KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetés bevételi oldalával kapcsolatban az adókról és a három jóváhagyott adótörvényről kívánok beszélni. Az Állami Számvevőszék a bevételi előirányzat 58,3 százalékát közepes kockázatúnak, 2,6 százalékát nem értékelhetőnek tartja. Ez az Állami Számvevőszék jelentésének 73. oldalán olvasható.
A bevételi oldal bizonytalansága az MDF számára is nyilvánvaló. Ezekben a tervekben eddig is alapvető számítási hibák voltak. A kormány - szokták mondani - bátor. Bátor, de én talán inkább vakmerőnek nevezném, mert a költségvetés tervezési folyamatában és annak prezentációjában nem tartotta be az államháztartási törvény előírásait, és vakmerő azért is, mert nagyon komoly deficit és rossz szerkezetű költségvetés mellett jelentős adóbevételekről mond le.
(11.50)
Így a most elfogadott adótörvények szerintünk észrevétlenek, koncepciótlanok, és figyelmen kívül hagyják a szerény jövedelmű rétegeket és a vállalkozásokat. A kormány javaslatai egyrészt a 2006. esztendőre, másrészt az azt követő négy esztendőre szólnak. Ezzel a kormány a tetterős hatalom látszatát kívánja kelteni, azzal a hamis jelszóval, hogy kiszámíthatóságot hoz létre a következő öt esztendőben ezen a területen. Szokatlan dolog, hogy egy leköszönő kormány csinál ötéves adóterveket; ezt talán ésszerűbb lett volna 2002-ben elővezetni. A mostani helyzetben kizárt dolog, hogy ez a program megvalósul, mert bárki kormányozza Magyarországot a következő négy esztendőben, a választások után mindenképpen a gazdaság stabilizációjának és a nagy rendszerek ésszerűsítésének kell lenni az elsőrendű feladatnak, ehhez kell igazítani az adótörvényeket, az esetleges adócsökkentést és annak ütemét. A törvényjavaslat valójában a koalíció fedezetlen választási ígéreteit, programját tartalmazza.
A törvényjavaslat 2007-2010 évekre vonatkozó részével nemcsak az elmondottak miatt nem érdemes foglalkozni, hanem azért sem, mert üres lózungok, minden lényeges kérdést a levegőben hagynak. Így például törölni kívánják az iparűzési adót - csak azt nem mondják meg, hogy ezt a kieső bevételt hogyan pótolják az önkormányzatok számára -, vagy 2010-ig évi 400 milliárd forint körüli összeggel csökkenteni kívánják a vállalkozások egészségügyi járulékfizetési kötelezettségét. Ez helyes törekvés a versenyképesség érdekében, de nem mondják meg, milyen lesz az egészségügyi reform, miből fogja pótolni az Egészségbiztosítási Pénztár a kieső összeget. Vagy: a törvényjavaslat 2010-ig 3 millióra kívánja felemelni a 18 százalékos kulccsal adózó sávot, de 2006-ban ezt csak 50 ezer forinttal tolja feljebb, tehát az 1,5 millióról 1,55-re - nem tudom, hogyan gondolják majd megduplázni ezt 2010-re. Ez a kulcsváltoztatás mindenképpen késői, és a kettészakadt társadalomban a 18 százalékos sáv sokkal korábbi szélesítésére van szükség a felső sáv problémáinak átgondolása mellett.
A kormány hosszú távon sem tervezi az általa drasztikusan felemelt középső áfaadókulcs csökkentését, holott erre az igazságosság érdekében nagy szükség lenne. A 25 százalékos kulcs 5 százalékos csökkentésével a kormány a forgalmi adók területén körülbelül 30-40 százalékot ad vissza a társadalomnak abból, amit a 2004. évi emelésekkel elvett, a vállalkozások versenyképességének javítása terén pedig a hosszú távú elképzelés gondolatszegény, így ez nem adóreform, ez egy ötletszinten is értelmetlen és éretlen választási blöff.
Tisztelt Ház! A 2006. évre vonatkozó adótörvények azért is ésszerűtlenek, mert a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében előbb a vállalkozások adóterhein kellett volna enyhíteni, ami a lakosság helyzetének javulását is eredményezte volna. A vállalkozások 2006-ban is el vannak - rossz magyarsággal szólva - felejtve, de erről már beszéltem.
A személyi jövedelemadó-változásnak ebben a formában nemzetgazdasági és társadalompolitikai értelme nincs, a 18 százalékos sáv alig emelkedik, a 38-as kulcs 36-ra csökken. Ez a változás a mai, két részre szakadt magyar társadalomban méltánytalan, és komoly szociális érzéketlenségre vall. Az MDF azt javasolta, hogy a 18 százalékos sávhatár emelkedjen egy egész millió forint/év jövedelemhatárig, a 38 százalékos kulcs pedig maradjon változatlan. Ebben az esetben nemcsak a kis jövedelműek, hanem 4-5 millió forint/év határig az egész alsó középosztály, az a réteg, aki igazán viseli a terheket, egyre csökkenő mértékben, de jobban járt volna, efelett természetesen rosszabbul.
