DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szövetkezeti mozgalom közel 200 éves európai története már a civilizált világban, a XX. század második felére kiforralta és egységes szerkezetbe foglalta azt a szabályozást, ami alapján a szociális, a gazdasági, a szolidaritási és a profitorientált érdekek összeegyeztetése érdekében mindazokat, akik a versenyszférában egyedül nehezen boldogulnának, szövetkezeti rendszerbe fogja össze. Olyan szövetkezeti rendszerbe, amely ezeknek a kis egzisztenciáknak biztosíthatja a gazdasági sikereket, biztosíthatja a szociális, egészségügyi ellátást, és ehhez, éppen azért, mert a szövetkezeti tevékenység sajátos gazdasági folyamatok része, különböző, az állam által elismert kedvezmények tartoznak. Nevezetesen: más adószabályok, más társadalombiztosítási rendszerek és más, a jövedelem kapcsán a tagok után igénybe vett juttatások elismerése.
Magyarországon ez nem egészen így volt, mert volt ugyan egy okos ember valamikor a XX. század elején a nagy orosz birodalomban, Vlagyimir Iljics, aki azt mondta, hogy ha már szövetkezni akartok, elvtársak, akkor azt a fokozatosság és az önkéntesség elve alapján tegyétek. Ő se gondolta ezt komolyan, mint ahogy az utódai sem.
Ez a birodalmi szemlélet Magyarországot sem hagyta érintetlenül. Sőt, az ’50-es évek elején elindult, és már az ’50-es évek közepére majdnemhogy megerősödő kisparaszti réteget a nagy kollektivizálás ’61-63 között eltüntette, természetesen az önkéntesség és a fokozatosság elvének szigorúbb betartásával, és az e mellé társuló egyszerű kuláküldözési akciókkal, amelyeket Rákosi elvtárs és Kádár elvtárs is oly bőszen végrehajtott. Úgyhogy ne csodálkozzunk, hogy ebben az országban a rendszerváltás kapcsán minden, ami a szövetkezetekkel kapcsolatban jól hasznosítható európai modell, az ellenszenvet, egy borzasztó, a munkavállalói szintre degradált, tulajdonosi jogosítványok nélküli kényszeregyesülést jelentett, és szabadulni akartak ebből a béklyóból.
Nyilván ehhez segítséget nyújtott a '91-92-ben oly bőszen elindított “vigyétek a vagyont”-reform. Tehát az egyik oldalról a másikra átléptek a politika vezetői, egyszer egy kényszerszövetkezetesítés volt, majd: “akkor, ami még megvan, azt nyomjuk szét.”
Szerencsétlen szövetkezetek, már olyanok, mert azok is voltak, amelyek szerettek volna alkalmazkodni ehhez a valóban politikailag is keményen szövetkezetellenes hangulathoz, két irányt vehettek. Vagy megpróbáltak saját köreikben egy sajátos vagyonmozgást elindítani, aminek igenis az lett a következménye, hogy a szövetkezeti vagyon jó része pontosan azokhoz ment, akik ellen az akkori Kisgazdapárt olyan bőszen hadakozott és zöldbárózott. A másik meg egy kényszerátalakulás, tehát a gazdasági társaságok irányába mozdította el őket, ami aztán a szolidaritási elv teljes megszűnését jelenti, mert egy gazdasági társaság nem azért van, hogy jótékony mozgalmakat, énekkarokat, egészségügyi ellátást, nyugdíjkiegészítést, kirándulásokat és környezeti programokat támogasson, hanem azért, hogy minél nagyobb profitot elérjen.
A mezőgazdaságban, kiváltképpen a gazdasági körülmények még inkább, abba az irányba szorították ezeket a társulásokat, hogy a létfenntartásuk érdekében koncentrálják a vagyont.
