ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Lehet, hogy ha Kovács Tibor képviselőtársam nem szól, akkor nem nyomom meg a gombot, de kénytelen vagyok, mert tavaly én magam is részt vettem ezekben a vitákban. Akkor is óriási vita alakult ki a termékdíjjal kapcsolatosan, és akkor is fölmerült az a kérdés, hogy a hazai lobbi végzi áldásos tevékenységét bizonyos törvényalkotásoknál és rendeletmódosításoknál.
Képviselőtársam visszaemlékezett Herényi Károly szavaira. Tessék már mélyebben belegondolni abba, amit ő is mondott vagy amit Pap János mondott! Konkrét dolgokat mondott az elemekkel kapcsolatban is és egyéb más termékekkel kapcsolatban is. Magyarországon egy papírdobozban árusított tej vagy Ausztriában ugyanaz a minőségű tej üvegben - mekkora az árkülönbség a kettő között? Semmi az égadta világon.
Tehát ilyen dologra nem szabad hivatkozni. Balgaság erre hivatkozni, hisz Magyarországon a csomagolóanyagok környezetszennyező hatásával árusított termékek esetében ugyanazon az árszinten mozgunk, mint adott esetben Ausztria, Németország vagy Belgium. Csak nem tesszük meg azokat a lépéseket, nem tesszük meg a törvényalkotás területén, a rendeletmódosítás területén, a betartatás területén azokat a lépéseket, amelyekből igenis, valóban az az eredmény születne, amit Herényi Károly is elmondott vagy a képviselőtársaim is, hogy csökkenjen a hulladék mennyisége, a fel nem bomló hulladék mennyisége, és lehetőleg a fenntartható fejlődés érdekében őrizzük meg a természeti adottságainkat. Ez lett volna az egyik ilyen kérdéskör.
A másik pedig az, hogy a bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban számomra egy kicsikét furcsa, hisz 2004. május 1-jétől az Unió tagjai vagyunk, és most ehhez még társulni fog a kémiai biztonság törvénye is, sokkal szigorúbb feltételeket fog megkövetelni Magyarországtól, és itt a mosóporoknak a kérdése, azok csomagolási technológiájának a kérdése, ezek a kérdéskörök lesznek azok, amelyek sokkal erőteljesebben megkövetelik Magyarországtól is az egyes törvények megalkotásánál a jelentési és a beszámolási kötelezettséget. Csak én tartok attól, hogy maga a 2004-es törvény és az az áldásos lobbitevékenység, amely nem engedte meg azoknak a tételeknek a szigorítását, tulajdonképpen nem hozta meg azt a várt eredményt sem a költségvetés számára, sem pedig a környezetvédelmi tárca számára, amit tulajdonképpen mint reményt hozzáfűztünk.
És azért is kell a parlamentben ezt a vitát újból lefolytatni, mert akkor is hihetetlen mértékű és éles vita alakult ki ebben a kérdéskörben, számos módosító indítvány volt benn, amit a kormánypárti oldal egy az egyben lesöpört. Ha most újból beterjesztjük ugyanazt a törvényt, akkor újból le kell folytatni a vitát, és talán érdemes lesz arra jó pár módosító indítvány, nem abban a formában, mint ahogy ezelőtt egy évvel önök elutasították a módosító indítványokat, hogy esetleg beengednek belőle, ami jobbítja magát a törvényt, a törvényi rendelkezéseket és annak a betartatási lehetőségét.
Döbbenet volt számomra, hogy ezelőtt három héttel a Magyar Televízióban megjelent, hogy ezentúl a nem is tudom, melyik pezsgőt - nem akarom a nevét mondani - műanyag palackba fogják tölteni. Hát ne haragudjon meg a világ, pont az lenne a cél, hogy olyan termékekre álljunk vissza, olyan csomagolóanyagokra álljunk vissza, amelyek nem a környezetszennyezést fokozzák tonnaszámra, hanem adott esetben betétdíjas, szépen visszaváltható, tisztítható, és újból tölthető. Hiszen magának a törvénynek is ez lenne az elsődleges lényege, és ezt próbálná sugallni a termelők számára és a fogyasztók számára is.
De ha a fogyasztót csak műanyaggal, csak papírral és csak egyéb más olyan csomagolóanyaggal látjuk el, akkor szegény fogyasztó nem is tud áttérni másra, mert nem kap mást, ezután majd a pezsgőt is műanyagban fogja megvásárolni, és majd utána fölteszi a kérdést, hogy hova is vigye, mert ezt valahol meg is kellene semmisíteni, tárolni, és adott esetben tonnaszámot csökkenteni. De ebből nem ez fog kisülni, hanem az fog kisülni, hogy hadd jöjjön a többi szemét is Magyarországra, és majd elbírják a regionális hulladékdepóniáink, hiszen uniós forrásból most próbáljuk meg kialakítani a regionális depóniákat, belefér az oda, még harminc évig lehet ezt csinálni. Holott a cél pont az lenne, hogy a termékkörökből ezeket zárjuk ki, és valóban egy olyan rendszer, ami a költségvetés számára is valami úton-módon hasznot hoz.
A másik pedig az, hogy az állampolgárok környezetszennyezési, környezet-egészségügyi szempontjait is megpróbálják figyelembe venni, és szép lassan az állampolgárokat rászoktatni a rossz szokásoknak az esetleges újbóli átértékelésére, és megbarátkoztatni azzal, hogy valóban érdemes üvegbe, érdemes az üveg egészségügyi hatásainak figyelembevételével a visszaváltás lehetőségét is megteremteni, mert ezáltal nem fog drágulni, hisz pontosan a nyugat-európai országokban a visszaváltás lehetősége, mechanizmusa működik. Ez kellene nálunk is, és nem a lobbiérdekekre hagyni adott esetben a törvényalkotást vagy rendeleteknek a kialakítását.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Én mindig, nagyon sokszor elmondtam a parlamentben, hozunk nagyon jó törvényeket, csak aztán utána a lobbitevékenység kapcsán a különböző rendeleteket annyira fölpuhítják, hogy utána nem is hasonlít arra a törvényre, aminek szántuk a törvényalkotás kapcsán. És tényleg szomorú vagyok, hogy a környezetvédelmi bizottság részéről senki nincs itt a parlamentben. Ebből az tűnik ki, Pap János képviselőtársam, hogy ez a 136 lépésben nincs benne, mert ez nem érdekes annyira, ennek nem lehet akkora PR-tevékenységet adni.
Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
