DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Pap János képviselő úr azzal fejezte be mondanivalóját, hogy szabályozni kell. Ez egy igen jó szó, azonban engedtessék meg, hogy én ezt a fogalmat arra a jelenségre alkalmazzam, amivel foglalkozunk. Szabályozni kell azt, hogy miként hajtanak az emberek az automobilukkal az utcán és azt, hogy tisztességesek legyenek. Azonban akkor, amikor környezetvédelmi termékdíjakról beszélünk, a szabályozás instrumentuma nem ékesszólás és nem különböző komplikált törvények, hanem az ár - valaminek az ára. Úgy alkalmazni, úgy alakítani a piacot; tehát piac és ár. Ezt a két szót és fogalmat vezetem be, hozom ide - ami nem új, de idehozom, mert az Országgyűlésben ez ma hiányzik -, ugyanis az ár egy szabályozó instrumentum. Csupán ki kell mondani, hogy mi az ára az egyik vagy másik dolognak.
Persze, hogy van pozitív ár - az értékeknek - és van negatív ár - a szennyező anyagoknak. A negatív árat a törvényhozó kimondhatja. Itt van nekünk szerepünk. Megmondjuk azt, hogy mennyibe kerül az az üveg, amibe a víz kerül és annak az üvegnek az az értéke, azt annyiért visszaveszik. Nem jószívűségből veszi vissza a kiskereskedő vagy a nagykereskedő, hanem azért, mert megéri neki, profitot csinál vele. Ha nem veszi vissza, akkor elmulaszt - megint ezt a szót használom - profitot csinálni; persze akkor, ha annyi az ára, annyi az értéke. Tisztelettel javasolom, hogy a törvényhozó csak itt avatkozzon be, de ez az instrumentum olyan hatalmas, olyan erős, hogy nincs is szükség más beavatkozásra.
Látjuk ezt, és ez nem újdonság, mert az Országgyűlésben is elhangzott az évek során, és a szakirodalom - ami már körülbelül húsz éve létezik szerte a világon - ezt világosan elemzi. Azt mondja, hogy van negatív ár és van pozitív ár, már úgy értve a negatív árat, hogy a szennyezés eltüntetése is belekerül valamibe, és ezt fejezzük ki árként. A piac az árra válaszol. Ez olyan, mintha valakit megszúrnak egy tűvel, akkor válaszol, vagy hogy hideg van, vagy meleg van. A szabályszerű, normális válasz megadódik.
Ha nem történik ez meg - és lássuk ezt, tisztelt Országgyűlés -, ha ez a szabályozó nem működik, akkor a szennyező mintegy juttatást kap a társadalomtól. Mindaz a szennyezés, amit ő nem takarított el, juttatás neki. Az eltakarítás összege természetes volna, kívánatos volna. Ha ezt nem kívánja meg a törvényhozó tőle, akkor a szennyező a társadalomtól juttatást kap. Nemcsak úgy lehet valakinek juttatni, hogy küldünk neki pénzt és nemcsak úgy, hogy elengedjük az adóját, hanem úgy is, hogy megengedjük, hogy piszkítson és szennyezzen.
Ha ezekben az összefüggésekben is nézzük a dolgot, akkor Nagy Andor képviselő úr mondandójának a kezdete egy éles filozófiai meglátás, és akkor eljutunk azokhoz, amiket itt hallottunk képviselőtársaimtól. Összeáll a kép. Elhangzott ma egy jó csomó bölcsesség az Országgyűlésben, azonban az kellene, hogy ez valóban alkalmazódjék is, amire Kovács Tibor képviselő úr kért bennünket. De mi történik konkrétan? Én azt mondtam el az előbbi percekben, ha a szennyező termék ára meg van állapítva, akkor konkrétan az történik, hogy arra az árra a társadalom, a piac válaszol.
Mondok egy példát. Sok helyen látunk százával meg ezrével elkopott automobil-gumikat Magyarországon is és szerte a világban is, amiket eldobnak. Mi történik ezzel? Probléma volt belőle, ezért el kellett hurcolni, elégetni, ami mind költség volt a közösség részére, mígnem valaki feltalálta - miért? Azért, mert a kormányzattól, a törvényhozástól ösztönzést kapott -, hogy összeszedi, beőrli és eladja útépítéshez. Hányan tudjuk azt, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy vannak a világon nevezetes automobil-főutak, amelyeket különböző technológiával és különböző finanszírozási rendszerekkel építenek, amelyekben beleőrlött autógumik morzsái vannak. Ettől kezdve a szennyező anyag, illetve az általa okozott kár értékké változik.
Amikor a tudományt, a technológiát számba vesszük, amikor jelzéseket ad a politikacsináló szektor - mi, az Országgyűlés -, és ilyen törvényt hozunk, akkor ez utasítássá válik a kormány számára, a kormányintézkedések megmutatják a határokat és a jelzőoszlopokat, és akkor a konkrét feladatokat a piac elvégzi. Számtalan példa van arra - de nem kívánom ezek felsorolásával untatni az Országgyűlést, talán valamikor kíváncsiak leszünk rá -, hogy a rosszból jó lesz, a szemétből hasznos és felhasználható termék lesz.
Láttam, hogy az országúton százával meg százával vannak sörösüvegek, és akkor a helyi cserkészek - akik táborozni kívántak a következő évben - elmentek és összeszedték az üvegeket, ami szemét volt, majd eladták, és a jövő évben elmentek táborozni. Hát milyen nagyszerű dolog ez! Valaki megtette azt a szívességet, hogy eldobta az értéket, aztán valakik összeszedték, ami a társadalomnak jó volt, más valaki megvette, és a cserkészek elmentek táborozni. Szóval, ha megvannak a jelzőoszlopok, és a piac, a mechanizmus ennek keretében működik, az árakat merjük kimondani.
Tisztelettel mondom képviselőtársaimnak, különösen Kis Zoltán képviselőtársamnak, hogy ebben az esetben nem félek a lobbizóktól. Azt mondom a lobbizóknak, hogy itt van egy információ, és jó lesz az a társadalomnak, ha üveggyártás helyett az üveg kimosása teremt munkaalkalmat, mert az is munkaalkalom.
Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz soraiban.)
(15.30)
