DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A szocialista frakció képviseletében állok most itt önök előtt, hogy valamennyi képviselőtársam nevében fejezzem ki a legmesszebbmenő támogatásunkat ez iránt a törvény iránt. Ez nemcsak a törvény tartalmának szól, bár elsősorban annak, hanem annak a formának és módnak, amelyben ez a javaslat létrejött, mert valódi konszenzus, valódi egyetértés az, amely az időskorúak társadalmát megjelenítő idősek tanácsa és az értük, a sorsukért felelősséget érző kormány közös eredménye.
Hallottuk, idén februárban hangzott el az igény az Idősügyi Tanács ülésén, és íme, most novemberben már a törvényjavaslatot tárgyalhatja a tisztelt Ház. A törvényjavaslatot, amely nyolc lépésben öt év alatt hatalmas, rendszerszerű változást hozhat a nyugdíjak igazságossága terén. Van-e fedezete? - kérdezték meg többen és többször ezeknek a javaslatoknak a tárgyalása során. Igen, van - nyugtatom meg önöket mindannyiukat. Van, ahogyan a részletekben már elhangzott, a fedezetet a 13. havi nyugdíj eddig bevezetett rendelkezései és az erre fordított összegek adják.
Manapság az emberek hosszabb ideig élnek, mint még nem olyan régen, az idősek, hála istennek, jobb egészségnek örvendenek, azonban mindez együtt jár az aktívak és az inaktívak arányának változásával is társadalmunkban. Mindezekről a kérdésekről az Európai Bizottság által kibocsátott kiadvány, az a bizonyos Zöld könyv szól, amely szerint az inaktív fiatalok és idősek aránya a dolgozó lakossághoz viszonyítva az idei 49 százalékról 2030-ra 66 százalékra nő.
Nagy demográfiai változások tanúi leszünk, és a társadalom demográfiai összetételének változása, alakulása nem tegnap kezdődött el, már régóta tudjuk, hogy figyelni kell ezekre a változókra, azonban mind Európában, mind hazánkban csak az utóbbi években jelentek meg markánsan ezek a szempontok, E változásban minden társadalmi szereplőnek maximálisan részt kell vállalnia, ki kell alakítani a nemzedékek közötti szolidaritás új formáit, amelyek alapja a kölcsönös segítségnyújtás, a képességek átruházása vagy a tapasztalatcsere. Az idősek megbecsülése és a társadalom tevékeny tagjaiként számon tartása fontos akkor is, amikor ők már gazdaságilag nem aktívak.
Nem szűkíthetjük le a kérdést pusztán a nyugdíjemelésre vagy a nyugdíjkorrekcióra, az idősügy tágabb értelmezése a biztonság, a testi, lelki egészségben megélhető idős kor, az aktivitás és a társadalmi részvétel elősegítése sokirányú megközelítést igényel. Kulturális, oktatási, foglalkoztatási és szabadidős lehetőségek szükségesek ahhoz, hogy az idősek kifejthessék aktivitásukat, valamint elfogadható és biztonságos társadalmi-tárgyi környezetet teremtsünk számukra, mert ez lesz a feltétele annak, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni is tudjanak.
Társadalmunkban az idősekkel kapcsolatos megítélés ellentmondásos. Az egyik oldalon jellemző az időseket megillető tisztelet, amit élettapasztalatuk, életbölcsességük, megszerzett szakmai tudásuk feltétlenül indokol. A másik oldalon megjelennek az egészségügyi problémák, illetve a segítés és a támogatás fokozott szükséglete is. Egyfelől igaz az, hogy nem mindenkinek adatik meg a teljes testi és lelki egészség, sok idős ember állapota romlik, sokan gondozásra szorulnak, de másfelől a kitolódó életkorra gondolva számolni kell azzal, hogy ne csak hosszú életet, hanem tartalmas életet is biztosíthassunk számukra, ahogyan egy régi televíziós műsor címe megfogalmazta: életet kell adnunk az éveknek. Ez persze nemcsak egészségügyi kérdés, sorolhatóak a szociális ellátások, az egymással való törődés vagy a közösségi programok kialakítása. Azt is tudjuk, hogy vannak erre már kiváló kezdeményezések, példaként említhetjük az Idősbarát Önkormányzat-díj alapítását vagy az “Ezüst kor” programot.
Hazánk uniós tagállamként első ízben 2005-ben dolgozta ki a megfelelő és fenntartható nyugdíjakról szóló stratégiai jelentését, az Európai Bizottság által jóváhagyott közös útmutató szerint. Engedjék meg, hogy ebből néhány pontot kiragadjak! A jelentésben megfogalmazottak alapján a magyar nyugdíjpolitika alapvető céljai a következők. A nyugdíjak az aktív életkorban elért jövedelemmel, azaz a befizetett járulékkal arányosan, a biztosítási elv következetes érvényre jutásával kerüljenek megállapításra. A korrekció, ami előttünk fekszik, éppen ezt a célt szolgálja. A kötelező nyugdíjrendszerben az ellátási kiadások nemzeti jövedelemhez viszonyított együttes aránya tartható kell legyen. A nyugellátások vásárlóértéke a gazdaság teljesítményével és teherbíró képességével összhangban kell emelkedjen. A szociális típusú nyugdíjtranszferek funkcióját a szociális ellátórendszer vegye át, tehát ne keverjük össze a szociális ellátást és a biztosítási alapú nyugdíjbiztosítást, nyugdíjellátást. Maradjanak meg a társadalombiztosítási elvű szolidaritás elemei is, a nemek közötti, a rokkantsági vagy a hátramaradotti alrendszerekre gondolunk. Folytatódjék az öngondoskodás térnyerése, a magánszféra szerepvállalása az időskori biztonság megteremtésében. Végül, de nem utolsósorban biztosítva legyen a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága.
Mindezek után összefoglalható nyugdíjpolitikánk alapelve: a nyugdíj nem adomány, hanem szolgálati idővel és járulékfizetéssel szerzett jog, amelynek biztosítása a mindenkori kormány felelőssége és feladata. Olyan országot akarunk, ahol egy élet munkája után a nyugdíj biztonságos megélhetést nyújt az idős embereknek, ahol az igazságosság jegyében a nyugdíjak a befizetett járulékok és a szolgálati idő alapján kiszámítható, értékálló, sőt a gazdaság növekedésével értéküket növelő jövedelmet biztosítanak, és ahol a legnehezebb helyzetben lévők is számíthatnak a társadalom segítségére.
Szeretnék megemlíteni röviden egy olyan javaslatot, amelyet a múlt héten nyújtott be a kormány, ez pedig a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló törvényjavaslat. Ennek a célja az öngondoskodás, ezen belül is a nyugdíj célú megtakarítások ösztönzése, a nyugdíj-előtakarékoskodók választási lehetőségeinek bővítése, valamint a hazai tőkepiac fejlődésének elősegítése. A törvényjavaslat lehetővé teszi egy olyan hosszú távú előtakarékossági rendszer kialakulását, amely a lakosság egyéni befizetésein, döntésein alapul.
Összefoglalva azt gondolom, megnyugtató, hogy ma már sokpilléres az idősek biztonságát megteremtő rendszer, ami a legrászorultabbak támogatásától egészen az állami társadalombiztosításon és magánnyugdíjpénztárakon, önkéntes pénztárakon át a nyugdíj-előtakarékossági számláig egyre több lehetőséget ad a méltó öregkor biztonságához.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
