DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az egyházi oktatás jövő évi finanszírozásáról tegnap már elmondtam, hogy ennek tervezete sajnos a jogegyenlőtlenségnek a költségvetése. Nemcsak a jól működő magángazdaság és a rosszul működő állam kiáltó ellentétét nem képes áthidalni, de törvénysértéseket is kodifikál, erre pedig semmilyen pénzhiány nem adhat alapot. Az MDF úgy ítéli meg, hogy nem annyira az MSZP törekvései, mint inkább az SZDSZ szándékai jelennek meg benne, ami nemcsak a magyar egyházakra, de magára a koalícióra nézve is fölöttébb káros. Az MDF és a magam álláspontját három fő kérdésben kívánom ismertetni.
Először is a finanszírozás alapelveiről. Az egyházi közoktatás finanszírozása '97 óta úgy történik Magyarországon, hogy minden egyházi intézmény fönntartója növendékei után megkapja azt az alapnormatívát, amelyet az ugyanazon korosztályú, típusú intézményfenntartó önkormányzat is megkap. Az egyházi fenntartó ugyanígy jut hozzá az úgynevezett kiegészítő hozzájárulásokhoz - napközi, iskolaotthon, felzárkóztatás, kisebbségi oktatás, diáksport és a többi -, valamint a kötött felhasználású támogatásokhoz, amelyek a pedagógus-továbbképzéshez, az informatikai fejlesztésekhez szükségesek. Mindezeken kívül, az önkormányzati saját ráfordítást helyettesítendő, az egyházi fenntartók hozzájutnak még a közoktatási kiegészítő támogatáshoz is. Ennek előlegét a kormány javaslatára az Országgyűlés állapítja meg a költségvetési törvényben, úgy, hogy megbecsülik azt az összeget, amelyet az előző évben, vagyis a tárgyalandó költségvetés előtt két évvel az önkormányzati intézmények átlagban országosan egy-egy ellátott személy után kaptak, és ezt az átlagot kapják az egyházi fenntartók is kiegészítésül. A kiegészítő támogatás pontos összege az alapnormatíva változásától is függ; ha a normatíva nagyobb mértékben nő, a kiegészítő támogatás kisebb lesz, sőt még csökkenhet is.
Az alapnormatíva a működési költségeknek csupán 40-70 százalékát fedezi iskolatípustól és a helyi feltételektől függően. Az önkormányzatok egy részének vannak saját bevételei is, és további jogcímeken is kaphatnak további normatív támogatást a költségvetésből, ezért lényegesen többet fordíthatnak intézményeikre, mint az azokra kapott alapnormatíva. Erre azonban az egyházaknak nincs lehetőségük, ráadásul az egyházak nem kaphatták vissza eltulajdonított infrastruktúrájukat, sőt azokat az ingatlanokat sem, amelyek a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló '91. évi XXXII. törvény hatályba léptekor, vagyis '97. június 30-án már nem voltak állami vagy önkormányzati tulajdonban. A kiegészítő támogatás rendszere az Alkotmánybíróság '97. április 25-ei állásfoglalása nyomán, valamint a kormány és az Apostoli Szentszék közt kötött megállapodás alapján jött létre, vagyis - és ez a lényeg - alkotmányos és nemzetközi garanciák is biztosítják.
Másodszor az alapnormatívákról, a kiegészítő hozzájárulásokról és a kötött felhasználású támogatásokról szólok. A tervezet szerint a kormány minden óvodás és általános iskolás gyerek után jövőre 10 ezer forinttal kevesebb támogatást ad. Ennek oka, hogy megszűnik az idén szeptembertől decemberig nyújtott kiegészítő támogatás. Más kérdés, hogy a kis létszámú intézmények ezt az idén sem kapták meg, miközben őket sajnos más elvonások is érintették.