És akkor megjelent ez az úgynevezett üzletrész mizéria '92-re, ami aztán a szövetkezeti alapelvektől totál idegen. Ráadásul úgy osztották ki az üzletrészeket, hogy azt mondták, hogy aki legalább 5 évig a szövetkezetben tag volt, annak jár az üzletrész. Nyilván az üzletrész felosztásánál voltak olyan szempontok, hogy ki mennyi időt töltött el, vitt-e be vagyont, és mennyi volt a jövedelme, mennyi volt, amit elért a fizetésben.
Tehát ezek a sajátos felosztási elvek oda jutottak, hogy a szövetkezeti vagyon jelentős része olyanok kezébe került, akiknek már semmi közük a szövetkezethez, nem is érdekeltek ebben. Ezért elindult egy olyan igény, az ő részükről teljesen jogosan, hogy ezt a papírt, mert úgy gondolták, hogy ez a valós realitásoktól nagyon messze van, piaci körülmények között értékesíthetetlen, mielőbb forintosíthassák.
(10.20)
El is indult az úgynevezett üzletrész-kivásárlás a szövetkezetekből. Hogy történt ez? Emlékezzenek vissza képviselőtársaim, '93, '94 környékén, amikor az üzletrész értékét gyakorlatilag természetben is ki lehetett vinni. Tudják, kik jelentek meg ezekre a kivásárlásokra? Túlnyomórészt olyanok, akik külső üzletrész-tulajdonosok voltak. Emlékszem, az akkori volt szövetkezetemben azok, akik nem nyugdíjasok, mert a nyugdíjas nem külsős, ne keverjük össze, mert van a közvéleményben egy olyan furcsa gondolattársítás, hogy aki nem dolgozik ott, az külsős; nem, a nyugdíjas ugyanolyan tag, akik már kiléptek. Mondjuk a '60-as évek második felében valaki úgy gondolta, hogy elmegy Budapestre az építőiparba tevékenykedni. Elment, ott jobban is keresett, mint azok, akik itt maradtak a szövetkezetben, majd a törvény után visszajött, hogy “Emberek! Én 6 évet voltam ebben a szövetkezetben tag. Igaz, hogy vagyont nem hoztam be, de nekem is jár az üzletrészt.”
Na most, ez az ember, aki kényszerből is jelentkezik, mert mondjuk, közben a munkahelye megszűnt már a fővárosban, abban volt érdekelt, hogy ezt a vagyont kivigye. Kérem szépen, ebben az időszakban Magyarországon csak a mezőgazdasági területről 300 milliárd forintnyi érték ment ki, ami a mezőgazdasági termelésből ment át a fogyasztásba. Mert az ilyen üzletrész-kivásárlások nyilván abba az irányba mozdultak el, hogy aki ezt megkapta ellenértékben, az vett rajta napi fogyasztási cikkeket, vagy fölélte, mert természetesen nem kötődött a termeléshez.
Ez a probléma a mai napig megvan, az előző kormány a külső üzletrész-tulajdonok kivásárlásra tett ugyan kísérletet, de a megoldás végül is nem teljes és nem megnyugtató.
Ebben a törvényben talán az egyik legnagyobb vitát kiváltó rész az, mi legyen az üzletrészekkel. Azt mondja ez az előterjesztés, hogy kétfajta üzletrészmegszűnés lesz 2007. június 30-ig. Az egyik az úgynevezett tagi üzletrész, amely befektetői részjeggyé alakul át, majd a másik a külsősöké, amelyek az úgynevezett átalakított befektetői részjegyekké válnak. És van még egy harmadik csomagunk, amit az állam felvásárolt körülbelül 50 milliárd forint értékben. Ez most egy kft. kezelésében van, és azt ingyenesen megkaphatják a szövetkezetek abban az esetben, ha azt egy fel nem osztható, úgynevezett közösségi alapba helyezik.
Elképzelhető, ad absurdum, hogy egy szövetkezetben már több lesz a fel nem osztható közösségi alap, mint a tényleges tőkéje, mert hiszen annyit vásárolt fel külsősöktől, illetve nyugdíjasoktól az előző kormányzat alatt az állam, hogy ő már a piaci körülmények között nem lesz rentábilis. Ha meg így hagyjuk, akkor egyszerűen nem tud pályázni, mert többségi állami tulajdon van. Mert el ne felejtsük, hogy ezek az üzletrészek állami tulajdonban vannak.
