DR. SIMON MIKLÓS
DR. SIMON MIKLÓS
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elkésettnek, a nyugdíjasaink számára méltánytalanul keveset nyújtónak, ezért szemfényvesztésnek tartom a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló törvényjavaslatot. Nyugdíjasaink ennél sokkal többet érdemelnek. Szemfényvesztés, mert a patikamérlegen kimért nyugdíjemelések csak néhány százalékot tesznek ki, ugyanakkor a megélhetési költségek ennek többszörösével emelkedtek, illetve emelkednek. Gondoljunk csak az utóbbi években történt jelentős közüzemi, gáz-, villany- és gyógyszeráremelésekre, amelyek súlyos és egyre kilátástalanabb helyzetbe sodorták a nyugdíjasaink százezreit.
(13.20)
Azokat az embereket, akik hittek abban, hogy ha becsületesen végigdolgozzák életüket, akkor nyugdíjas éveikre biztonságban lesznek, legalább annyira, hogy a mindennapi megélhetési gondokról megfeledkezhetnek, és a nyugdíjaskort a megérdemelt békében, a mindennapok nélkülözéseit elfelejtve élhetik.
Akkor éjt nappallá téve dolgoztak, hogy a családjuk asztalára kenyeret tegyenek, nem gondolták, hogy nyugdíjasként részük lesz olyan torokszorító érzésben, mint ami a nyugdíjasaink jó részének kijut, amikor megkapják a havi villany- és gázszámlát. Az a megújuló gondolat foglalkoztatja őket, hogy ki fognak-e telni ezek a számlák a nyugdíj jelentős részét kitevő, a számlák kifizetésére félretett összegből. Nem gondolták akkor azt sem, hogy rettegni kell egy kis megfázástól, nemcsak azért, mert beteg lesz az ember, hanem azért, mert még rosszabbul érzi magát, amikor a háziorvos által felírt orvosságot a patikában ki kell fizetni.
Nem gondolták azt sem, hogy manapság meg kell gondolni, hogy milyen nagyságú csokimikulás legyen az unokák szobájának ablakába ez idő tájt kikerülő Mikulás-csomagban. Na, nem azért, mert a Mikulás-csomag nagysága húsz év alatt bármit is változott volna, hanem azért, mert annak megtöltése minden unoka számára, úgy, ahogy azt az ember szíve diktálja, elviszi a nyugdíj harmadát - és akkor hol van még a karácsonyi csomag! (Kovács Tibor: Bezzeg a Fidesz-kormány idején! - Derültség az MSZP soraiban.)
Nem gondolták nyugdíjasaink, hogy olyan lehetetlen helyzetbe kerülnek, hogy nem elég a saját bajuk, hanem még a gyermekük családjának is kellene segíteni, merthogy a vő - a kirobbanóan sikeres gazdasági növekedés mellett, képviselő úr - elvesztette a munkahelyét, amikor bezárt a térség legnagyobb üzeme, a cipőgyár, és elbocsátottak négyszáz dolgozót - úgy, ahogy ez megtörtént Nyírbátorban egy éve -, így a jelenleg szociális otthonban ápolóként dolgozó feleség vált a család fenntartójává, akit lehet, hogy jövőre az állami támogatások csökkenése miatt elbocsátanak.
Nem gondolták nyugdíjasaink azt sem, hogy nem lesz ára vagy egyáltalán nem kell a kertben megtermelt gyümölcs és zöldség, pedig úgy tűnt, hogy egy kis pluszbevételt kaphatnak majd a nyugdíjak mellé, amikor a beállt gyümölcsös szépen terem. Összegezve: nyugdíjasaink nem gondolták, hogy a nyugdíjaskor elérésével létbizonytalanságba kerülnek.
Tisztelt Országgyűlés! Ilyen és hasonló problémák tucatjaival kerülök szembe egyre többször, nap mint nap polgármesterként egy nyírségi településen, Nyírbogáton. Azon kívül, hogy ezen problémák lesújtanak, meg is viselnek, mert akármennyire is igyekeznek az önkormányzatok ilyen esetekben a polgáraik segítségére sietni, az állam által nyújtott támogatások csökkenése miatt egyre kevésbé tudják ezt megtenni. Hogy a kisnyugdíjak terén óriási probléma van, ezt illusztrálni szeretném egy esettel, amit röviden szeretnék bemutatni.
