DR. SERFŐZŐ ANDRÁS
DR. SERFŐZŐ ANDRÁS
DR. SERFŐZŐ ANDRÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslat előterjesztése kapcsán szeretnék beszélni az uniós szövetkezeti környezetről, a hazai viharos történésekről szövetkezeti ügyekben, amely önmagában is indokolná ennek a jogszabálynak a megalkotását - véleményem szerint, a múltunkból tanulni kell, a múltat elemezni kell, azokat a hibákat, amiket elkövettünk például, szövetkezeti ügyekben, jó sokat, nem lehet megismételni - végezetül néhány új rendelkezésről majd a jelenlegi tervezet szerint.
Alig több mint egy évvel Magyarország uniós tagsága óta az életünk szinte minden területén érdemes áttekinteni és megvizsgálni, hogyan tudunk működni az új európai erőtérben. Vonatkozik ez a megállapítás a szövetkezeti mozgalomra és a szövetkezetek életét keretező szabályokra is. Európában a másfél évszázad óta eltelt idő bizonyította, hogy a szövetkezeti életforma életképes, rugalmasan tud alkalmazkodni a változásokhoz, és be tudja tölteni a nyereségérdekelt vállalkozások és a nonprofit, illetve karitatív szervezetek között maradó teret.
Több nemzetközi fórumon is megállapították, hogy a szövetkezetek működését azért is érdemes segíteni, mert például a globalizációs problémák ellensúlyaként is működhetnek. Az Európai Unió tapasztalatai is azt igazolják, hogy a szövetkezetek sajátos szerveződési és működési elveik alapján a foglalkoztatáspolitika, a regionális, a vidékfejlesztési, az agrár, a környezetvédelmi területeken hasznosak, életképesek. Az Európai Unió Tanácsának 1453/2003. számú rendelete ezért a szövetkezetek életét segítő kodifikációs szabályokat állapított meg. A nemzetközi munkaügyi szervezet 193. számú ajánlásában is rendelkezik a szövetkezetek támogatásáról. Tehát ha a tőlünk a nyugatabbra lévő fejlett országok tapasztalatait nézzük, akkor azt látjuk, hogy a szövetkezeti mozgalom erős és fejlődő.
Néhány országban számottevő gazdasági erőt jelentenek a szövetkeztek. Hollandiában a szövetkezetek lefedik az agrártermelés 83 százalékát, Franciaországban a banki szolgáltatások 50 százalékát, Svédországban az erdőgazdálkodás 60 százalékát, Finnországban az élelmiszer-kiskereskedelem 35 százalékát végzik a szövetkezeti szektorban.
Tisztelt Országgyűlés! A határokon túli tendenciák áttekintése után nézzük meg a hazai helyzetet, a szövetkezeti mozgalom és a szövetkezeti jogszabályok alakulását. A második világháború előtt a hangyaszövetkezet tudott széles körben elterjedni, eredményesen működni. A rendszerváltás után többen is kísérleteztek azzal, hogy e név alatt indítsák újra az országos szövetkezeti mozgalmat; világos célok és az összetartás hiányában a kísérletek sorra, rendre kudarcba fulladtak.
A szövetkezeti mozgalom eredményes működésének elengedhetetlen feltételei az önkéntesség, az összetartó erő, az érdekek, a jogok és a kötelezettségek összhangja és a világos jövőkép. Történelmünk bebizonyította, hogy a fontos alapelvek megsértésével is lehet felülről szervezett országos szövetkezeti mozgalmat alakítani. Az 1950-es és ’60-as években a meggyőzés és erőszakoskodás eszközeit váltogatva alakították ki a magyar vidék termelőszövetkezeti rendszerét. Ezzel párhuzamosan, de lényegesen finomabb módszerekkel épült ki a fogyasztási szövetkezetek, majd a takarékszövetkezetek rendszere.
A magyar falvakban sokáig nem hitték, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom hosszú távon is életképes lesz. Az első csoportok látványos bukásai a kételkedőket látszottak igazolni. Az állami gyámkodásnak köszönhetően a népgazdaság más területeiről átirányított anyagi, technikai és emberi segítséggel sikerült a termelést megindítani és stabilizálni. Az egyre növekvő számú mezőgazdasági termékek elhelyezését a KGST integráció segítette. A szövetkezeti mozgalom helyzete vidéken megerősödött.