Tehát ha egy szövetkezetnek van, mondjuk, 100 egységnyi vagyona, és most ennél a kft.-nél ebből 60 vagy akárcsak 30 százalék kezelése annak a szövetkezetnek állami tulajdonú kezelés, akkor számos európai uniós pályázaton nem is indulhat, mert az állami tulajdon preferálása a gazdasági életben tiltott az EU-szabályok szerint. Tehát ezeket a problémákat orvosolni kell.
A Szabad Demokraták Szövetsége azt mondja, hogy itt az üzletrészvagyon úgynevezett befektetői részjeggyé történő átalakulásánál különbséget kellene tenni az állam által felvásárolt és a tagi, illetve külső tulajdonban lévő üzletrészek között. Talán nem az lenne a legjobban járható út, hogy az állam ingyenesen visszaadja a szövetkezeteknek, hanem magát a kft.-t, ami most kezeli a szövetkezeti üzletrészeket, adná oda a szövetkezeti mozgalomnak. Tehát a kft.-ben lévő szövetkezeti üzletrészvagyon alakulna át szövetkezeti, úgy nevezett közösségi alappá, ami azt jelenti, hogy ez a vagyon, függetlenül attól, hogy melyik szövetkezet alakul át, illetve kerül felszámolásra, csak abban az irányban mozgatható, ami a tőkepótlást és a hitelgaranciát jelenti a szövetkezeti mozgalom részére. Ebben a pillanatban már megoldottuk azt a kérdést, hogy van-e állami tulajdonú rész, vagy nincs, mert nincs. Mind 100 százalékban szövetkezeti tulajdonban van.
Ami a befektetői részjeggyé történő átalakulást illeti, itt sem szerencsés megkülönböztetni az úgynevezett átalakított befektetői részjegyet a rendes befektetői részjegytől. Vegyünk egy gyakorlati példát. Az átalakított befektetői részjegy bemegy a közösségi alapba. Én mint kívülálló üzletrész-tulajdonos érdekelt vagyok-e jelen pillanatban, hogy az én üzletrészem átalakult befektetési részjegy legyen? Nem vagyok érdekelt, mert abból a szövetkezeti alapból vagy kapok valamit, vagy nem kapok. Vagy kapok esetleg nyugdíj-kiegészítést, vagy egészségügyi hozzájárulást, de lássuk be, hogy a szövetkezetek többsége jelen pillanatban a gazdasági helyzete okán nem nagyon lesz képes arra, hogy túlzott mértékben a befektetői részjegy után extrém szolgáltatásokat nyújtson. Most nem beszélek a szociális szövetkezetekről, az egy külön kategória.
Tehát ha azt akarjuk, hogy a befektetői részjegy ösztönző legyen, akkor ehhez az egyéb jogszabályokat is hozzá kell kapcsolni. Igenis, a szövetkezet minden olyan tevékenység után, amelyet egészségügyi, oktatási, kulturális és egyéb szférában nyújt, ugyanazokat a kedvezményeket kaphassa meg, mint amit megkapnak az alapítványok, az önkormányzatok, illetve megkapnak, mondjuk az egyházak is ilyen tevékenység után. Mert akkor rendben van. De amíg ez a szövetkezeti szolidaritási tevékenység nincs elismerve közgazdasági környezetben, akkor nem orientálja őket. Mire orientálná? Miért csinálná? Nem kap érte kedvezményt. Legfeljebb azért, hogy megtartson egy kis közösséget az üzletrészével.