Az alapnormatívák többsége jövőre egy fillérrel sem nő, változatlan marad az óvodai nevelés, az általános iskolai oktatás, a középiskolai képzés és a szakképzés alaptámogatása. Hogy ez mire volt elegendő, azt jól mutatta már a nyáron megszüntetett több mint kétszáz intézmény sorsa. Nyilvánvaló, hogy a befagyasztott normatívák, a jelentősen emelkedő energiaárak és az emelkedő bérek miatt 2006-ban sem képesek biztosítani a működés feltételeit.
A jövő évi költségvetés tervezetében legszerényebben számolva is 13,45 milliárd forinttal jut kevesebb az oktatásra. 14 normatíva megszűnik, 26 normatíva változatlan marad vagy épp csökken. Az egy gyermekre számított elvonás 10 928 forint.
A kormány az előző ciklusban kiemelten támogatta az esélyteremtés intézményeit, a kistelepülések óvodáit, iskoláit és a kollégiumokat, mert tisztában volt azzal, hogy az esélyegyenlőség biztosítása nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanannyi támogatást adunk, hanem azt, hogy mindenkinek annyi támogatást kell kapnia, amennyi tehetsége kibontakoztatásához, a sikeres előrehaladáshoz szükséges.
Ez a kormány nem támogatta a falvak, közösségek oktatási intézményeit. Különböző ürügyekkel, de mindig az erőszakos körzetesítésre, az óvodák, iskolák bezárásának valamilyen úton-módon történő kikényszerítésére törekedett. Nem lesz másként 2006-ban sem, hiába mondják, hogy támogatják - igen helyesen -, hogy minden településen legyen óvoda és alsó tagozatos oktatás.
(10.50)
2005-ben 12 500 és 50 ezer forint között alakult a támogatás. 2006-ban a törvényjavaslat szerint a települések egy része kiesik a támogatott körből, más részük támogatása változatlan marad, míg az 1100 fő alatti intézmények esetében a támogatás a felére csökken. A terv szerint a 3500-30 000 fő közötti települések jövőre nem kapják meg a kiegészítő támogatást, azaz januártól 12 500-zal kapnak kevesebbet gyermekenként, mint az idén. A terv szerint az 1100-3000 fő közötti településeken a támogatás összege nem változik, tavaly is, idén is ez 25 ezer forint volt gyermekenként. De míg ez a támogatás az idén még valamennyi általános iskolás diák után járt, jövőre az 5-8. évfolyamosok után a fenntartók már semmilyen támogatást sem kapnának. Azok az 1100 fő alatti települések, amelyek nem társulnak, 25 ezer forintot fognak kapni, ez változatlan marad. Ám erre az intézményi körre is igaz, hogy 2006-ban az 5-8. évfolyamra járók után semmilyen támogatás nem jár.
A kormány javaslata azokat az 1100 fő alatti településeket sújtja a legnagyobb mértékben, ahol az óvoda és az alsó tagozat helyben működik, a felső tagozatos oktatást pedig más településekkel közösen, társulással oldják meg. Ezen településeken a tavalyi 50 ezer forint/fő helyett csak 25 ezer forint/fő támogatás az, amit a fenntartók igényelhetnek, így tehát a normatíva a felére csökken. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a társulási normatíva is jelentősen, 45 ezer forintról 30 ezerre csökken, ami összességében gyermekenként a legkisebb, leginkább rászoruló települések esetében akár 40 ezer forintos elvonást is eredményezhet.
A tanév közbeni normatívacsökkenés önmagában is aggályos, hiszen az előre nem látható változás olyan évfolyamokat is érint, amelyek indításáról korábban már megszületett a döntés, vagyis a javaslat bizonyos tekintetben sajnos visszamenőleges hatályú. Az egyházi oktatás sohasem juthatott hozzá közvetlenül, tehát normatívaként az úgynevezett településtípusú támogatások közül a társulások és a kistelepülések támogatásához, valamint a középiskolák, a bejárók támogatásához. Ehhez járult, hogy 2005 óta az általános iskoláktól is megvonják a bejárói támogatást.
