, hogy nem anonim petesejthez jusson valaki, amikor a genetikai rokonságot szeretné a gyermekben továbbvinni; ha már a saját génkészletét nem is, akkor valamilyen, hozzá közel álló rokon génkészletével próbálná elérni azt, hogy a gyermek mégiscsak a család génkészletét örökölje.
Ebből a szempontból a javaslat messze túlterjeszkedik ezen, tehát olyan személyek kerülnek ebbe az adományozásra kijelölt körbe, akik e feltételeknek nem tesznek eleget, és a Csáky képviselő úr által felvetett visszaéléseknek egyébként ez az egyik lehetséges módja, nemcsak az élettársi kapcsolat része. Ebből a szempontból tehát azt gondolom, hogy ha leszűkítjük az adományozási kört arra, aminek egyébként a névvel vállalt adományozás esetén értelme van, tehát hogy az illetőkkel genetikai rokonságban álló személy adhatja ezt név szerint, akkor a visszaélési lehetőséget igazából bezárjuk mindenféle egyéb jogi szabályozás nélkül. Azt gondolom, hogy talán ebben a körben nem kell attól tartanunk, hogy a készpénzes szervadományozás valamiféle üzletágként kialakuljon.
(9.50)
Az utolsó problémás pont ez a nemdohányzók védelméhez benyújtott csomag. Bizonyos szempontból azt kell mondanom, hogy az előterjesztő túlterjeszkedik az egykori törvényen, és jó néhány helyen már szó nincsen a nemdohányzók védelméről, hanem kifejezetten a dohányosok jogainak eléggé durva korlátozásáról.
Míg azt gondolom, hogy amit Kökény Mihály úr elmondott, arra csak azt a kritikát tudom én is fölvetni, amit már képviselőtársam elmondott, hogy akkor a gyermekintézmények esetében mérjünk egyforma mércével. Tehát kevés aggályt látok abban egyébként, hogy az állam a fiatalkorúak védelmében megtiltsa a dohányzást ezeken a helyeken, itt azt gondolom, hogy ez egy döntés kérdése, annak a kérdésnek a fölvetése, hogy melyik jog van előbbre a hierarchiában, a dohányzás vagy az egészséghez való jog, ezt az Alkotmánybíróság eldöntheti. Nem látok benne igazából problémát, ha egyenlő mércével mérünk, hogy bizonyos, egészségvédelem szempontjából fontos intézményekben a zéró toleranciát érvényesítsük, nem itt látom a problémát.
Ott már látom a problémát, hogy a szociális intézményeket bevonjuk-e ebbe a körbe, mert azt gondolom, hogy talán nem az életük végén járó emberek esetében kell a zéró toleranciát érvényesíteni a dohányzás esetében, ez a “személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények” talán nem biztos, hogy azért ebben a szabályozási körben olyan pontosan lett definiálva.
A nagyobbik problémát a “nemdohányzó munkahely” című kategória jelenti. Mert bár míg azt gondolom, hogy törvénnyel van az embernek joga különféle társadalmi célokat érvényesíteni, nem gondolnám, hogy többségi szavazattal lehetőség van arra, hogy megfosszuk az embereket attól a lehetőségtől, hogy dohányozzanak, úgy egyébként, hogy olyan mércét állítunk föl, aminek a teljesítése jószerével akár lehetetlenné is válhat.
Tehát nem hiszem azt, hogy bárkit arra kell kényszeríteni, hogy a munkahelyén dolgozók több mint felének aláírását csatolhassa ahhoz, hogy egyébként ő a munkahelyén dohányozhasson, merthogy jelen szabályok szerint, ha a munkáltató a szakszervezetekkel lemutyizik, akkor igazából ezt a feltételt kellene valakinek teljesíteni.
A nemdohányzó munkahelynek egyetlenegy célját látom a törvény által szabályozott körön, tehát az intézményi körön kívül, hogy viszont tényleg nincs sok értelme előírni dohányzóhely létesítésének kötelezettségét olyan munkahelyen, ahol ez valójában fölösleges, mert a jelen szabályok szerint nem lehet akkor sem nemdohányzóvá nyilvánítani egy munkahelyet, amikor ott senki sem dohányzik, kénytelenek kijelölni a dohányzóhelyet.
Mint képviselőtársamtól hallottam, előfordult, hogy egyébként az orvosi szobát jelölték ki erre a célra, ami csak azért nem okozott semmi problémát, mert az illető intézményben nem dohányzott senki sem, tehát a jó fotótémán kívül nem történt semmiféle ilyen szabály. Tehát azt gondolom, hogy ha a nemdohányzó munkahelyet szabályozni akarjuk megfelelő jogintézménnyel, akkor ezt arra kell fönntartani, ahol egyébként a dohányzóhely kijelölése fölösleges.
Összességében azt gondolom, hogy a javaslat ezeken a pontokon nem kellő átgondoltságtól szenved, tehát a jelen formájában nem elfogadható, megfelelő módosításokkal egyébként elhozható abban az állapotban, amikor megszavazható lesz.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
