KRÁNITZ LÁSZLÓ
KRÁNITZ LÁSZLÓ
KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 2003 decemberében fogadta el a tisztelt Ház a jelenleg is hatályban lévő közbeszerzési törvényt, amelynek rendelkezései tavaly januártól, illetve májustól léptek hatályba. Kiszélesedett a törvény alanyi köre, és számos, eddig a közbeszerzési törvény hatálya alá nem tartozó szervezet tett eleget bejelentési kötelezettségének. Az ajánlatkérők számának növekedése és az alacsony értékhatárok összességében az eljárások számának növekedését eredményezték. Az eljárások számának növekedése azonban nem jelentette azt, hogy a törvény alkalmazása a 2004-től máig tartó tanulóidőben egyszerű lett volna.
A közbeszerzési kultúra alapjai, a közbeszerzési szakértelem ugyan megvolt a magyar ajánlatkérőknél, azonban a törvény összetett rendelkezései a mindennapi életben, a beszerzések bonyolításában esetenként gondot okoztak. Nem beszélnék most azokról az új, kétségkívül előremutató jogintézményekről - elektronikus közbeszerzés, versenypárbeszéd, keretmegállapodásos eljárás - amelyek a jogharmonizáció okán kerültek be a törvényjavaslatba, hiszen ezt az Igazságügyi Minisztérium részletesen kifejtette a törvényjavaslat előterjesztésében.
Elsősorban azokat a kiigazító jellegű módosítási javaslatokat emelném ki röviden, amelyek a két év alatt felhalmozódott gyakorlati tapasztalatok alapján megkönnyíthetik az ajánlatkérők, a Közbeszerzések Tanácsa, sőt az ajánlattevők dolgát is a közbeszerzési eljárások lefolytatásánál, felügyeleténél, illetve az ajánlatadásnál.
(23.50)
Ezek legalább olyan jelentőségűek, mint a már említett új intézmények, hiszen míg például az elektronikus közbeszerzés lehetőségének megteremtése a jövő, a közbeszerzések modernizációját szolgálja, a kiigazító rendelkezések több ezer ajánlatkérő több ezer eljárását teszik már a törvény kihirdetését követő napon könnyebbé, gyorsabbá, átláthatóbbá és talán olcsóbbá is. Úgy gondolom, ez egy fontos szempont.
Tisztelt Ház! Jelentős könnyebbség, hogy a javaslat már nem teszi kötelezővé az ajánlatkérők számára az előzetes összesített tájékoztatók közzétételét egyik eljárási rezsimben sem. Ezzel a megoldással az ajánlatkérők könnyebben, gyorsabban, rugalmasabban indíthatnak nagy értékű közbeszerzési eljárást, hiszen nem kell arra várniuk, hogy az előzetes tájékoztató megjelenjen, vagy azon törni az illetékesnek a fejét, hogyan költse el a hirtelen ölébe pottyant támogatási pénzt az előzetes összesített tájékoztató hiányában.
Zárójelben jegyzem meg, hogy a jelenlegi törvény szerint az előzetes összesített tájékoztatót tartalmazó hirdetmény közzététele előtt vagy ilyen hirdetmény nélkül az ajánlatkérő nem indíthatja meg az érintett közbeszerzésre vonatkozó eljárást, kivéve a rendkívüli sürgősség esetét.
Az eljárás könnyítése, olcsóbbá tétele felé hat, hogy a kizáró okokra vonatkozó nyilatkozatot a javaslat már nem közjegyző előtt tett nyilatkozattal kéri igazolni, hanem elegendő közjegyző által hitelesített nyilatkozatot tenni. A két nyilatkozat között - az ajánlattévők költségeit nézve - nagyságrendbeli különbség van.
Számtalan értelmezési gondot, vitát old meg a hiánypótlás szabályainak pontosítása, részletezése. A jelenlegi szövegezés ugyanis szélsőséges jogértelmezésre adott lehetőséget, parttalan és végtelen hiánypótláshoz vezetett.
Elejét veszi a jogorvoslati eljárásnak a javaslat azon rendelkezése, mely lehetőséget biztosít az ajánlatkérő számára, hogy döntését egyszer módosítsa, javítsa. Ugyanis sokszor csak a jogorvoslati kérelemből értesül arról az ajánlatkérő, hogy tévedett, és hiába fogadja el az ajánlattevő érveit, korrigálásra jelenleg nincs lehetősége.
Sokat könnyít az ajánlatkérők anyagi terhein, hogy a hivatalos közbeszerzési tanácsadó intézménye rendezésre került a javaslatban.