A 25 százalékos áfakulcs 5 százalékos csökkentése sem a kisember érdekeit, a méltányosságot szolgálja; ha ezt akarta volna a kormány, akkor a 15 százalékos, általa 2004-ben 3 százalékkal megemelt szociális kulcsot csökkentette volna, amiben az alapvető élelmiszerek és más, hasonló cikkek vannak. Az MDF többszöri javaslata ellenére az egyenesági örökösödési illeték eltörléséről az európai uniós választásokon tett ígéretei ellenére a kormány nem volt hajlandó tárgyalni. Az ebből származó központi és önkormányzati bevétel szerény, évi 2-3 milliárd forint, de kifizetése nagy terhet jelent a családok számára, ezért ezt a kérdést mi továbbra is napirenden fogjuk tartani.
A regisztrációs adó jelentősen emelkedik: a cél a gépjárművek áfacsökkenésének más csatornán történő visszakaparintása. Ez is nyilván méltányos - idézőjelben -, mert az emelés a legkisebb kocsiknál 41 százalék, ami folyamatosan csökken a kocsi növekedésével, és a legnagyobb kategóriában alig több mint 20 százalék. A jövedelmek csökkennek, mert a másodállás, mellékállások után egészségbiztosítási járulékot kell fizetni, és bevezetnek egy új, 4 százalékos ehót, azaz az egészségügyi hozzájárulást, amit például osztalék, lakásbérbeadás után kell fizetni, kicsit ugyan laza ezek kapcsolata az egészségüggyel, ha valaki 400 ezer forint/év egészségbiztosítási járuléknál kevesebbet fizetett. Ez a havi 220 ezer forint alatt keresőket érinti, ezen belül is a minimálbéren foglalkoztatottakat és a kisvállalkozók zömét. Az intézkedés nyilván méltányos és vállalkozóbarát, mármint a kormány szerint.
Bevezetik a luxusadót a százmilliónál nagyobb értékű lakások százmilliót meghaladó részére. Ettől a kormány egymilliárd forint bevételt vár, ami körülbelül 30 ezer adóalany között oszlik meg, tehát fejenként mintegy 30 ezer forint, ami ebben a jövedelemkategóriában nem túl jelentős. Ezzel kívánja elhitetni a kormány, hogy igazságos, a gazdagokat is adóztatja. Ha valóban akarta volna, egyszerűbb és kevésbé elkerülhető lenne egy magasabb adókulcs bevezetése a 10 millió forint/év feletti jövedelmekre, ezt akkor nem a gazdag önkormányzatok kapnák, mint jelen esetben.
Az adórendszer még zavarosabb, bonyolultabb lett, mint korábban, szinte kínálják magukat az újabb adóelkerülési lehetőségek. Az ezzel járó adminisztrációs teher a lakosság, a vállalkozók és az adóhatóságok számára komoly többletidő-ráfordítást, költségnövekedést jelent. Lehet, hogy ez az egyetlen elem, amivel a kormány a foglalkoztatást élénkítené 2006-ban?
A továbbiakban a kiadási oldalhoz fűznénk néhány adalékot. A költségvetési oldal kiadási oldala elengedi, mondjuk így, szabadjára engedi a hiányt, és az ezzel kapcsolatos kormányzati kommunikáció azt az érzést kelti a társadalomban, mintha az pusztán az Eurostat módszereiből adódna. A költségvetés tervezett kiadásai 7,3 százalékkal, tervezett bevételei pedig csak 3,6 százalékkal nőnek, a tervezett hiány 50 százalékkal emelkedik. Valószínű, hogy 2006 nyarán a pótköltségvetés, egy komolyabb kiigazítás nem lesz elkerülhető. A kiadási oldalnak nincs logikája, gazdaságpolitikai tartalma, nem tudni, hogy érdemben mit akar a kormány, tele van feszültséggel, ellentmondással, érzékelhetően időzavarban született, a költségvetés ugyanakkor szerkezetében változott, továbbra sem transzparens, ami nagyban nehezíti a benne foglalt tényleges tartalom feltárását.
De ugyancsak nehéz ehhez a költségvetéshez javaslatokat tenni. Látszik, hogy minden területen komoly javításokra lenne szükség: a családpolitika, az egészségügy több területén, több szociális területen, a kis- és középvállalkozások támogatásában, a műszaki fejlesztésben, a sportban, a hitéleti tevékenység támogatásában, az önkormányzatoknál, s folytathatnánk még a sort, és még a kiemeltebben kezelt területek, így a nyugdíjkérdés kezelésével sem lehetünk elégedettek. Tudjuk azonban azt is, hogy a négy év alatt tönkretett államháztartás mai helyzetében a magyar államnak minimálisak a javítási lehetőségei - ehhez a mellény újragombolására lenne szükség.
(12.00)
Mindezek alapján a költségvetési vitában az ellenzéki szerep az lehet, hogy felhívjuk a tisztelt kormány figyelmét az elhanyagolt, alulfinanszírozott területekre, az elkövetett hibákra, a módosítási lehetőségekre.