Az állami gyámkodástól való lassú szabadulás után a termelőszövetkezetek önálló erőként jelentek meg a magyar gazdasági és közéletben. Önigazgatásuk a ’70-es évek elejére megerősödött. A működésük jogi alapját jelentő alapszabály minta vagy minta alapszabály humorba illő elméleti vitája hamar a szemétkosárba került. A termelőszövetkezeti gazdaságok megerősödésével a magyar vidék történelmében először teljes foglalkoztatás jött létre, a gazdaságok kiszámítható jövőt mutattak tagjaik részére.
A területükön lévő oktatási, kulturális, egészségügyi és civil szervezeteket anyagilag is rendszeresen támogatták. A többletmunkát vállaló tagjaik részére biztosították a háztáji gazdaságok integrációját. Olcsó, jó minőségű, nagy tömegű élelmiszerrel látták el az országot és az élelmiszer-feldolgozó állami vállalatokat. Az agrárolló nyílását saját ipari és szolgáltató üzemek létesítésével ellensúlyozták, ezzel újabb munkahelyeket teremtettek vidéken.
A működésük tájegységenként és vezetőfüggően eltérő eredményességű volt. Néhány szövetkezetben a korukat messze meghaladó, előremutató fejlesztésekbe is fogtak. Például Szikszó környékén és Szécsényben a tájgazdálkodásra alkalmas húsmarhafajták megvalósításával, a Karancs-völgye Mezőgazdasági Szövetkezetben energetikai célú erdőtelepítésekbe kezdtek, a szécsényi termelőszövetkezetben megépítették és működtették az ország első állattartó telepre alapozott nagyüzemi biogáztelepét. A mai árak mellett igazán érthető, milyen előrelátó intézkedés volt az, hogy trágyából fűtésre használható biogázt és villanyáramot lehet előállítani. De említhetném a szentesi közgazdasági kísérletet is, amelynek révén néhány mezőgazdasági szövetkezet legális kiutat keresett a bérszínvonal- és bértömeg-gazdálkodás merev kereteiből már 1982-ben.
Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltást követően valóban szükségessé vált a szövetkezeti jogszabályok megváltoztatása és a megváltozott körülményekhez való igazítása. Ehelyett a szövetkezeti mozgalmat, a gazdaságot szétverő törekvések erősödtek meg, és ezeket a szándékokat, sajnos sikerült a törvényhozáson keresztülvinni. Az eredményt tudjuk: míg Nyugat-Európában évtizedek óta a birtokrendszer koncentrációja figyelhető meg, nálunk ezzel ellentétben az életképes birtoknagyságból életképtelen szeleteket alakítottak ki. Tetézte a bajokat a maradék szövetkezetek keleti piacainak tönkretétele.
Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten - mondja egy hazai közmondás. Az “Isten veletek, magyarok!” szovjet plakátra otromba, sértegető választ adtunk, ennek a politikának köszönhetően százezrek váltak munkanélkülivé, az egykori szövetkezeti dolgozók és alkalmazottak közül. Tízezrek ma sem értik, hogyan fordulhatott elő, hogy a párnájuk az utca aszfaltja, takarójuk pedig a csillagos ég lett.
Gazdálkodni tudó és akaró emberek helyett a szövetkezetek határában megjelentek a földspekulánsok a közismert recepttel: olcsón földet szerezni és drágán továbbadni. A mezőgazdasági szövetkezetek épületei nagy része romhalmazzá vált, a termelőeszközök tönkrementek. A szövetkezeti tagok és alkalmazottak nagy részének lába alól szó szerint kicsúszott a talaj. Néhányan ezt nevezték a mezőgazdasági szövetkezetek átalakításának. A vidéki emberek nevében mondom, hogy nem kérünk többet az ilyen átalakítókból, maradjanak meg a rózsadombi villájukban, a Tálya utcában, ők jól jártak a vidékkel, csak mi, vidékiek nem jártunk jól velük.
Tisztelt Országgyűlés! A másik, bár a fentinél kisebb jelentőségű, szövetkezeti mozgalmat érintő kudarcsorozat a Baumag-ügy kapcsán csúcsosodott ki. Dr. Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa időben felhívta a figyelmet arra, hogy a szövetkezeti jogszabályokkal számos gond van, ellentmondásosak, kijátszhatók a jogszabályok. Az országgyűlési biztos a bajokat észlelve egy rádióműsorban próbapereket javasolva mentőövet kínált azok részére, akiknek a befektetett pénze elveszni látszott. Sajnos, az érintettek nem éltek ezzel a lehetőséggel. A baj következett.
