DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Elöljáróban annyit szeretnék mondani, nehogy azt gondolja bárki, hogy mi úgy gondoljuk, hogy ez a törvénytervezet a nyugdíjas-társadalom minden gondját megoldja. Szó sincs róla! Mindössze arról van szó, hogy a több évtized alatt felhalmozott igazságtalanságok egy jelentős részét próbáljuk meg korrigálni, és nem azt mondjuk, hogy a kis nyugdíjakat a közepes vagy a nagy nyugdíjak rangjára és összegszerűségére emeljük. Ennek egyébként nemcsak költségvetési oka van, hanem a biztosítási elv is közbejön, mert aki 45 év szolgálati idővel és ennyi idei járulékfizetéssel szerzett egy úgynevezett magasabb nyugdíjat - mondjuk, 80 ezer forintosat -, akkor vele szemben lenne alapvetően igazságtalan az, hogy azt az alacsony nyugdíjat, amit a tulajdonosa tíz év szolgálati idővel, kis tanúvallomással meg egyebekkel kapart össze, jelentősebb mértékben növeljük, mint az egyéb nyugdíjakat. Ez az egyik dolog.
(13.50)
A másik dolog, amire szeretném felhívni a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim, az az - Ékes képviselő úrnak szeretném jelezni -, hogy nem szabad összehasonlítani a magyar nyugdíjak nagyságát az Európai Unió korábbi 15 tagjának átlagnyugdíjával, ugyanis a belépő tíz ország között Magyarország a harmadik helyen áll a nyugdíjak nagyságát tekintve, egyes számítások szerint második helyen, és a GDP-ből ráfordított összeg tekintetében is. Nekünk az összehasonlítási alap csak az lehet.
Megint mondom, képviselő úr, nehogy azt gondolja, hogy mi meg vagyunk ezzel elégedve, de hadd éljek egy régi példával, amit én öregapámtól hallottam annó dacumál, jó néhány évtizeddel ezelőtt: édes unokám, szerettem volna reggelire kalácsot enni, de csak kenyér volt. Nekünk most pillanatnyilag ezzel kell beérni, és erőfeszítéseket kell tennünk, hogy ebből a kenyérből minél fehérebb kenyér legyen, és reméljük, hogy egyszer kalács is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
