KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, nagyon szépen köszönöm a vitát mindkét oldal részéről. Néhány dolgot szeretnék megemlíteni összefoglalásként.
Kezdem azzal, hogy ez a munka, amely egy törvényjavaslat formájában idekerült az Országgyűlés elé, egy hét hónapos munka eredménye. Ez alatt a hét hónap alatt biztosítási szakemberek, biztosítási matematikusok, statisztikusok, demográfusok éjt nappallá téve dolgoztak ennek a törvénytervezetnek a kimunkálásán. Szeretném azt is elmondani, hogy az Idősügyi Tanácsban képviselettel rendelkező idősszervezetek minden egyes tagja megkapta azt a módszertani szakmai anyagot, és megkapta azokat a háttérszámításokat, amelyek megalapozták ezen döntéssorozat, illetve törvényjavaslat végleges formáját.
Tehát ez klasszikusan azt is jelenti, hogy a Fideszhez közel álló polgári nyugdíjasok szövetsége szeptember 29-én este a kezébe kapta ezeket a háttértanulmányokat, illetve szakmai számításokat.
(14.00)
Úgyhogy csupán annyit szeretnék ezzel kapcsolatosan elmondani, hogy ott kell keresni ezeket az anyagokat, nem a kormányon kell számon kérni, esetleg a nyugdíjpénztáron kell számon kérni.
Azon az ominózus februári Idősügyi Tanács-ülésen - bátorkodom mondani, hiszen én vagyok az Idősügyi Tanács titkára - négy olyan problémakör fogalmazódott meg, amelyet most törvény formájában idehoztunk az Országgyűlés elé. Miért is? Azért, mert az a javaslat, amely elhangzott ugyan itt napirend előtti hozzászólás formájában, és elhangzott önálló képviselői indítvány formájában, nem jó válasz, nem jó válasz azokra a problémákra, amelyek a mai nyugdíjrendszerben benne vannak. Azért, mert abban olyan automatizmus van, abban a tízezer forintos ominózus megemelésben, amely azt eredményezné, hogy minden probléma, ami jelenleg is benne van a rendszerben, marad, csak éppen egy magasabb szintre emelik ezzel az emeléssel.
Az egyik ilyen probléma volt, az özvegyi nyugdíjakról nagyon sok szó esett. Kedves Barátaim! Szeretném itt és most mindenki számára leszögezni, hogy a 20 százalékos özvegyi nyugdíjak 30 százalékra való emelése 50 százalékos emelést jelent, merthogy a 20 százalék 10 százaléka ugye, mennyi? Akkor tessék fölszorozni! És miről van szó?! Tehát itt mindenki hablatyol összevissza, és azt sem tudják kiszámolni, hogy mennyi az 50 százalékos nyugdíjemelés, egy. (Tóth István: Higgadj már le! - Közbeszólások.)
Kettő: szeretném elmondani, hogy az a 180 ezer ember, aki az 50 százalékos özvegyi nyugdíjban van… (Közbeszólások.) Ez nem stílus, uram! Hát mit képzel magáról?! (Sisák Imre János: Államtitkár úr, a hablatyol az stílus? - Az elnök csenget.) Az 50 százalékos özvegyi nyugdíjak 60 százalékra való emelése 20 százalékos nyugdíjemelést jelent ebben az esetben, amelyet két évben kívánunk megvalósítani, olyan formában, hogy az első évben 55 százalékra, a második évben 60 százalékra emeljük. A költségvetésben benne van ez a tétel. Tehát szeretném azt a tévhitet is eloszlatni, hogy miből lesz majd erre pénz. Benne van a jövő évi költségvetésben, kedves barátaim.
A másik problémakör volt az értékvesztett nyugdíjak ügye. Miről is van szó? Az 1987. december 31. előtt megállapított nyugdíjak felzárkóztatásáról van szó, mert az idő előrehaladtával, a bérek emelkedésével és a később megállapított nyugdíjak bérekhez való igazításával ezek a régen megállapított nyugdíjak eltávolodtak egymástól. És arról van szó, hogy minél tovább él egy ember, akinek régen állapították meg, a rendszerváltás éveiben a nyugdíját, annál nagyobb olló nyílik ki a régen megállapított nyugdíjak és a később megállapított nyugdíjak között. Tehát ez volt a második ilyen probléma, amit orvosolnunk kellett.