A 2004. évi költségvetés elszámolásakor történt meg először az is, hogy ezeket az egyházi fenntartók részéről el nem érhető támogatási formákat még közvetett módon sem, tehát a közoktatási kiegészítő támogatáson keresztül sem érvényesítették. Két kistelepülési intézmény közül az egyházi a hátrányos helyzetű, bár igaz, hogy számára a közoktatási kiegészítő támogatást saját egyháza biztosan eljuttatja, míg az önkormányzat részéről a hozzájárulás mértéke bizonytalan.
A kollégiumok fenntartásával egy-egy fenntartó más települések oktatási feladataiból is részt vállal. Az előző kormány arra törekedett, hogy a kollégiumokat bekerülési költségen támogassa, vagyis az e címen igényelhető normatíva lehetőség szerint az ellátás teljes költségét fedezze. A 2006. évi költségvetés viszont jelentősen csökkenti a kollégiumok támogatását, olyannyira, hogy idén egy tanuló után 350 ezer forintnyi támogatás jár, jövőre ez az összeg már csak 292 ezer lesz, a támogatás csökkenése tehát 17 százalékos.
Még nagyobb összeget, gyermekenként csaknem 200 ezer forintot vonnak el a sajátos nevelési igényű, fogyatékos gyermekekkel foglalkozó intézményektől. Itt a támogatás összege 770 ezer forint/főről 584 ezer forintra csökken.
Az egyházi oktatás rendszerében központi helyet foglal el a szakközépiskolai oktatás, és a tanulók jelentős része is kollégiumi nevelésben részesül.
Arról már többen szóltak, hogy 2006-ban megszűnik az iskolai sporttámogatás, drámai mértékben csökken a művészetoktatás támogatása, és nincsen fedezet az erdei iskolák finanszírozására sem. Holott a statisztikák szerint a magyar gyerekek jelentős része elhízott, túlsúlyos, a tervezet mégis azt javasolja, hogy szűnjön meg az iskolai sport 1300 forint/fős támogatása. Miközben az ijesztő statisztikák szerint egy gyermek átlagosan napi 3 óra 22 percet nézi a tévét, aközben 2006-ban folytatódik a művészetoktatással foglalkozó intézmények támogatásának csökkentése.
A zenét tanulók esetében az idei 105 ezer forintos normatíva több mint 24 százalékkal, 80 ezer forintra csökken, a többi művészeti ág esetében 40 ezer forint jut egy-egy gyermekre, ami harmadával, 19 ezer forinttal kevesebb, mint az idei, és több mint 40 százalékkal, 28 ezer forinttal kevesebb, mint a 2004. évi támogatás volt. Mindeközben a zeneművészeti képzés során a kötelező órák száma 50 százalékkal nőne, így az egy órára vetített támogatási összeg e képzések esetében jövőre tehát a felére csökken. Mindez azt is előrevetíti, hogy a 2005-ben kötelezővé tett tandíj a következő évben jelentősen megnő, ami egy átlagos vagy annál alacsonyabb keresetű családban élő diák számára könnyen a művészeti tárgyak tanulásának végét jelentheti.
A Magyar Református Egyház a 2005-2006. tanévben 11 művészeti oktatási intézményt tart fenn, ráadásul olyan mostoha sorsú régiókban, ahol a tandíj mértéke nem növelhető, ahol már a bevezetés is a szegény családok elleni vétek volt. A művészetoktatási intézmények további fenntartása ilyen finanszírozás mellett 2006-ban valóban ellehetetlenül.
