KÁRPÁTI ZSUZSA
KÁRPÁTI ZSUZSA
KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mióta társadalomban él az ember, azóta valamilyen módon mindig gondoskodik az idősekről, az elesettekről, és én azt gondolom, hogy Magyarországon a magyar kormányoknak, mindegy, hogy milyen kormány van, a mindenkori kormányoknak és ennek a Háznak, a parlamentnek, nekünk képviselőknek a felelősségünk, hogy hogyan és milyen módon gondoskodunk az idősekről, a nyugdíjasokról. A mai napon egy ilyen törvényjavaslat fekszik előttünk, amelynek az a társadalmi üzenete, hogy a magyar parlament, az országgyűlési képviselők hogyan és milyen módon szeretnének gondoskodni a nyugdíjasokról; egy olyan nagy, átfogó rendszeren belül, mint amilyen a szociális jóléti rendszer, ezen belül a nyugdíjrendszer korrekcióján keresztül hogyan próbálunk gondoskodni az idős emberekről.
Ezt a rendszert, a nyugdíjrendszert igazából két nagyon fontos elem jellemzi: az egyik az, hogy egy szolidaritási elven nyugszik, a másik, hogy egy biztosítási elven nyugszik. Nagyon fontos, hogy a biztosítási elv és a szolidaritási elv hogyan kerül kiegyensúlyozásra, milyen mértékben szolidáris ez a nyugdíjrendszer és milyen mértékben biztosítási elvű ez a nyugdíjrendszer. Tisztelt képviselőtársaim, az előttünk fekvő törvényjavaslat éppen ezt a két rendszerelemet is megpróbálja megfelelő mértékben kezelni akkor, amikor azt mondjuk, hogy a nagyon leszakadt nyugdíjakat megpróbáljuk egy ötéves program keretében felzárkóztatni.
Ugyanakkor nem tekinthetünk el attól sem, hogy ez a törvényjavaslat kifejezetten azokról szól, akik biztosítási elven, vagyis valamilyen módon munkával vagy valamilyen jogviszonyban nyugdíjat szerzett embertársaink, időstársaink, őket próbálja meg egy jobb helyzetbe hozni. Ez a törvényjavaslat nem szól tehát… - és nagyon kérjük, az ellenzék ne is kérje számon ezt ezen a törvényjavaslaton, mert ez a törvényjavaslat nem szól a különböző szociális juttatásokról, a szociális ellátásokról, viszont szól és kiterjed a hatálya a következő nyugdíjascsoportokra, és azt gondolom, nagyon fontos, hogy itt ez ma elhangozzék a parlamentben.
(13.10)
Kiterjed arra a nyugdíjascsoportra, amely rokkantnyugdíjas, kiterjed arra a nyugdíjascsoportra, amely özvegyi nyugdíjas, és kiterjed arra a nyugdíjascsoportra, amely munkajogviszony alapján, megfelelő évek, ledolgozott évek alapján úgynevezett saját jogon szerzett nyugdíjat, és kiterjed arra a társadalmi csoportra is, amely hitéleti tevékenység végzése alapján, megfelelő jogszabály alapján nyugdíjszerző jogosultságot szerzett. Ezenkívül ez a törvényjavaslat kezeli a méltányossági nyugdíj kérdését is.
Nagyon fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat a feltárt elmaradások alapján olyan, nyolc lépésre bontott nyugdíjkorrekciós intézkedésre tesz javaslatot, amely mérsékli a nyugdíjak aránytalanságait, és enyhíti a lemaradásokat. A korrekció több lépésre való felbontása azt a célt szolgálja, hogy a program aránytalanul ne terhelje meg a gazdaságot, illetve az államháztartást. Ezért kell nyolc lépésben felzárkóztatni, és a nyugdíjkorrekciós intézkedéseket nyolc lépésben megtenni mintegy ötéves időtartamban. Azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy a lépésekben történő megvalósítás egyben lehetőséget is ad egy differenciáltabb eszközrendszer alkalmazására.
Tisztelt Képviselőtársaim! A nyolc lépés vonatkozásában azt is fontosnak tartom, hogy elhangozzék, hogy mi ez a nyolc lépés. Az első lépés, amely 2006-ban kerül bevezetésre, mintegy 190 ezer nyugdíjast érint, az összes kiadása 16 milliárd forint: az 50 százalékos özvegyi nyugdíjak emelése két lépésben, 2006-ban 55 százalékra, és 2007-ben 60 százalékra.