Mélyen együtt érzek a károsultakkal, de nem lehet úgy megoldani a problémát, hogy azok pénzét vegyük el a költségvetésből, akik vigyáztak rá. Többek között azért tárgyalja a parlament ezt a jogszabályt, hogy ez a helyzet még egyszer ne fordulhasson elő. A Baumag-ügy kapcsán, az események ismeretében kevés az, ha e jogszabálytervezet 33. § (3) bekezdése a vezetői felelősséget külön jogszabályra hárítja, azt is feltételes módban javasolja elfogadni.
(9.50)
Tisztelt Országgyűlés! A fent elmondott tapasztalatok alapján a jogszabálytervezet lehetővé teszi, hogy kiküszöböljük a hibákat, és elsősorban a vidék részére olyan jogszabályi keretet teremtsünk, amely lehetővé teszi közösségi keretben gazdasági, foglalkoztatási, oktatási, kulturális, karitatív, környezetvédelmi célok elérését.
Engedjék meg, hogy néhány mondatban beszéljek arról is, hogy a jelenleg tárgyalt szabályok alapján hogyan határolhatjuk el a gazdasági társaságokat és a szövetkezeteket egymástól. A gazdasági társaság egyetlen célja a nyereség elérése, a szövetkezet pedig a gazdasági mellett többféle társadalmi célt is elérhet. A gazdasági társaságnál a nyereség elosztása a vagyoni hozzájárulás arányában történik. A szövetkezetnél a jövedelem egy része a fel nem osztható közösségi alapba kerül, a másik része pedig a tagoknál marad. A gazdasági társaság általában nem képez közösségi célokat szolgáló pénzügyi forrásokat, a szövetkezetnél ezt a célt a közösségi alap szolgálja. A gazdasági társaság döntéshozatali rendszerében való részvételt általában a vagyoni hozzájárulás mértéke határozza meg, a szövetkezetnél pedig az egy tag–egy szavazat elve érvényesül.
Fontos új intézménye a jogszabálynak, hogy szabályozza a befektető tag lehetőségeit. Ahhoz, hogy valamely szövetkezetnél befektető tag működésére sor kerülhessen, az alapszabálynak ezt lehetővé kell tennie. Szociális szövetkezetnél nem létezhet befektető tag. Egy szövetkezetnél a tagok 10 százalékát nem haladhatja meg a befektető tagok száma, illetőleg a befektetői részjegyek névértéke nem lehet több a részjegytőke 30 százalékánál. A befektető tag anyagi hozzájárulása pénzbeli és nem pénzbeli egyáltalán lehet, aminek ellenében befektetői részjegyhez jut. A befektetői részjegy a részjeggyel azonosan örökölhető, továbbá a szövetkezeti tagra, másik befektető tagra, valamint olyan személyre, aki a szövetkezettel tagsági viszonyt létesít, átruházható. A befektetői részjegy az adózás utáni eredményből jogosít részesedésre. A befektető tag jogai és kötelezettségei nem teljesen azonosak a tagokéival. A tervezet szerint a befektető tag köteles belépéskor a befektetői részjegy teljes összegét befizetni, befektető tag nem kötelezhető személyes közreműködésre. Persze nincs új a nap alatt, gondolom, sokan ráismernek a fenti fogalmak alapján, hogy korábban már találkoztunk az úgynevezett csendestárs intézményével, sok tekintetben hasonlít ehhez a befektetői tagi lehetőséghez.
A tervezet másik fontos új intézménye a szociális szövetkezet megalakításának lehetősége. Tisztelt Országgyűlés! A jogszabálytervezet az aprófalvas települések érdekeit is szolgálja, amikor megállapítja, hogy szövetkezetet már hét fő is alapíthat. A törvényszerű működés garanciáit jelenti, hogy a szövetkezetet is be kell jelenteni a cégbírósághoz, és a törvényességi felügyeletet a cégbíróság ellátja.
Összefoglalva tehát, a hazai viharos történelmi előzmények után most egy olyan jogszabály került a parlament elé, amely eurokonform, szervesen illeszkedik a hazai gazdasági és társadalmi rendszerbe; elsősorban a vidéken élők részére kínál sokrétű cselekvési lehetőséget a közösségi érdekek kialakítása érdekében. A fentiek alapján javaslom, hogy a tisztelt Ház vitassa meg a szövetkezeti törvény tervezetét, és fogadja el.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