Harmadszor: a közoktatási kiegészítő támogatás jövő évi tervezéséről. A költségvetés tervezetének 30. § (2) bekezdése a közoktatási kiegészítő támogatás összegét nem tartalmazza. A 2004. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény előkészítése során a kormány az egyházakkal szembeni egyeztetési kötelezettségének sajnos nem tett eleget. Az önkormányzati intézményekben az egy gyermek oktatására, nevelésére szánt pénznél a 2005-2006. évi számítások figyelembe veszik az önkormányzati források bővülését, de a tanulói létszám csökkenését illetően csak a művészetoktatás figyelmen kívül hagyásával számolnak. A számítás alapján - ezek PM-adatok - a közoktatási kiegészítő támogatás normatívájának legalább 144 158 forint/tanuló összegnek kell lennie.
Szólni kell a közoktatási kiegészítő támogatás jogcímeiről is. A 30. § (2) bekezdése szerint, idézem: “A közoktatási feladatot ellátó egyház a normatív hozzájáruláson és támogatáson túl az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló '97. évi CXXIV. törvény - ez az egyházi támogatási törvény - 6. §-ában meghatározottak szerint kiegészítő támogatásra jogosult. A (3) bekezdés alapján kiszámított támogatási összeg - függetlenül az igénybe vett közoktatási szolgáltatás számától - x forint/év minden valós ellátott gyermek, illetve tanuló után, amely a fenntartó egyházat illeti meg óvodai ellátottak, iskolai közismereti oktatásban, szakképzési elméleti oktatásban, gyógypedagógiai oktatásban részt vevők - felsorolja a melléklet, hányadik pontban kire vonatkozik - létszáma alapján. E kiegészítő támogatásra az egyház a felsőoktatási intézmény gyakorló intézményében oktatottjai után nem jogosult.”
A 2005. évi költségvetés két területen szűkítette a kiegészítő támogatásra jogosultság jogcímeit, a művészetoktatást, valamint a korai fejlesztést és a fejlesztő felkészítést vette ki a jogcímek közül. A művészetoktatás esetében nincs összhang az egyházak között a számításba vételtől, jobbára a Katolikus Egyházról szóltam, de a Magyarországi Református Egyház a korai fejlesztés és a fejlesztő felkészítés tekintetében ragaszkodik az igényjogosultság rögzítéséhez.
A 3. számú melléklet 17/b és 17/c pontjaiban rögzített korai fejlesztés és fejlesztő felkészítés nyilvánvalóan közoktatási közfeladat. Ez esetben az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének feltételeiről szóló már idézett törvény 6. §-a alapján e két feladat után is igénybe vehetik az egyházak a közoktatási kiegészítő támogatást, hiszen - idézem - ”Az egyházak további támogatásra jogosultak, amelynek alapja a közszolgáltatásokban részesülők azon döntése, ahogyan az egyház által fenntartott intézmények közszolgáltatásait igénybe veszik.”
A közoktatásról szóló '93. évi LXXIX. törvény megfelelő bekezdése megadja a lehetőséget a sajátos nevelési igényű tanulóknak, hogy a különleges gondozás - óvodai nevelés, iskolai nevelés s a többi -, elméleti oktatás, gyógypedagógiai nevelés mellett a korai fejlesztés vagy a fejlesztő felkészítés keretében is igénybe vehessék ezt a támogatást.
Néhány szót sajnos a bejárók támogatásáról is ejtenünk kell. A költségvetési tervezet IV. fejezete “A központi költségvetésen és az államháztartáson kívüli szervezetek kapcsolata” címet viseli, az alcím pedig az, hogy “Az egyházak és a társadalmi önszerveződések támogatása” több paragrafusban. Ezek meghatározzák, hogy mely állami hozzájárulások, pontosabban alapnormatívák, kiegészítő hozzájárulások és kötött felhasználású normatív támogatások illetik meg a nem állami - világos, hogy ez esetben egyházi - intézmények fenntartóit. Az alapnormatívák és a kiegészítő hozzájárulások most is a törvény 3. mellékletében találhatók, a támogatás a 15-20., illetve a 22. pontokkal azonos jogcímeken jár az egyházi intézményeknek.
