KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! A múlt héten, amikor a költségvetési javaslatot tárgyaltuk a költségvetési bizottságban, akkor az egyik ellenzéki képviselő azt kifogásolta, hogy nincs itt a tévé a bizottsági ülésen. Ez óhatatlanul emlékezetre kényszerített engem. Eszembe jutott, hogy 2001-ben, a választásokat megelőző őszön szintén nem volt ott a tévé a bizottsági ülésen, csakhogy az a nagy különbség, hogy azért nem volt ott, mert nem volt költségvetési tárgyalás a bizottságban, meg itt a parlamentben sem.
A választásokhoz szükséges mozgásteret akkor, 2001 őszén a kétéves költségvetés biztosította az alultervezett inflációval. Akkor nem volt gond az autópálya-elszámolással, az autópálya-kifizetések lekönyvelésével, mert a finanszírozását eldugták a Magyar Fejlesztési Bankba, merthogy 2001 végén nem kellett elszámolni az autópálya-kifizetéseket, mert nem épültek akkor még autópályák. Nem kellett számot adni a felhalmozott államadósságról sem, mert nem volt költségvetési vita. Nem lehetett megvitatni a Széchenyi plusznak a forrását sem, mert nem volt költségvetési vita. Nos, nem akarom részletezni az összehasonlítást.
(13.00)
Nem véletlen, hogy az ellenzék vezérszónoka nem tudott mást tenni a vitában, mint erőltetett humorral, inkább gunyoros tartalommal próbálta a költségvetés kritikáját adni. Szerintem ez még a saját tábort sem elégíthette ki.
A felelősen gondolkodó és értékelő emberek a tényekből indulnak ki a véleményalkotások során. Ha felelősen mérlegelünk - és erre is volt példa ellenzéki oldalról a mai nap, például Pokorni frakcióvezető-helyettes úr nagyon felelősen szólt mindarról, amit a vitában szóba hozott, de nem ez volt az általános jellemzője a költségvetési vitának -, akkor az ellenzéknek is önmérsékletet kell tanúsítania. Legalább olyan mértékben kell önmérsékletet tanúsítani, amilyen mértékben a kormány az elmúlt két évben képes volt önkorrekcióra a költségvetés végrehajtása során.
Az elmúlt évek jelentős kiadásnövelő intézkedéseit szinte mindenki támogatta (Babák Mihály közbeszólása.), Babák képviselő úr is támogatta. Egyetértés volt abban, hogy a köztisztviselőknek szükség van olyan mértékű béremelésre, amit itt elfogadott a Ház. Mindenki támogatta a 13. havi nyugdíj bevezetését, mindenki támogatja az autópálya-építés kiadásait, és azt is támogatta mindenki, hogy az európai uniós forrásokhoz a hazai forrásokat hozzá kell rendelni.
A költségvetés bevételi oldalának mérséklése is egyetértésre talált a patkó mindkét oldalán. Örül mindenki annak, hogy jövőre már 25 százalék helyett 20 százalékos áfakulccsal számolhatunk. Mindenki örül annak, és nyilvánvalóan támogatja, hogy csökken a személyi jövedelemadóból származó adóterhelés, és nyilván annak is örülhetünk, hogy a vállalkozók adózása sokkal kedvezőbb lesz bizonyos területeken, mint az volt korábban. (Dr. Kosztolányi Dénes: Egyet mondj!)
Nos, ha e fontos kérdésekben egyetértünk, tisztelt képviselőtársaim, akkor illik visszafogottnak lenni a hiány kritizálása terén, vagy akár a további kiadásnövelő tételek szorgalmazása terén is illik visszafogottnak lenni. Különösen akkor, ha a kormány a hiány mérséklésére jelentős lépéseket tett, és az eredmény jól kitapintható. Igen, eredménynek kell minősíteni azt, hogy az államadósságot tartósan a maastrichti határérték alatt tudjuk évről évre tartani. Eredmény az, hogy az államadóssággal kapcsolatos kiadások évről évre a GDP-hez viszonyítva csökkennek: addig, amíg 2002-ben kamat- és adósságtörlesztésre a GDP 4,4 százalékát fordította az ország, 2006-ban a GDP 3,6 százalékát teszi ki ezen kiadásoknak az összessége. Ez, tisztelt ellenzéki képviselők, tisztelt Ház, igenis eredmény, és kár annyit az államadósságról és a költségvetési hiányról olyan exponáltan nyilatkozni! (Balsay István: Miért?)