Nos, egy ilyen átalakított befektetési részjegy nem ösztönző. Viszont aki tag, annak befektetési részjegye van, amit kivihet, ha akar. Így elkezdek felvásárolgatni külsősöktől részjegyeket én mint tag, és azt mondom, mivel most már eleget vásároltam, hogy no, emberek, innentől kezdve enyém a többségi tulajdon, két dolgot ajánlok nektek. Vagy alakuljunk át gazdasági társasággá, de ők azt mondják, hogy nem akarnak átalakulni. Ja, nem akartok átalakulni? Akkor nézzétek már meg, hogy ki itt a többségi tulajdonos. Mert akkor kiviszem, és alakítok egy külön gazdasági társaságot, lehetetlenné téve a ti működéseteket. Tehát itt az érdekeket úgy kell összehozni, és ez nagyon nehéz, roppant nehéz, hogy azt a jogi nonszenszt, amit '92-ben sikerült létrehozni az üzletrész megállapításában, most ebben a törvényben próbáljuk meg hosszú távon úgy rendezni, hogy annak legyen ösztönző hatása.
Farkas képviselőtársam a befektetői tag esetében hozta fel, hogy a befektetői tagság mennyire idegen a szövetkezeti elvektől. Mert a befektetői tag miért lesz befektetői tag? Munkavégzésre nem köteles, egyébként azzal is egyetértek, amit a munkavégzés és a vállalkozás, illetve a munkavégzésre egyéb jogviszony kapcsán mondott. A kettő nem ugyanaz. Ha én munkavégzésre kötelezem a tagomat, akkor azzal munkaszerződést kötök, ha meg egy vállalkozási jellegű tevékenységre, például építsen egy hidat a csatornára, akkor a hídra kötök egy vállalkozási szerződést, ő meg mint vállalkozó szépen leadózik utána, ahogy illik, befizeti az szja-t, meg mit tudom én mit, ami hozzátartozik, és a vállalkozás tárgya a híd megépítése. De a kettőt nem szabad keverni.
Nos tehát, ha befektetői tag vagyok, akkor ezért valamiféle hasznot remélek. Mert hiszen miért lennék befektetői tag egy szövetkezetben? A szövetkezet azt fogja nekem mondani, hogy kedves befektetői tag… Igaz, csak 10 százalék lehet a szövetkezetekben befektetői tag, ez jó dolog, mert ez legalább egy féket jelent a korábbi, ugyancsak Farkas képviselő úr által említett fals, és akkor most nagyon finoman fogalmaztam, szövetkezeti formációknak, aminek semmi más célja nem volt, mint a csalás, és emiatt több tízezer ember egzisztenciája roppant meg. A befektetői tagot az ösztönözi, hogy ezért valami többletet kap, mintha bankba tenné a pénzét. Azt mondja, kérem, ajánlom neked, hogy életjáradékot fogsz tőlem kapni mint szövetkezeti befektetői tag, vagy minden hónapban két mozijegyet, hogy elmenj, kulturálódj és művelődj.
A befektetői tagnál, a vagyonuk 30 százaléknál nem lehet több mint a szövetkezet összvagyona, szét kell választani, hogy mi a gazdasági jellegű tevékenység, amiben ténylegesen szükség van a befektetői tagra, és befektetői tag is joggal számíthat arra, hogy ebből neki többlethaszna lesz azoktól a szövetkezeti befektetésektől, amelyekben a szolidaritás és a gazdasági tevékenység összekapcsoltan jelentkezik, mert ettől szövetkezet. Vannak ugye a nonprofit szervezetek, alapítványok, egyesületek, karitatív szervezetek - az egy dolog. Vannak a gazdasági társaságok, az megint egy más dolog, mert azok meg egyetlenegy dologgal foglalkoznak, a versenypiacon minél hatékonyabb eredmény elérésével. A kettő között van a szövetkezet. A szövetkezetben, tudjuk, a törvény azt mondja, nem kötelező a befektető, ezt az alapszabály, a közgyűlés dönti el, de adott esetben alakulhatnak látszatszövetkezetek, amelyek lehet, hogy be fogják tartani a vagyoni és a létszámarányt, de nem biztos, hogy a szövetkezeti alapelvek fogják őket mozgatni, hanem inkább a befektetés irányába mozdulnak el.
