DR. NAGY ANDOR
DR. NAGY ANDOR
DR. NAGY ANDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Körülbelül kétezer évvel ezelőtt élt egy görög bölcs, akit úgy hívtak, hogy Hérakleitosz, és neki tulajdonítják azt a mondást, azt a filozófiai tételt, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet belelépni. Mert ahogy mondta: panta rhei, minden mozog, így a folyó is folyik, tehát ez egy fizikai képtelenség.
Úgy gondoltuk kétezer évig, hogy ez a tétel megdönthetetlen, és most kicsit szarkasztikusan szeretnék úgy fogalmazni, hogy a minisztérium lehet, hogy erre mégis képes lesz, és nem tudom, hogy ennek örüljünk-e, vagy inkább szomorkodjunk el azon a tényen, ami történik. Hiszen, legalábbis képletesen, ha most ugyanazt a törvényt, ugyanazt a szöveget szinte szóról szóra, betűről betűre benyújtják a tisztelt Ház elé, és a tisztelt Ház ezt elfogadja, akkor ugyanazt a törvényt fogadjuk el kétszer, tehát képletesen kétszer lépünk bele ugyanabba a folyóba.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója sem egy évvel ezelőtt nem támogatta az akkori törvénymódosítást, sem a múlt héten sorra került bizottsági ülésen nem tartotta alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot általános vitára, engedjék meg, hogy nagyon röviden, a rendelkezésre álló nyolc percben kifejtsem azt, hogy miért is gondolkodunk így.
Alig egy év telt el azóta, hogy 2004 decemberében a Ház elfogadta a 2004. évi CIII. törvényt, és módosította a '95. évi termékdíjtörvényt, úgy, hogy a 2004. augusztusi tervezethez képest egy egészen más javaslat lett aztán elfogadva, sok ember nagy meglepetésére, 2004 decemberében.
(14.20)
Egy olyan törvényjavaslatot, olyan törvényt fogadtunk el, amely aztán sajnos méltán váltotta ki mind bel-, mind külföldön szinte valamennyi érintett fél ellenvetését, rossz érzését. Kiváltotta a rossz érzését a gyártókat képviselő szakmai szervezeteknek, a fogyasztóknak is, de magának az Európai Bizottságnak is. Az előbbiek tartalmi, az utóbbi pedig formai kifogást fogalmazott meg. Jól tudom, ez elhangzott a miniszter úr bevezetőjében is meg a házbizottsági ülésen is, hogy az Európai Bizottság egyelőre csak formai hiányosságra hivatkozik, nevezetesen arra, hogy nem tettünk eleget a 98/34/EK notifikációs irányelvnek, és ezért van szükség arra, hogy újra benyújtsák ezt a törvényjavaslatot a Ház elé.
Nem kell azonban szerintem látnoknak lenni ahhoz, hogy megjósoljuk: lesznek még tartalmi problémák is a számos érdeket sértő törvénymódosítással. Persze ezzel ebben a választási ciklusban nagy valószínűséggel már nem kell foglalkozni, így a formai hibát vétő minisztérium nem kényszerül arra, hogy szakmai vitát folytasson le újra erről a törvénymódosításról. Véleményem szerint azonban tanulnunk kellene a hibáinkból azért, hogy ne kövessük el újra őket.
Ha megengedik, én két csokorba szedném azokat a hibákat, amelyeket elkövetettnek vélek az eljárás során. Azt mondanám, hogy az egyik csokorba tegyük bele a jogtechnikai hiányosságokat, kifogásokat, a másikba pedig a tartalmiakat. Nézzük, melyek a jogtechnikai hiányosságok!