Ha felelősen folytatjuk a vitát, akkor a tényekből kell kiindulni. Tény az, hogy a gazdaság fejlődése töretlen; tény az, hogy a növekedést a beruházások növekedése és az export növekedése határozza meg, ellentétben a 2002 előtti időszakkal. Tény az, hogy a 2006-os költségvetés biztosítja a keresetek reálértéknek növekedését. Növekszik a nyugdíjak vásárlóértéke. A költségvetés többet ad a családok támogatására. 2006-ban már a harmadik évben adunk 200 milliárd forintot meghaladó támogatást az otthonteremtéshez. 2006-ban, ahogy arról Németh Imre képviselőtársam szólt, egy termelő kétszer annyi agrár- és vidékfejlesztési támogatást kap, mint kapott 2002-ben. 2006-ban hatszor annyi autópálya kerül átadásra, mint 2002-ben. Tény, hogy 2006-ban EU-s források felhasználásával 450 milliárd forint fejlesztés fog megvalósulni az országban. És mindemellett tény, hogy folytatódik az egyensúlyi pozíció javulása, 2006-ban tovább csökken a hiány.
(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ezek a tények. Ezeket lehet elhallgatni, ahogy teszi az ellenzék, de nem lehet úgy vitatkozni, hogy közben nem veszünk tudomást ezekről a tényekről. Sajnos az elmúlt három napban a vita során nem ez történt. Így pedig nem marad más hátra az ellenzéknek, mint hogy naphosszat Fidesz-kártyavár építésével múlassa az idejét. Ez történt tegnap egész nap, tisztelt képviselőtársaim. Ettől még az ellenzéknek is többet kell nyújtania, nem elég, ha saját maguk jót szórakoznak a saját kártyavárépítésükön, ettől több kell.
Tisztelt Ház! Ha felelősen értékeljük a költségvetést, akkor persze tudnunk kell, hogy jó lenne még többet, még több célra költségvetési pénzt biztosítani. Ez azonban nem jó szándék vagy akarat kérdése, reálisan, felelősen ezt a költségvetést lehetett benyújtani.
Természetesen azt is tudjuk, hogy vannak megoldatlan feladatok előttünk a zárószavazásig. Például a költségvetéshez kell igazítani a szociális és gyermekvédelmi ellátásokat szabályozó jogszabályokat. A gyerekek edzettségének javítása érdekében forrásokat kell biztosítani a kistelepülések sportpályáinak felújításához. Az óvodák, iskolák, művészetoktatás, a bentlakásos intézmények normatív támogatását még formálnunk kell annak érdekében, hogy a meglévő intézményeket ne lehetetlenítsük el, a támogatás szektorsemlegessége biztosított legyen. El kell gondolkoznunk azon még a vita hátralévő részében, hogy az egészségügy előtt álló megoldatlan feladatokra jó válasz-e az irányított betegellátási rendszer további fenntartása. Erre egyébként a válaszom egyértelműen nem. Egyértelmű, hogy az elmúlt években az egészségügyre fordított költségvetési források jelentősen bővültek. Ennek ellenére 2006-ban nagyon feszes gazdálkodásra kényszerül az ágazat.
Tisztelt Ház! A tények alapján és a megoldásra váró problémák ellenére úgy érzem, jó meggyőződéssel ez a költségvetés támogatható. Tegyék ezt ellenzéki képviselőtársaim is!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