Tisztelt Ház! A kormány eredetileg nem számolt 2006-ban a közalkalmazotti béremeléssel. A tervezési köriratban csak annyit találunk, hogy a 2005. szeptemberi 5 százalékos emelés jövő évi áthúzódó hatása 3 százalék reálkereset-emelkedést jelent. A törvényjavaslatban az emelés már kipontozottan szerepel, a 3 százalék tartalék fedezetet is nyújt a tervezett bértárgyalások várható pozitív kimenetele esetén. Emögött tipikusan választási meggondolások érzékelhetők. A családtámogatásokra a kormány új és vitathatóan jó szerkezetben 30 milliárd forint többletet biztosít 2006-ban.
Figyelembe véve az inflációt is, a támogatások emelkedése reálértékben elég szerény, körülbelül 4,4 százalék. Ma a családtámogatások mértéke reálértéken átlagosan 35 százalékkal alacsonyabb, mint 1990-ben, és 30 ezer gyerekkel kevesebb születik meg évente, mint akkor. A népesedési tendenciák a mai családpolitika mellett ismertek, 20-30 éven belül komoly gazdasági gondokhoz fognak vezetni az országban. Cselekedni most kell, mégpedig jóval bátrabban, komplexebben és nagyvonalúbban, mint ahogy ebben a ciklusban történt, mint ahogy 2006-ra tervezik.
A gyes és a gyed rendszerének fejlesztése most is elmarad, és a nem túl szerencsés munkaerő-piaci intézkedéseken kívül itt sem történt még semmi. Többször elmondtuk már az adótörvények kapcsán, hogy a méltányosság, igazságosság, a szegénység mérséklése csak retorikai fogás a kormányzat részéről. Valójában itt nem történik semmi.
A szegénység elleni program is csak az MSZP nagygyűlésein szerepel, a 2006. évi költségvetésben az arányos részt nem leljük, pedig jelentős szegénység van az országban, ami különböző kategóriák szerint vizsgálandó és orvosolandó. Jó lenne, ha egy program azt mondaná meg, hogy egy-egy csoportnál milyen irányú javulás a kitűzött cél, és azt figyelnénk, hogy ez hogyan teljesült a megszokott és közérthetetlen hatalmas szóáradatok helyett.
Mint tudjuk, a legjobb szociálpolitika a foglalkoztatottság bővítése. Ezt a tervezett 25 ezer közmunkahely nem befolyásolja érdemben. A tervek szerint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása 31 százalékkal csökken. Mérséklődik a legrászorultabb időskorúak, betegek, fogyatékosok otthoni vagy intézményi segítése. A kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos 1,2 milliárd forintos előirányzat is kevés.
A költségvetésben kevesebb jut lakástámogatásra, a hosszabb távon egyetlen érdemi megoldást jelentő bérlakásprogramról nincs szó, 10 milliárddal csökkennek a rend- és közbiztonsági kiadások, 2000 rendőrt pedig elbocsátanak. A honvédség létszáma újabb 3000 fővel csökken, de erről majd bővebben a részletes vitában, mint ahogy az agrárgazdaságról is a részletes vita során fogok bővebben szólni.
Ma már többször szóba került a művészeti iskolák kapcsán az, hogy amennyiben ezt a javaslatot így fogadja el a kormányzati oldal, akkor a művészeti iskolák jószerivel bezárhatnak. Szeretném az önök figyelmébe ajánlani Szokolay Sándor idevágó mondását, aki azt mondja: “Az építés hosszú küzdelem, a rombolás pillanatok ijesztő terméke.”
Kérem önöket, hogy ne romboljanak, jusson eszükbe, hogy az, hogy ma Japánban Kodály Zoltán nevét lassanként jobban ismerik az ottani zenepedagógusok, mint országunkban, akkor ez bizony egy hosszú, évtizedes kitartó, kemény és önfeláldozó munkával létrehozott eredmény, amelyet egy ilyen javaslat, ami most az asztalunkon fekszik, bizony derékba törheti. Kérem, hogy ezt ne tegyék!
Legvégül: a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy ez egy karakteres, baloldali költségvetés. Nekünk erről egészen más jut eszünkbe. Ez a költségvetés egy rossz ciklus rossz gazdaságpolitikájának egyenes következménye. Üres, gazdaságpolitikát nem fejez ki, reformokat nem indít el, a meg nem termelt javak kicsinyes osztogatásával van elfoglalva. Még egyszer mondom: a meg nem termelt javak kicsinyes osztogatásával van elfoglalva. Csak az uniós támogatások megszerzésében reménykedik, holott egy normális helyzetben annak csak kiegészítő szerepe lehet egy ország életében.
Elolvasva ezt a néhány kiló, zavarosan összeállított, hiányosan indokolt és az államháztartási törvényt számos esetben megsértő anyagot, az ember nem tudja, hogy az államháztartás már megint mire költ el 14 070 milliárd forintot, azt a pénzt, ami a nemzet éves munkájából ered. Ma egy jól működő magángazdaságunk és egy rosszul működő államunk van.
Ebben a felelősség és a megoldás nyilvánvaló. Remélem, a nemzet jövő májusban levonja a konzekvenciát.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