(11.00)
A központosított előirányzatokat az 5. melléklet tartalmazza. Itt is fel van sorolva, hogy mely pontok érvényesek a nem önkormányzati fenntartókra. A kötött felhasználású normatív támogatások a 8. mellékletben találhatók. Itt is az első rész 1. és 3-4. pontjaiban meghatározott jogcímek azok, amelyek - még egyszer mondom - az egyházi fenntartókra is érvényesek.
A szektorsemleges finanszírozás elve megköveteli, hogy az úgynevezett településtípusú támogatások közül a bejáró hallgatók támogatásához a nem önkormányzati intézmények fenntartói közvetlenül hozzájuthassanak, a társulások, a kistelepülések és a többcélú kistérségi társulások oktatási célú támogatása pedig közvetetten a közoktatási kiegészítő támogatáson keresztül jusson el az intézményfenntartókhoz. A tervezet ezeket a jogcímeket kiegészítő támogatásban tervezi részesíteni. Azonban fontos, hogy a bejárók támogatása közvetlenül illesse meg a nem önkormányzati fenntartókat is.
A közalkalmazottakat megillető munkaidőről, a pihenőidőről és az illetményről is szólni kell az egyházi fenntartású intézmények esetében. A költségvetési törvény tervezetének 30. §-a sajnos nem tartalmazza az előző évek költségvetési törvényeinek azt a bekezdését, amelyik az egyházi oktatási intézmények dolgozói számára a hasonló közfeladatokat ellátó munkavállalókra vonatkozó munkaidőt, pihenőidőt és illetményszabályozást biztosítja. Ez a szakasz így szól: “A normatív hozzájárulásban és támogatásban részesülő nem állami fenntartású intézmény, valamint a működéséhez rendszeres központi költségvetési támogatásban részesülő, jogi személyiséggel rendelkező közgyűjtemény a munkavállalók számára legalább a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény meghatározott paragrafusaiban megállapított, a munkaidőre, pihenőidőre, előmeneteli és illetményi rendszerre vonatkozó feltételeket köteles biztosítani. A közfeladatokat ellátó normatív állami támogatásból részesülő nem állami, nem önkormányzati, vagyis egyházi intézmények alkalmazottjainak munkaideje, pihenőideje és illetménye megállapításának szabályai természetesen nem különbözhetnek a hasonló közfeladatokat ellátó intézmények alkalmazottaira vonatkozó előírásoktól.”
Mindez a nem állami, nem önkormányzati intézményekben dolgozó munkatársak hátrányos megkülönböztetését jelenti, mármint az, ha ez így marad.
Ott vannak aztán még a szaktárcák támogatásaihoz, a pályázatokhoz való hozzáférés lehetőségei is. Itt az a fontos, hogy már a 2005. évi költségvetés sem tartalmazta a korábbi éveknek ezt a normaszövegét: “A közfeladatot ellátó egyházi szervezet az önkormányzati intézményekhez hasonlóan a feladata ellátásához kapcsolódóan fejlesztési, ingatlanfelújítási és egyéb támogatásban részesülhet a szaktárcák költségvetéséből.” Ez a passzus tehát hiányzik. A közfeladatot ellátó nem állami, nem önkormányzati, tehát egyházi intézmények számára a szektorsemleges finanszírozás biztosítása érdekében igenis biztosítani kell a feladatellátáshoz kapcsolódó források hozzáférhetési jogát. Ezért az MDF szerint ennek a szabályozásnak vissza kell kerülnie a jogszabályba.
Tisztelt Országgyűlés! Ha a költségvetés így kerül elfogadásra, akkor a kormánytöbbség a valódi liberalizmus szellemétől merőben idegen, alkotmánysértő és nemzetközi szerződést megszegő törvényre mond igent. Az MDF azt kéri önöktől, hogy ne szentesítsék a magyar egyházak jogegyenlőtlenségét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