Nemcsak azzal van szerintünk alapos kifogásunk, hogy a hatályon kívül helyezés és maga a törvény ismételt előterjesztése egyetlen jogszabályban kerül összefoglalásra, mert ez önmagában nem is lenne olyan súlyos probléma. Bajnak tekintem viszont azt, hogy a régi-új törvényjavaslat nem tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy mi történik a hatályon kívül helyezés következményeivel. Erről egyáltalán nem rendelkezik. Aztán egy további jogtechnikai kifogás lehet az is, hogy ha gyakorlatilag ugyanazt a szöveget nyújtom be szinte szóról szóra, betűről betűre, de új törvényként, akkor ez vajon mentesít-e azok alól az egyeztetési kötelezettségek alól bennünket, önöket, amelyeket a jogalkotásról szóló törvény előír. Harmadrészt kétség esetén szerintem az a helyes eljárás, ha inkább eleget teszünk a bejelentési kötelezettségünknek az Európai Bizottság irányába, és ezzel megfelelünk a notifikációs irányelveknek, semmint hogy halogatjuk azt.
Mivel egy év eltelt a 2004-es elfogadása óta ennek a törvénynek, engedjék meg, hogy a tartalmi kifogások kapcsán kitérjek arra, hogy vajon beváltak-e azok a remények, betöltötte-e a törvény azt a célját, amelyet önök - helyesen - annak idején megfogalmaztak, akár a szaktárca, akár a kormányzó pártok részéről. Tekintsük tehát át nagyon röviden ennek az egy évnek a tapasztalatait! Megfogalmaznám azt a kérdést, hogy elérte-e eredeti célját ez a termékdíjtörvény.
A Heti Világgazdaság utolsó számában egy újságíró úgy fogalmazott, hogy terméketlen díjról van szó - a termékdíj helyett. Nagyon találó ez a kifejezés abban az értelemben, hogy szerintem meg kellene vizsgálnunk, hogy azt az eredeti célkitűzést, ami miatt a termékdíjtörvényt megalkottuk, vajon elérte-e azt a célt, amit annak idején megfogalmaztunk, nevezetesen azt, hogy csökkent-e jelentős mértékben a magyarországi hulladék mennyisége. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék - hiszen ez a mai nap nem alkalmas erre -, egy dolgot azonban szeretnék nagyon egyértelműen kimondani, mégpedig azt, hogy a csomagolási termékdíj egy részének a darabdíjas változata, az italok esetén pedig az újratöltési kötelezettséggel párosítva szerintem nem vált be, ugyanis kedvező változásokat a piacon nem eredményezett, hiszen a gazdaság nem úgy működik, ahogy azt a törvény annak idején megpróbálta lemodellezni. Más az elosztási lánc, másként viselkednek a gyártók, a fogyasztók, a kereskedők is, mint ahogy a törvény a modelljében azt feltételezte.
A termelési struktúrát sem tudta a törvény megváltoztatni, és nem tudta a hulladékképződés megelőzését sem elérni, pedig ez volt - helyesen - az egyik legfőbb környezetvédelmi célkitűzés. Ráadásul olyan bürokratikus terheket rótt az érintett szereplőkre, hogy ezek gyakorlatilag ellehetetlenítették a törvény ésszerű alkalmazását, és ezáltal bizonytalanságot szültek a piacon. Ezek szerintem olyan érvek, amelyek például vezethettek volna odáig is, hogy a szaktárca nemcsak formai hibákra hivatkozva, hanem a tartalmi hiányosságokra hivatkozva akár újratárgyaltatja velünk a törvényt.
Végezetül el szeretném azt mondani, hogy most a kormány, lépéskényszerben lévén, egy egy évvel ezelőtt elfogadott szöveget terjeszt a tisztelt Ház elé, egy olyan szöveget, amely, mondjuk ki, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, amely bizonyos pontokon még az Unió elveivel is ellentétesnek tűnik, ráadásul nehezen értelmezhető végrehajtási rendelettel alkalmazhatatlanná teszi azt.
Összefoglalva tehát megismétlem, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója nem tudja a támogatását adni ehhez a törvényjavaslathoz ezúttal sem, bármennyire szeretnénk is a környezetvédelmi szempontokat érvényesíteni, mert úgy látjuk, hogy nem ez a járható út, más irányba kellene mennünk. Azért nem tartottuk a bizottsági ülésünkön általános vitára sem alkalmasnak a régi-új törvényt, mert mint tudjuk: nem léphetünk kétszer egymás után ugyanabba a folyóba - mint azt Hérakleitosztól annak idején megtanultuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
