KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Mint ahogy az előbb is mondtam, és bizottsági kisebbségi véleményben is, a Nemzeti Földalapról szóló törvény beterjesztésének van egy törvényalkotói szempontból érthetetlen, árulkodó momentuma, ugyanis mégsem nevezhető normális állapotnak, hogy ugyanaz a törvény egy hónapon belül kétszer kerüljön beterjesztésre.
Amennyiben objektíven nézzük, már az is érthetetlen, hogy a földtörvénycsomag koherensen egymásra épülő törvényi elemeit nem egyidejűleg tárgyaljuk. Ráadásul a kormány az egyes résztörvényekkel külön-külön kampányol, ezzel leplezve a földtörvénycsomag módosításán végighúzódó központi szándékát. Hiszen emlékszünk és ma is tárgyaltuk, az állattenyésztők érdekeire való hivatkozással valósult meg a termőföldtörvény módosítása, amely módosítás nyomán a tőkeerős külföldi társas vállalkozások rá lettek szabadítva a már amúgy is koldusbotra támaszkodó magyar vidék termőföldjeire, elsődlegesen éppen a hazai állattenyésztő társadalom elől orozva el ezáltal a potenciális takarmánytermő területeket.
A földtörvény ilyen drasztikus fellazítása, a nemzetközi pénzügyi befektetőknek ilyen feltétel nélküli, termőföldpiacra történő rázúdítása után ezt a külföldi társas vállalkozások földszerzését biztosító törvényi nagykaput természetesen át kellett vezetnie a kormánynak a kapcsolódó földjogi törvényeken. Itt tartunk most. Az NFA-törvény egy hónapon belüli újbóli elővételének ez az egyetlen oka.
(22.10)
Sőt, miután a nemzetközi pénzvilágnak a magyar földpiaci befektetésére irányuló diktátumát a kormány szolgaian teljesítette, ezzel párhuzamosan ugyanezen privilegizált kört még a szövetkezetek vagyonára is ráeresztette, a vagyont létrehozó szövetkezeti tagság jogaival szemben. Tehát egyszer az állattenyésztők érdekeire hivatkozik a kormány, miközben éppen ők az elsődleges kárvallottjai a földtörvény-módosításnak, azután pedig a szövetkezeti tagság érdekeire történik a hivatkozás, miközben éppen az ő szövetkezeti vagyonuk megszerzésére irányul a szövetkezeti törvény módosítása.
Ezek után nem meglepő, hogy a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosításakor is más a kommunikáció és más a valóságos törvénymódosítási szándék. Miniszterelnök úr új földosztásról beszélt, de csak a törvénymódosítások kézhezvételekor derült ki, hogy ennek az új földosztásnak a tőkés társas vállalkozások a haszonélvezői. Ezekben a szocialista földosztó szlogenekben immár 60 éve van valami közös, ami egyeseknek ugyanis földosztást jelent, jelen esetben a külföldi társas vállalkozásoknak, az mások földtulajdonának kárára történik. Kiknek a földjét ígérte oda ugyanis a kormány? Egyfelől a már hivatkozott állattenyésztők takarmánybázisáról van szó, másfelől a már ugyancsak hivatkozott szövetkezeti tagok földjeiről van szó, akik tulajdonukat osztatlan közös tulajdon formájában kapták, illetve fizikailag mind a mai napig nem kapták meg.
Hogyan merészel földosztó szerepben tetszelegni az a kormány, amely közel másfél millió hektár osztatlan közös tulajdonban lévő szántóterület tulajdonosait nem engedi hozzáférni tulajdonukhoz és ezáltal a gazdálkodás lehetőségéhez?! Pedig ők nem a városi gazdálkodók és városi földbérlők, hiszen éppen ők az évtizedek óta mezőgazdaságban dolgozó szövetkezeti tagok. Nos, rájuk az NFA-törvényben egy bekezdést sem szenteltek, pedig 2001-ben éppen a tulajdonhoz jutás elősegítésére, a földcserék előmozdítására, a birtokösszevonások lehetővé tételére, a belföldi földpiac beindításához segítséget adó pufferföldterületek mobilizálhatóságára született meg a Nemzeti Földalapról szóló törvény és a birtokpolitika elveiről szóló kormányhatározat.
Ugyanis a szociális földprogram működését és az önkormányzatoknak közcélú tevékenységük ellátásához szükséges földterületek biztosítását eddig is lehetővé tette a 2001-ben elfogadott Nemzeti Földalapról szóló törvény. Éppen az elmondottak megvalósításához alkotta meg ezt a törvényt és ezt a földjogi intézményt a polgári kormány. Hogy három és fél évig nem éltek ezzel a törvényi lehetőséggel a szocialista kormányok, ez szakmailag érthetetlen. De három és fél év elfektetése mellett a választási ígérgetések után a törvényhozás választási eszközként való jelenlegi felhasználása egészen rossz emlékű idők törvénykezési gyakorlatára emlékeztet.
A törvény eredeti céljait, elveit, előírásait fektette el ez idáig a szocialista kormány, és az eredeti törvényi szándékokkal szemben a Nemzeti Földalapot az öncélú földállamosítás eszközévé degradálta. Ezt az államosítási szándékot egyébként két hete az egyes agrárágazati törvények tárgyalása kapcsán saját előterjesztésben maga a kormány is elismerte - Németh Imrének mondom. Idézem: “Az állami tulajdonú termőföldvagyon köre lehetőleg bővüljön azáltal is, hogy a szabályozás elősegíti a termőföldek meghatározott körének állami tulajdonba kerülését.” Nos, itt érhető tetten az NFA-törvény jelenlegi módosítási szándéka is, vagyis az államosítási szándékhoz igazítani a törvényt.
Ezért is került be hangsúlyosan a “Földet életjáradékért” program a törvénybe, immár másfél millió hektár osztatlan közös tulajdon államosításának törvényi eszközeként, majd pedig a már államosított termőföldek felett a kontroll nélküli, önkényes gazdálkodás lehetőségének biztosítása. Ahogy a törvénytervezet általános indoklása önkritikusan ezt be is ismeri, idézem: “A javaslat tartalmazza a Nemzeti Földalap vagyoni körébe tartozó földrészletek nyilvános pályáztatás mellőzésével történő átruházásának, illetve haszonbérbe adásának kivételes esetekben történő lehetőségét is.”
Igen, éppen ezekkel a törvénybe iktatott, nem definiált különleges esetekkel kellene egyszer s mindenkorra felhagyni. De úgy tűnik, a kormány éppen a jogszabályi kontrollt kívánja önmaga vonatkozásában kiiktatni. Mert mi másként lehet értelmezni a 9. § (4) bekezdésének meghagyását? Idézem: “Ha jogszabály az adott tevékenység közérdekűségét nem mondja ki, úgy a közérdekű cél fennállásáról az NFA javaslata alapján a kormány dönt.” Íme, a szocialista kormány törvényekfelettiségének törvénybe iktatása. Egyúttal ez a bekezdés teremt lehetőséget a kormány számára a másoktól elállamosított területek klientúra közötti hűbéri elosztogatására.
A jelenleg hatályos NFA-törvény tudatos fellazításának szándéka számos további ponton tetten érhető. Még egy példát engedjenek meg az eddigiek mellé: a törvénymódosítás 6. § (2) bekezdése kihagyja a törvényből a megvásárolni felajánlott termőföld vételi ármegállapításához eddig előírt, a települési önkormányzat jegyzője által kiállított adó- és értékbizonyítványban meghatározott összeget, és helyette csupán a helyben kialakult piaci árra hivatkozik. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)
Még lett volna egy mondat. Elmondhatom?