A második lépés: azoknak a nyugdíjemelése, akik 1987 decemberéig nyugdíjba mentek, a férfiak plusz 3, a nők pedig plusz 5 százalékos mértékben. Összesen 680 ezer idős nyugdíjasról van szó, mintegy 27 milliárd forintot irányoz elő erre majd a költségvetés.
Az 1991-96-ban nyugdíjazottak nyugdíjemelése a harmadik lépés, plusz 4 százalékos emelés 29 év szolgálati idő esetében, 29 év feletti szolgálati időkre további plusz 0,5 százalék/év, maximum 10 százalékig. 760 ezer idős ember tartozik ebbe a körbe, 37 milliárd forint fog tartozni ehhez a körhöz.
A negyedik lépés az 1988 és 1990 között nyugdíjazottak nyugdíjemelése, 4,5 milliárd forint 320 ezer fő részére.
A következő lépés az 1992 és '95 között nyugdíjazottak nyugdíjemelése, 490 ezer fő 13 milliárd forinttal.
Majd az 1997-98-ban nyugdíjazottak nyugdíjemelése következik a hetedik lépésben, 2009-ben, 160 ezer fő 4,5 milliárd forinttal.
Végezetül: az 1991-től megállapított rokkantsági nyugdíjak emelése, arányosított életkor szerint 6-7 év szolgálatiidő-kiegészítést kap 540 ezer fő 32 milliárd forinttal.
Azonban meg kell azt is említenünk, hogy nemcsak és kizárólag a nyolcadik lépésben részesülnek majd a rokkantnyugdíjasok nyugdíjemelésben, hanem már az 1-2. lépésbe is számos olyan rokkantnyugdíjas tartozik, akiknek a nyugdíja már az első 1-2. lépésben is megemelésre kerül. Természetesen minden szempontot kielégítő megoldás nem lehet, és nem létezik, tehát minden egyes nyugdíjasra szabott törvényjavaslat nincsen. Az általános kérdéseket és azokat a kérdéseket tudjuk törvényjavaslatban kezelni, amelyek nagyon nagy volumenben fordulnak elő, és amelyek jellemzőek egy-egy nyugdíjascsoportra. Tehát egyedi nyugdíjemelésekre, illetve egyedi élethelyzetekre külön törvényjavaslatot nem tudunk hozni. Éppen ezért ez a javasolt nyugdíjkorrekció az érintettek számából, a felhasználandó forrás nagyságából és az intézkedéssorozat differenciáltságából adódóan alkalmas az eltorzult nyugdíjarányok széles körű és számottevő mértékű enyhítésére, miközben a nyugdíjak nominális és reálszínvonalát is emeli.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma még nem elégszer hangzott el az a parlamentben, hogy a nyugdíjas-társadalom kérésére, 2005 februárjában az Idősügyi Tanács javaslatára, meghallgatva az Idősügyi Tanács kérését és javaslatát, a kormány, a jelen lévő miniszterelnök - aki jelen volt az Idősügyi Tanácson - elfogadta azt, hogy több lépcsőben valósuljon meg egy ilyen nyugdíjkorrekciós intézkedés.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bátorság kellett ahhoz, hogy ez a kormány a ciklusa utolsó évében - noha eddig is adott elég sokat a nyugdíjasoknak, és gondoskodott róluk -, az utolsó lépcsőben beterjesszen egy olyan törvényjavaslatot, amely a nyugdíjas-társadalom minden egyes tagját érinti, és minden egyes tagjának a kérésére született. Hiszen az Idősügyi Tanácsban fideszes, szocialista, szabad gondolkodású nyugdíjasok is ott ülnek, és egyhangú kérés volt ez az Idősügyi Tanácsban, azt gondolom, ezt nagyon fontos hangsúlyozni, mint ahogyan a bizottságokban is - ahogy elhangzott a hozzászólásokból - egyhangúlag támogatták ezt a törvényjavaslatot.
Nem történik kevesebb, tisztelt hölgyeim és uraim, mint az, hogy a nyugdíjas-társadalommal, az idősekkel egy új társadalmi szerződést köt ez a kormány. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én azt gondolom, ez több mint példaértékű, ez egy történelmi tett és egy történelmi lépés.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