(10.30)
Itt nem lenne haszontalan, ha ezt - a még rendelkezésre álló időben - a kormányzat és az Országgyűlés átgondolná, és azokban a kényes kérdésekben, amelyek - most komolyan mondom - a választások idején komoly visszhangot kaphatnak innen-onnan, mind a két oldalról, közelítsük és próbáljuk meg a szövetkezeti alapelveket, a gazdasági és a szolidaritási célokat úgy összhangba hozni, hogy minél kisebb legyen annak a társadalmi feszültségnek és annak a társadalmi hatásnak a következménye, amit már most is megélnek ám, mert azt mondják például az ipari szövetkezeti tagok, hogy tőlük miért nem vásárolták meg az üzletrészt, miért csak a mezőgazdasági szövetkezetektől vette meg az előző kormány. Ilyen alapon mi is várhatjuk. Vagy a fogyasztási és beszerző szövetkezetek tagjai, nyugdíjasai, külsősei mondhatják, hogy nekik miért kell 5 vagy 10 százalékért eladni különböző befektetőknek, akik itt befektetési részjeggyel esetleg még nagyobb lehetőséget is kapnak.
Elindultunk egy olyan úton ezelőtt 6 évvel, ami nem egy jó út ám, mert azt mondta, hogy az állam kvázi kárpótol, mert ez az üzletrész-kivásárlás kvázi kárpótlás volt. Hol lesz ennek a vége? Ki fizeti meg ennek a költségeit? Mert mindenkinek meg kell fizetni, mert ez az adófizetők pénze.
Ezt az utat én sem javasolnám a kormánynak, hogy további kárpótlási irányba mozogjon, viszont ennél a szabályozásnál lehetőség van arra - és én látok rá esélyt -, hogy egy olyan üzletrész-átalakításra kerüljön sor, ami már a részjeggyel kézzelfogható. Kvázi szolgáltatást nyújt a részjegytulajdonosnak úgy, hogy ő nem arra lesz ösztönözve, hogy ezt a részjegyet most kivigye a szövetkezetből, mert akkor ismételten megint tőkekivonással nézünk szembe, akár ipari szövetkezet, akár mezőgazdasági, és az az ösztönzés se legyen benne, hogy 5 meg 10 százalékáért legyen kénytelen ezt az átalakított befektetői részjegyet eladni, mert ő ezért gyakorlatilag semmi szolgáltatást nem kap.
Tudjuk, hogy nehéz ezt törvényhozásilag megoldani, mert ezt az adott szövetkezet morális hozzáállása, vezetőinek, tagjainak együttes hovatartozása kell hogy meghatározza, de látjuk, Magyarországon sajnálatos módon még a szövetkezeti mozgalom tradicionális jellege nem jutott el arra a szintre, hogy a saját, közös érdekeik esetleg visszafognák a megalapozott vagy kevésbé megalapozott egyéni érdekek érvényesülését.
Ezért örülök annak egyébként, hogy erről beszélünk, és hogy az országgyűlési határozati döntés alapján idehozta a kormány, mert törvényi kötelezettségét teljesíti, de ha mondjuk december 31-éig nem tudjuk ezt a törvényt elfogadni, nem egy tragédia. Be van terjesztve, itt van, beszéljük meg, mert ez olyan jelentőségű és olyan súlyú törvény, amelynek a hatása bizony, évtizedekre meghatározhatja a kis egzisztenciák gazdasági életben való részvételét.
Én hallottam ép és okos érveket ellenzéki oldalról, ugyanúgy kormánypárti oldalról is, és nekünk is megvannak a saját elképzeléseink. Nem hiszem, hogy ezek antagonisztikusak lennének. Próbáljuk meg az érdekképviseletekkel közösen még olyan módosító javaslatokkal javítani ezt a törvényt, ami a szabályozás céljait, társadalmi hasznát és eredményét valóban aszerint fogja szolgálni, mint amit az előterjesztés bevezető rendelkezéseiben ír. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
