DR. RÁCZ JENŐ
DR. RÁCZ JENŐ
DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat alapvetően három egészségügyi tárgyú törvény módosítását tartalmazza. Az első az egészségügyi törvény. A törvényjavaslat kiemelt figyelmet szentel a veszélyeztetett, különösen sérülékeny, védelmet igénylő társadalmi csoportok érdekei érvényesítésének.
Ezen belül az első rész az egészségügyi törvény betegjogi fejezetének módosítása. Ezek a változtatások a Gyermekjogi Közalapítvány javaslatain, vagyis a betegjogi képviselők tapasztalatain és konkrét betegpanaszokon alapulnak. A módosítás a betegek jogait bővíti azzal, hogy a beteg által a megjelölt személy részére megtilthatja, hogy őt ezen személyek a kórházi tartózkodás alatt meglátogathassák. A módosítás szerint a beteg panaszainak, illetve betegjogi képviselői észrevételeinek kivizsgálására szánt idő meghosszabbodik azzal a céllal, hogy alaposabb ügyintézésre, további egyeztetésekre, szükség szerint pedig szakértők bevonására kerülhessen sor.
A második rész a pszichiátriai betegek gyógykezeléséről és gondozásáról szóló fejezet módosítása, szakmai szempontok mellett feloldja az ellentmondásokat, és pótolja a fogalmi hiányosságokat. A módosítás elsősorban a napi gyakorlatban jelentkező problémák megoldására tesz javaslatot. A javaslat lehetővé teszi, hogy azok a betegek, akik írásbeli beleegyező nyilatkozat adására nem képesek, két tanú együttes jelenlétében szóban vagy más módon megtett nyilatkozattal is kérhessék önkéntes felvételüket a pszichiátriai intézetbe. A módosítás megteremti továbbá annak a lehetőségét, hogy cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes betegek - így például kiskorúak is - jelentkezhessenek önkéntes pszichiátriai felvételre, természetesen ott törvény által megszabott garanciákkal.
A jelenleg hiányzó, például a pszichiátriai betegekre vonatkozó definíciók megalkotásával a törvényjavaslat nemcsak megfelel a korszerű szakmai ajánlásoknak és a nemzetközi elvárásoknak, de az egységes fogalomhasználattal számtalan jogértelmezési probléma is orvosolhatóvá válik.
Az egészségügyi törvény hatályos rendelkezése jelen pillanatban kizárja, hogy a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes beteg önként jelentkezzen önkéntes gyógykezelésre, ugyanis ez csak nyilatkozattételre jogosult személyek kérésére történhet meg. A mindennapos gyakorlatban problémát jelent, ha a betegnek nincs a gyógykezelését támogató hozzátartozója vagy valóban érdekeit védő aktív gondnoka, illetve ezek közül aktuálisan egyik sem érhető el.
Előfordulhat, hogy a beteg ellenérdekelt abban, hogy a nyilatkozattételre jogosult személyek tudomást szerezzenek a betegségéről, például drogfüggőség esetében. A módosítás ennek a problémának a feloldására tesz javaslatot, garanciális elemként ezekre az esetekre is megtartva a kötelező bírósági felülvizsgálatot.
(9.10)
A harmadik terület az egészségügyi törvény módosítását igényli. Az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt egyezménynek az orvosbiológiai kutatásokról szóló kiegészítő jegyzőkönyvének a sürgős klinikai helyzetben lévő személyen folytatott kutatásról szóló részével összhangba kell, hogy kerüljenek a törvény vonatkozó rendelkezései.
A törvény módosítását igényli az is, hogy 2005. május 4-én Magyarország részéről aláírásra került az oviedói egyezménynek az emberi eredetű szervek és szövetek átültetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyve. Az egészségügyi törvényt a sejteltávolítás és a szöveteltávolítás tekintetében a jegyzőkönyv szigorúbb szabályaihoz kell igazítani a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen személyek védelme érdekében. A vonatkozó szabályozással tehát nemzetközi kötelezettségvállalásainkat teljesítjük.
A negyedik terület: az egészségügyi törvény módosítását szükségessé teszi a meddőséggel kapcsolatos problémák átfogó kezelésére vonatkozó intézkedési terv kialakításáról szóló 62/2005. országgyűlési határozat V. pontja is, amelyben az Országgyűlés felkérte a kormányt a petesejt-adományozás esetén előírt anonimitásra vonatkozó teljes joganyag felülvizsgálatára, a nem koherens jogszabályi rendelkezések módosításának előkészítésére, illetve annak kezdeményezésére.
A törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy az emberi petesejtet az egészségügyi szolgáltatónak történő közvetlen felajánláson túl meghatározott személyek részére is fel lehessen ajánlani. Ezzel megteremtjük a lehetőségét annak, hogy nem anonim petesejt-adományozás is történhessen meghatározott személyi körben, és természetesen törvényi garanciákkal. A petesejt-adományozás anonimitásának részleges feloldását az teszi szükségessé, hogy a gyakorlatban a hímivarsejtek egyszerűen kivitelezhető anonim felajánlásától eltérően a női ivarsejtek anonim adományozása igen nehezen kivitelezhető. Szükséges ugyanis az adományozó és a recipiens ciklusának összehangolása, a petesejtnyerés műtéti idejének ehhez való igazítása, ugyanis az emberi petesejt nagy biztonsággal fagyasztás után nem használható fel mesterséges megtermékenyítés céljaira.
Jelentős különbség az is - szemben a hímivarsejt nyerésével -,s hogy az adományozót kockázatos hormonstimulációs eljárásnak kell alávetni.
A javaslat szerint az adományozás önkéntesen történhet csak, a beavatkozást kérelmező párral közeli hozzátartozó, rokoni kapcsolatban álló személyek tehetnek ilyen jellegű felajánlást, illetve garanciaként az adományozónak és a recipiensnek együttes, személyes megjelenésük során írásban nyilatkozatot kell tenni a felajánlásról. A módosítás az adományozó felé történő minősített tájékoztatási kötelezettséget is előír.
A petesejt-adományozás anonimitásának feloldása következményeképpen megvalósulhat azon személyek számára is a kívánt gyermekáldás, akiknél valamilyen egészségügyi oknál fogva nem termelődik petesejt, de egyébként alkalmasak a gyermekek kihordására.
Az ötödik terület, amelyet ezen a területen szabályozni kívánunk, az egészségügyi törvény és a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló törvény módosítását jelentve, a szerv- és szövetátültetések várólistájára való felkerülés jogosult személyi körének a megváltoztatása. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis Magyarország területén tartózkodó személyek közül bárki felkerülhet erre a listára, ha az orvosilag indokolt, függetlenül attól, hogy az adott személy életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik-e. Tekintettel azonban arra, hogy a transzplantációs várólistákon 2004-ben összesen 1021 beteg szerepelt, és ehhez képest a rendelkezésre álló szervek alacsony száma miatt 296 átültetésre kerülhetett csak sor, szükséges a várólistára való felkerülésre jogosultak körét átgondolni és ezeket a rendelkezéseket módosítani.
A másik nagy területet, amelyet a törvényjavaslat módosítani kíván, az egészségügyi adatvédelmi törvények módosítása képezi. Az ebben foglalt rendelkezések két csoportra oszthatóak. Az egyik kör alapvetően pontosító, technikai jellegű szabályokat foglal magában, míg a másik rész elemei a jogalkalmazás során felmerült problémák megoldására fókuszálnak. A javaslat egyértelműen rögzíti, hogy az irányított betegellátási rendszerben részt vevő ellátásszervező, közegészségügyi és járványügyi célból a tisztiorvos és a közegészségügyi felügyelő, a különböző társadalombiztosítási ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése céljából pedig az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is jogosult egészségügyi személyazonosító adatok kezelésére.
A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a madárinfluenza bekerüljön a törvényben felsorolt, a személyes adatokkal együtt jelentendő fertőző megbetegedések, valamint a bejelentendő foglalkozási megbetegedések közé, és ezzel kapcsolatban lehetővé teszi azt a járványügyi surveillance-rendszer kifejlesztését, amelyet nemzetközi szervezetek is ajánlanak.
A harmadik érintett törvény a dohányzással kapcsolatos. Magyarországon évente 28 ezer ember hal meg a dohányzás következtében. Nyilvánvalóan indokolt a jelenleginél szigorúbb szabályozás, akár törvényi szinten is. Ennek jegyében a törvény jelen módosítása a magyarországi dohányzás elleni küzdelem fontos állomása. A javaslat a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosításával lehetőséget nyújt arra, hogy a jogalkotó a népegészségügyi célokkal összhangban, a dohányzás visszaszorításával lépéseket tegyen annak érdekében hogy a mindennapi élet számos fontos színterén megvédje az embereket a dohányzás egészségre káros hatásaitól.
(9.20)
A tervezet különösen az érzékeny csoportok védelmének erősítésével biztosítja az állam tevőleges szerepvállalását a dohányzás és a dohányfüst okozta megbetegedések visszaszorítására. Ennek érdekében a törvénymódosítás elsősorban a gyermekek és a gyógykezelés alatt állók védelmét tartja szem előtt, másrészről a tiltáson túlmutató állami és közösségi szerepvállalás feltételeit is továbbfejleszti. A módosítás kialakítja továbbá a rendelkezésre álló források tervezett, átlátható, koordinált és méltányos felhasználásának a rendszerét.