A harmadik: a nyugdíjasszlengben úgynevezett rossz évben elmentek nyugdíjáról van szó. Arról van szó, hogy bizonyos években a jogszabályi környezet változása miatt bizonyos személyek rosszul jártak a nyugdíj-megállapítással. Nem azért, mert elcsalták, nem azért, mert rosszul számították ki a nyugdíját, hanem akkor az arra vonatkozó jogszabály alapján megállapított nyugdíjban teljesen eltérő nyugdíjakat kaptak ugyanazon szolgálati idő és ugyanolyan járulékfizetés mellett. Tehát hogyha valakinek 1993-ban állapították meg a nyugdíját, a másiknak meg 2003-ban, több tízezer forint különbség is lehet a nyugdíjak között, csupán csak azért, mert a ’93-ban meglévő jogszabályok alapján számították ki a nyugdíját. Az ebben a rossz évben megállapított nyugdíjaknál az látszott, hogy az 1991. január 1-je és ’96. december 31-e között megállapított nyugdíjaknál rosszul jártak a nyugdíjasok. Amikor elkezdtük megvizsgálni, akkor kiderült, hogy ezen belül is a ’92-95. között megállapított nyugdíjak különösen rosszul jártak. Tehát az ebben az úgynevezett rossz évben megállapított nyugdíjaknál azért eszközlünk egy kétlépéses felzárkóztatást, illetve korrekciót, mert ’91 és ’96 között különösen rosszul jártak azok az emberek, akiknek akkor állapították meg a nyugdíját.
A negyedik problémakör volt a rokkantnyugdíjak ügye. Nézzük végig ezt az intézkedéssorozatot! Nyolc lépés. Az Idősügyi Tanácsban úgy fogalmaztak az idősszervezeteket képviselő személyek, hogy ők pontosan tudják, hogy nem lehet egy varázsütésre minden egyes problémát megoldani. És az ő javaslatuk volt az többek között, hogy lépésről lépésre, évekre lebontva történjék meg ez a korrekció. Sokkal bölcsebbek, azt hiszem, mint némely politikus, mert ők pontosan tudták, hogy ez a lépéssorozat korrekt, pontosan tudták, hogy azokat veszi előre, akik a legnyomorultabb és a legszerencsétlenebb helyzetben vannak, éppen ezért van a 2006-os indításnál az 50 százalékos özvegyi nyugdíj, hiszen nekik a legalacsonyabb a nyugdíjuk. Éppen Béki Gabriella említette volt, hogy talán 40 ezer forint átlag körül van ezeknek az özvegyi nyugdíjaknak az értéke, és ez bizony meglehetősen kevés.
Ezen túlmenően azt is pontosan tudták, hogy a gazdaság teljesítőképességével arányban van ez a lépéssorozat. Tehát akkor vállal nagyobb terhet, amikor reményeink szerint a gazdaság jobban prosperál, mint most. Ám azt is meg kell hogy jegyezzem, én fölöttébb örülök annak, hogy be lehetett vállalni ezt a lépéssorozatot, egy; kettő: és én pontosan tudom, hogy a szegény embernek nem a rossz kormányzati döntés az ellensége, hanem az infláció. Következésképpen, ha ilyen alacsonyan tudjuk tartani az inflációt, és ilyen nyugdíjkorrekciós felzárkóztatási programot tudunk megcsinálni, mint amit elterveztünk a következő öt évben, azt gondolom, lényegesen jobban járnak a nyugdíjas emberek, annál is inkább, mert ők pontosan tudják, hogy ez az intézkedéssorozat a mindenkori januári rendes nyugdíjemelésen túl van. És azt is pontosan tudják, hogy ha a szocialisták kormányon maradnak a liberálisokkal egyetemben, akkor megmarad nekik a 13. havi nyugdíjuk. És pontosan tudják azt is, hogy évről évre, lépésről lépésre végre fogjuk hajtani ezt az intézkedéssorozatot, mert pontosan tudják, hogy számíthatnak a szociálliberális kormányra, és számíthatnak az államtitkárukra is. A Fidesz pedig nem mondott semmi nem olyat, amire nekem reagálnom kéne.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
