VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Egy országgyűlési ciklusban, azt gondolom, minden képviselőnek vannak szívéhez igazán közel álló döntések, amelyekre majd a későbbiekben is jó érzésekkel emlékezik. Számomra ilyen ez a mai, asztalon fekvő napirend; nem elsősorban amiatt, hogy az életkor előrehaladtával az emberben növekszik az empátia a nyugdíjasokról történő társadalmi gondoskodást illetően, nem is annak okán, hogy véleményem szerint mindenkor a társadalom erejét, tisztességét, humánumát bizonyítja az, hogy miként gondoskodik az idősekről, hanem elsősorban azért, mert olyan, a képviselői vagy közéleti munkám során eddig tapasztalt és nehezen magyarázható aránytalanságokat kísérel meg kezelni, amelyek tarthatatlanul nehezítik meg, teszik elfogadhatatlanná az egész rendszert. Magyarán, a rendszer igazságtalanságait, megmagyarázhatatlan különbségtételeit kezeli annak a két szempontnak megfelelően, amelyről az államtitkár úr is beszélt, mégpedig hogy a nyugdíjba menetel évétől függően, illetve a szolgálati időtartamtól függően megmagyarázhatatlan különbségek szórják szét sajnos elég nagy különbségekkel a nyugdíjakat.
De örülök annak is, hogy ugyanezekben a percekben zajlik a költségvetési bizottság ülésén a nyugdíj-előtakarékossági számlákkal kapcsolatos kormánykezdeményezés, amely szintén annak bizonyítéka, hogy nem egyetlen elemként és egyetlen területre koncentrálva, hanem a maga komplexitásában kezeli a kérdéskört.
A költségvetési bizottság - alaprendeltetésének megfelelően - a javaslat pénzügyi hátterét tekintette át, és ebben egyértelmű megerősítésre kerül, hogy az ötéves időtartamra széthúzott programban, amely a 2006. évi 16 milliárdtól a 2008-ban legmagasabb 37 milliárdig terjed, évente differenciáltan, a gazdaság örömteli növekedését tekintve vállalható teher.
Ugyanakkor a vitát - amit a szavazás nem tükrözött, hiszen 19 igen szavazattal és 1 tartózkodással ajánlottuk általános vitára -, mégis belengte egy nagyon rossz ízű hangulat, hangütés, ez pedig arról szólt, hogy túlzottan kampányízű, a kampányra időzített lépés ez. Én úgy vagyok ezzel, hogy akár a célért ezt is örömmel vállalom, de ez a koalíció a legkevésbé vádolható azzal, hogy a kampány időpontjára koncentrálva kezeli a nyugdíjasok problémáját. Államtitkár úr is sorolta azokat a lépéseket, amelyek a gazdaság teherbíró képességétől függően igenis évről évre megtették az elvárhatót, a jogosan járót. És 2006 nem egyszerűen csak a választás éve, hanem 2006-ban fejeződik be annak a 13. havi nyugdíjnak évenkénti szükséges fedezetbiztosítása, ami 30-40 milliárd forintot jelent a költségvetés számára, és itt kerül sor a társadalom figyelmét, a politika idősek felé történő fordulását újból bizonyító lépésre, amikor 2006-ban újabb 16 milliárd forintot tudunk ennek a célnak a szolgálatára fordítani. Így tehát azt gondolom, örömteli és üdvözölhető lépés ez, de nyilvánvalóan azzal a tudattal kell ehhez a kérdéshez fognunk, hogy ez önmagában nem fogja kezelni majd azokat a szélsőségeket, amelyeket minden ilyen lépés csak generálisan tud majd kezelni. Tehát megmaradnak a politikának azok az eszközei, önkormányzatok lehetőségei, amelyekkel ezt majd kezelni lehet.
Úgy gondoljuk, hogy ez a lépéssorozat igazán teljessé és minden szegmensét kezelővé akkor válik, amikor a rokkantsági nyugdíjak felzárkóztatásával 2010-ben mai árakon számolva 32 milliárd forinttal a program befejezettnek vehető.
Magam is azt javaslom, amire államtitkár úr utalt, hogy figyelemmel arra, hogy ez itt nem egynémely kiválasztott, hanem az Idősügyi Tanácsba tömörült valamennyi nyugdíjasszervezet egybehangzó akarata, tiszteljük meg azzal ezt a jó ügyet, hogy látványos változtatások és különösen az elképzelés szegényítése nélkül, akár változatlan tartalommal is támogassuk.
A költségvetési bizottság ezt tette, amikor 19 igen szavazattal és 1 tartózkodással ajánlotta a Ház figyelmébe.
Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