A hatályos törvény a nemdohányzók egészségének védelmét főszabályként azzal biztosítja, hogy csak az arra kijelölt helyeken engedi meg a dohányzást, ettől eltérően az életkoruknál, az egészségi állapotuknál vagy az igénybe vett szolgáltatás jellegénél fogva különös védelmet igénylő személyek védelme érdekében a törvény egyes helyeken a dohányzóhelyek kijelölésének tilalmával teljesen megtiltotta a dohányzást. A javaslat ezen teljes dohányzási tilalommal védett helyek körét bővíti ki, különös figyelmet fordítva a dohányzás fizikálisan és mentálisan egyaránt káros hatásainak fokozottan kitett gyermekek védelmére, ennek megfelelően teljes dohányzási tilalmat rendel el a jellemzően gyermekek fekvőbeteg-szakellátását végző egészségügyi szolgáltatók épületeiben, az óvodákban, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményekben.
A javaslat a legfiatalabb és egyben legsérülékenyebb korosztály védelme érdekében tehát az óvodákban, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményekben, például bölcsődében, családi napköziben, átmeneti otthonban, ahol a korábbi szabályok szerint a közszolgáltatást igénybe vevők számára nyitva álló közösségi helyiségeken kívül lehetőség volt dohányzóhely kijelölésére, a dohányzással szemben a nulla tolerancia elvét érvényesíti, és ennek megfelelően teljes dohányzási tilalmat rendel el.
Másodszor: a javaslat a speciális dohányzóhelyek kialakítási szabályait bővíti ki azáltal, hogy egyrészt közoktatási intézmények, másrészt a dohányzáskorlátozással érintett egészségügyi szolgáltatók vonatkozásában rendel el szabályokat. A javaslat az iskolák és az egyéb közoktatási intézmények tekintetében a teljes intézmény nemdohányzóvá nyilvánítására vonatkozó döntési kompetenciát az iskolaszékhez telepíti. Ezzel a megoldással az egyébként sok esetben nehezen kezelhető problémát jelentő iskolai dohányzás kérdése a helyi sajátosságokra is figyelemmel, rugalmasan, ugyanakkor a szubszidiaritás és az arányosság demokratikus elveit is érvényre juttatva válik kezelhetővé. A javaslat nem érinti a hatályos törvény azon rendelkezéseit, hogy a közoktatási intézménynek a tanulók által is használt helyiségeiben dohányzóhely nem jelölhető ki. A nemdohányzó intézménnyé minősítés tényét jól látható és egyértelmű felirat és jelzés alkalmazásával úgy kell feltüntetni, hogy az intézmény valamennyi látogatója feltétlenül értesüljön a dohányzási tilalomról.
A hatályos törvény szerint a dohányzóhelyet elsődlegesen önálló helyiségben vagy dohányzási korlátozással érintett helyiségen belül megfelelő elkülönítéssel kell biztosítani, amennyiben azonban erre a megfelelő feltételek hiányában vagy törvényi tiltó rendelkezések következtében nincs mód, a helyiségen kívül dohányzás céljára szolgáló területet kell meghatározni. Ez utóbbi eset mikéntje a törvény további rendelkezéseiben nem adott, e terület tehát bárhol meghatározható. A javaslat ezen dohányzóhely-kijelölési szabályokat az egészségügyi szolgáltató tekintetében azzal egészíti ki, illetve pontosítja, hogy ott helyiségen kívüli dohányzóhely nem zárt légtérben is csak úgy jelölhető ki, ha a dohányzóhely az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevők szokásos vagy szükségszerű útvonalától is megfelelően elkülönül.
Harmadszor: a hatályos törvény szerint a dohányzás számára kijelölt helyek kivételével nem szabd dohányozni munkahelyen. Indokoltnak látszik azonban, hogy a munkáltató a munkavállalók többségével kötött megállapodása esetén a munkahelyet nemdohányzó munkahellyé nyilvánítsa. A nemdohányzó munkahellyé minősítés kezdeményezésére, illetve az ilyen döntéssel való egyetértésre a javaslat a kollektív szerződés megkötésére jogosult szakszervezetet, ennek hiányában a munkavállalók többségét hatalmazza fel.
Végül, de nem utolsósorban a javaslat az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás-ellenőrzési keretegyezményben foglalt kötelezettségével összhangban a kiskorúak dohánytermékhez való hozzáférésének ellenőrizhetősége érdekében rögzíti, hogy dohánytermék árusítása automatából nem megengedett.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot a kormány széles körű egyeztetést követően nyújtotta be, a szakmai és a civil szervezetek támogatásukról biztosították a megfogalmazott módosításokat. A törvényjavaslat általános és részletes vitája jó alkalmat kínál arra, hogy a különböző álláspontokat itt is megismerjük. Nyitottak vagyunk minden olyan módosító javaslatra, amely tovább erősíti a benyújtott törvényjavaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