Jogalkalmazási bizonytalanságot jelent az, hogy a hivatalos közbeszerzési tanácsadói feladatokat elláthatja-e munkavállaló, vagy csak független személy folytathat ilyen tevékenységet. A jogbizonytalanságot a tanács is érzékelte, ezért a közelmúltban megjelent erre vonatkozóan egy tájékoztatója, amely segített eligazodni az ajánlatkérőnek a törvény szövegében. Az ajánlatkérőnek egyértelmű érdeke, hogy a hivatalos tanácsadói feladatokat házon belül is meg tudja oldani, külön anyagi ráfordítások nélkül. A független hivatalos közbeszerzési tanácsadóknak viszont az az érdekük, hogy csak független tanácsadó láthassa el ezeket a feladatokat, munkavállaló nem, hiszen így stabil piachoz juthatnak. Azonban a független hivatalos tanácsadók által preferált megoldás magában hordozza a közbeszerzési eljárás lefolytatási költségeinek emelkedését is, hiszen egy zárt piacon tevékenykednek a tanácsadók, és sajnos nem egy esetben lehet hallani kirívóan magas tanácsadói díjakról, amit az ajánlatkérők kénytelenek kifizetni. Ezek a tanácsadói díjak elérhetik a beszerzési értékek 1 százalékát is. Egy kisebb önkormányzatnak, költségvetési intézménynek hihetetlenül nagy anyagi terhet jelent egy ilyen mértékű díj kifizetése.
A két érdek összeütközésének eredményeképpen a javaslat egy kompromisszumos megoldást kínál, amikor lehetővé teszi, hogy a független hivatalos tanácsadó reális alternatívájaként az ajánlatkérőnél meglévő közbeszerzési tapasztalatot az ajánlatkérő felhasználja, azaz saját munkavállaló alkalmazásával, saját emberi erőforrással tegyen eleget a törvény rendelkezéseinek. A javaslat ezen része, úgy hiszem, nagyon örvendetes.
A független tanácsadó és a munkavállaló közötti különbséget a felelősségbiztosítás megléte, illetve hiánya és a felelősség formája teszi. A munkavállalónak ugyanis nem kötelező felelősségbiztosítással rendelkeznie, és az általa okozott kárért - szemben a független tanácsadóval - nem a Ptk., hanem a munkaviszonyára irányadó jogszabály rendelkezései szerint felel.
A javaslat ezzel összefüggésben azt is kimondja, hogy ajánlatkérővel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy kizárólag az ajánlatkérő részére végezhet hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenységet. Ez a korlátozás indokolt, ha a munkavállaló felelősségbiztosítással nem rendelkezik, és az okozott kárért a munka törvénykönyve és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szabályai szerint tartozik felelősséggel. Méltánytalan lenne a jogalkotó részéről az ilyen munkavállalók esetében, ha a fenti szövegezéssel megakadályozná, hogy egy természetes személy kettős szerepben, munkavállalóként és független tanácsadóként is dolgozhasson, ha akar. Úgy gondolom, hogy amennyiben a tanácsadó munkavállaló vállalja, hogy felelősségbiztosítást köt, és független tanácsadóként Ptk.-alapú felelősséget vállal, akkor nem kell meggátolni abban, hogy munkaviszonya mellett - megbízási szerződés keretein belül - másnak mint független tanácsadó, hivatalos közbeszerzési tanácsadó tanácsadási tevékenységet folytasson. Arról már nem is beszélve, hogy a javaslat jelenlegi szövegezése a munka törvénykönyvének 108. §-ában foglaltakkal - hasonlóan a közalkalmazotti törvényhez - ellentétes lenne, amely felhatalmazza a munkavállalót arra, hogy munkáltatójának hozzájárulásával egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítsen, ugyanakkor a munkáltatói hozzájárulási kötelezettség a munkáltató számára is biztosítékot és védelmet jelent.
Munkavállalóként hivatalos közbeszerzési tanácsadási tevékenységet folytató személy megbízása más tanácsadási feladattal nemcsak a munkavállalónak jelent előnyt, hanem az őt igénybe vevő, nem munkáltatónak minősülő egyéb szervezetnek is, hiszen a munkavállaló a megbízást jóval alacsonyabb áron tudja vállalni és teljesíteni, mint egy független tanácsadó, azaz a tanácsadói piac kiszélesedik, és a verseny fokozódása hosszú távon az árak csökkenéséhez vezethet.
További előnye ennek a megoldásnak, hogy munkavállalóként, közalkalmazottként dolgozó hivatalos tanácsadó az ajánlatkérő egyéb szerveinek is el tudja látni a tanácsadói feladatokat.
Előbbiekből következően a törvényjavaslat támogatása mellett javaslom annak végiggondolását, hogy a javaslat azon kitételét, mely szerint az ajánlatkérővel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy kizárólag az ajánlatkérő részére végezhet hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenységet, a tisztelt Országgyűlés egészítse ki azzal, hogy mindez csak akkor áll fenn, ha a tanácsadó nem rendelkezik felelősségbiztosítással.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
