HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy hangot adjak örömömnek, hiszen egy olyan törvényt tárgyalunk, ami igazán konzervatív gondolkodásmódot kell hogy tükrözzön, hiszen itt nem másról, mint a felelősségről és a felelősségnek egy idődimenziójáról van szó.
A környezetvédelem valójában konzervatív gondolat és gondolkodás, hiszen amit kapunk, az a természeti környezet, amit tudatosan, odafigyelve, felelősséggel úgy kell a következő generációnak átadni, hogy ne romoljék, sőt, ha van rá lehetőségünk, akkor még javuljon is. Ez a törvény ezt szolgálná, hiszen itt nem másról beszélünk, mint arról, hogy mit hagyományozunk utódainkra, milyen szeméthegyeket, milyen hulladékhegyeket, milyen újra fel nem használható, eldobandó termékek sokaságát, amivel a környezetet akár ezer esztendőre is terheljük, hiszen van itt olyan termék, aminek a lebomlási ideje rendkívül hosszú. Tehát ez a törvény ebből a szempontból rendkívül üdvözlendő.
Azt érdemes lett volna megvizsgálni, ha a törvényhez hozzányúlunk, és igaz, hogy egy európai bizottsági megintés kötelez most minket erre, ha megnéztük volna, hogy elérte-e a célját a törvény, amiért egy esztendővel ezelőtt, meg 12 évvel ezelőtt, hiszen nem egy új törvényről van szó, a törvényt elfogadta az akkori Országgyűlés, aztán többször módosította. Vajon elérte-e a célját? Ha veszi valaki a fáradságot, vagy egyszerűen járja a külföldet és Nyugat-Európát, és bemegy egy nyugat-európai üzletbe, bevásárlóközpontba, élelmiszerüzletbe, és bemegy egy honiba, egy itthoniba, akkor azt látja, hogy bizony a törvény nem úgy működik, ahogy azt szerettük volna, tehát nyilván módosításokra szorul.
Ha bemegy az ember egy nyugat-európai üzletbe vagy boltba, akkor meglepődve látja, hogy a tejet még akár üvegben is árulják, mert az újrafelhasználható, kimosható, újratölthető. Nálunk zacskóban, dobozban és legfeljebb műanyag flakonban tudják ezt a teljesítményt megismételni az itteni cégek és gyárak. Ha megnézzük, alig van eldobható műanyag palack a nyugat-európai boltokban, üzletekben, piacokon. Nagyon sok az üveg, és egyre inkább kiszorulóban van a fém, pedig a fém bizonyos értelemben újrafelhasználható.
Ha bemegyünk az itthoni boltokba, akkor azt látjuk, hogy Nyugat-Európa szemete kezd nálunk megjelenni, hiszen irdatlan tömeg lelhető fel ebből a rendkívül környezetszennyező csomagolóanyagból a mi üzleteinkben és a mi boltjainkban, és ebből azt az egyetlenegy következtetést lehet levonni, hogy a törvény nem érte el azt a célját, amiért a megalkotók előterjesztették, javasolták és az Országgyűlés elfogadta, tehát feltétlen korrekcióra szorul. Ilyesfajta korrekció ennek a mostani módosításnak nem része, tehát nyomát sem lelni föl, csak azt az egyet, hogy az Európai Bizottság kötelez minket egy beszámolási teljesítményre.
A törvény 1. §-a úgy szól és úgy rendelkezik, hogy a termékdíjból befolyt összeget környezetvédelmi károk elhárítására, a környezettudatos gondolkodás erősítésére és sok ilyenre kellene használni. Nem kis pénz folyik be ezekből a termékdíjakból, és én attól tartok, hogy igaza van az előttem felszólalóknak, hogy a termékdíj nem ezt a célt szolgálja, nincs elkülönítve, a termékdíj elveszik a költségvetés óriási bugyrában, és éppen ott használják fel, ahol erre a lehető legnagyobb szükség van, de semmiképpen nem ezt a célt szolgálja, pedig az eredendő cél ez lenne.
Kétféleképpen lehet ezt a problémakört megközelíteni. Az egyik - és a pénzek felhasználása ezt kellene hogy szolgálja - a környezettudatos gondolkodás elterjedése. Tehát amikor egy felelősen gondolkodó magyar állampolgár nemcsak az árakra figyel oda, hanem arra is, hogy amit vásárol, az a termék mibe van csomagolva, az a csomagolóanyag hová kerül, visszaváltható-e, felhasználható-e újra vagy a szeméttelepre kerül, vagy ami még rosszabb, néha elégetik, ezzel még nagyobb károkat okoznak talán, vagy pedig úgy gondolkodik, hogy ezt már csak azért sem veszem meg, mert én odafigyelek a környezetemre.
(14.40)
Furcsa dolog - csak egy megjegyzés -, amikor lelkes környezetvédők tartják az előadásukat, és műanyag palackból isszák az ásványvizet. Egy másfél literes műanyag palack előállításához másfél deci ásványolajra van szükség, és utána körülbelül ezer esztendeig nem tud lebomlani. Kétarcú tehát ez a magatartás.
A másik lehetséges mód, és a törvénynek valójában erre lenne direkt lehetősége, ha érdekeltségi alapon ösztönözni tudná a vásárlót, a forgalmazót, az árut forgalomba hozót, hogy olyan csomagolótechnikát és olyan csomagolóanyagokat használjon, ami újrafelhasználható, visszaváltható. Na, ez az, ahol a törvény erőteljesen módosításra szorul, hiszen láthatóan ezt a célját nem érte el.
Ha már elővettük a törvényt, és szinte változatlanul, mert igaz az a vád, hogy ez egy furcsa törvénymódosítás, hiszen alig-alig változik valami ebben a törvényben, akkor érdemes lenne minél előbb megnézni, hogy milyen eredményeket vagy milyen hatást ért el a múltkori törvénymódosítás, és ennek szellemében minél gyorsabban olyan változtatásokat kellene eszközölni, ami az előbb általam és mindannyiunk által megfogalmazott és elfogadott célokat szolgálná. A törvény ebben a formában nem szolgálja.
Nagy pocsékolás az energiával, az idővel, a pénzzel, a parlament idejével, ha látszat-törvénymódosításokat hajtunk végre. Nem akarok arra hivatkozni, hogy van olyan törvény ma is napirenden, amit ebben az esztendőben már harmadszor módosítunk - két esztendőre visszatekintve hét volt a módosítások száma. Tehát érdemes lenne egy előterjesztésnél megvizsgálni azt, hogy az előterjesztő eredendő célja még mivel bővíthető ki, hogy a Jóisten drága napját, a parlament idejét, munkáját, energiáját ne pocsékoljuk feleslegesen, mert ez is a szellemi környezetszennyezés egy speciális fajtája, és az előterjesztőt én ettől is óvnám.
Köszönöm szépen.