Ilonka néni, aki a fogadóórámon jelent meg, 71 éves, 15 éve ment nyugdíjba, több évtizedet dolgozott a helyi termelőszövetkezetben, öt éve özvegyasszony. A nyugdíja az özvegyi nyugdíjjal együtt 29 564 forint, mint ahogy azt ez a csekk is bizonyítja. (Felmutatja.) Van egy tízszer tízes háza, amiben egyedül él, csak egy szobát fűt és a konyháját, néha bekapcsolja a fűtést a fürdőszobában is, és gázzal főz, így 12 340 forintot fizet a gázért. 2800 forint a villanyszámlája, 2000 forint a telefondíja; no, a telefont nem luxusból köttette be, hanem azért, hogy ha baj van, el tudja érni a háziorvosát. A vízfogyasztása 1200 forint, pedig nyáron a vizet a közkútról viszi a saját bevallása szerint, hogy a kiskertjét, amiben a férje sírjára neveli a virágot, megöntözze; amúgy a kiskertben zöldséget is termel a mindennapi megélhetés segítésére.
“Beteg asszony vagyok” - ahogy mondja, csontritkulása, érelmeszesedése, magas vérnyomása van, és évtizedek óta cukorbetegségben szenved. Hiába a fekete recept, mégis 4-5 ezer forintot fizet minden hónapban a patikában. Van egy 900 forintos biztosítása a házra. Szociális ebédet kap, ezért 5200 forintot fizet. Ha minden kiadást összeszámol, akkor ez 26 540 forint. Tegyük hozzá, még 3200 forintot kap az önkormányzattól lakásfenntartási támogatásra. Így összességében Ilonka néninek 6200 forintja marad minden hónapban a megélhetésre. Kérdezi tőlem és kérdezi önöktől, tisztelt képviselőtársaim, ebből ma, 2005-ben hogyan lehet megélni.
Egy idézetet szeretnék közreadni, amely Ilonka néni leveléből való: “Ha összeszámolja, polgármester úr, a kiadásom eddig 26 540 forint. A hivatalból kapott támogatással együtt 32 764 forint. De a kiadásom között nincs se egy kiló kenyér, se egy liter tej, a diétámról pedig még beszélni sem merek, mert ezt sem ehetnék meg azt sem ehetnék, csak azt nem tudom, hogy amit ehetnék, azt miből vegyem meg” - hangzik az idézet. “A nyáron is elromlott a tizenöt éves hűtőszekrényem - panaszolja -, meg elromlott a centrifugám, így hetvenévesen eladósodtam. Mert igaz, hogy ebben a divatos műszaki boltban szerettem volna részletre vásárolni, de a bank még hitelt sem adott, így a gyermekemtől kértem kölcsön, aki maga is tehetetlen, így a maradék 6200 forintból kénytelen vagyok az adósságot is törleszteni. Így el kell döntenem, hogy vagy eszem, vagy világítok, vagy fűtök. Tessék megmondani nekem, hogy miből vegyek egy szál virágot az unokám névnapjára vagy egy túró rudit a dédunokámnak! Tessék nekem megmondani, hogy miből vegyek télre egy meleg csizmát vagy egy jó meleg pulóvert!” Tisztelettel kérdezem, tisztelt államtitkár úr és kedves képviselőtársaim: mit tud ilyenkor tenni az ember?
Kiszámoltam, megörülve ennek a törvénytervezetnek, hogy Ilonka néni mennyi emelésre számíthat 2006-ban és 2007-ben. 2006-ban 400 forintos emelést fog kapni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), 2007-ben pedig összesen, mivel a rendszerváltás előtt ment nyugdíjba, 1700 forintot. Ez így összesen 2100 forint két év alatt. Csak csöndesen szeretném megjegyezni, mivel Földesi képviselő úr nincs itt és rámripakodna, hogy a polgári kormány idején, 1999-ben... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)
