KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Immár harmadik napja folyik a vita a parlamentben a költségvetésről. A parlamentáris rendszerekben a költségvetési vita a parlament működésének csúcspontja, hiszen a költségvetésben mutatja be a kormány azt a gazdaságpolitikai elképzelését, amelyet a következő évben meg kíván valósítani, és nyilvánvalóan itt, a parlament keretei között kell ezt megvitatnunk. Az elmúlt két napban mind pénzügyminiszter úr, mind kormánypárti képviselők részleteiben beszéltek már erről a javaslatról.
Természetes volt a várakozás mind a politikában, mind a közvéleményben, hogy az elmúlt hetek vitái alapján az ellenzék vezére, Orbán Viktor itt, a parlamentben fejti ki az álláspontját, az ellenzék álláspontját a költségvetési törvényjavaslatról, és fejti ki azt, hogy az ellenzék milyen alternatív javaslatokban gondolkodik, milyen más megoldásokat javasolna az országnak. Sajnálatosan azt kell tapasztaljuk, hogy az ellenzék vezére, Orbán Viktor most is megfutamodott ettől a vitától.
Az elmúlt hetekben még azt hallhattuk az ellenzéki képviselőktől, hogy az elnök úr azért nem vesz részt itt a parlamenti vitában, mert méltánytalanul kevés idő áll a rendelkezésére, és emiatt nem tudja kifejteni az álláspontját. Hát itt az elmúlt három napban mintegy 15-20 órában beszélhetett volna ő egymaga innen, a pulpitusról arról, hogy mit gondol. De mint ahogy megtapasztaltuk, az ellenzék vezére csak olyan közegben hajlandó az utóbbi időben felszólalni, ahol nincsenek válaszok, ahol nem kap választ azokra a kinyilatkoztatásokra, amelyeket hallhatunk napról napra. (Dr. Kovács Zoltán: Orbán menedzsere vagy?)
Természetesen van egy másik alternatíva is. A másik alternatíva az, ami sokkal inkább valószínűsíthető, hogy az ellenzék vezérének, Orbán Viktornak nincs mondanivalója, ugyanis a Fidesznek nincs olyan konzisztens gazdaságpolitikája, ami alternatívát jelentene a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájával szemben. Egyébként ezt megerősíti az elmúlt két nap vitája is, mert hiszen az ellenzéki képviselők ilyen konzisztens gazdaságpolitikáról nemigen számoltak be. De az előző napok különböző médiavitáiban, rádióvita kapcsán az egyik vezető ellenzéki gazdaságpolitikus el is ismerte, hogy nincs gazdaságpolitikai elképzelése egyelőre a Fidesznek.
Ez természetesen megkérdőjelezi azt is, hogy azok a vélemények és kritikák, amelyeket itt megfogalmaznak ezzel a költségvetéssel szemben, min alapulnak. Mert nyilván akkor van hitele egy ilyen kritikának, ha fel tudnak mutatni egy olyan alternatív javaslatot, amit egyébként ők megvalósíthatónak és jobbnak tartanak. Egyébként is megkérdőjelezhető, hogy milyen demokráciában gondolkodik az ellenzék vezére, ha ő a parlamentet egy olyan intézménynek tekinti, ahová nem érdemes bejárni, és ahol nem érdemes a véleményét kifejteni. Ezt megtapasztaltuk az előző ciklusban, amikor háromhetenként ülésezhetett a parlament.
Az elmúlt két napban az ellenzéki képviselők általában kétfajta kritikát fogalmaztak meg. Az egyik fajta kritika arra vonatkozott, hogy a költségvetési hiány és az államháztartási hiány miért akkora mértékű, amilyen, és szükségszerű lenne ennek a csökkentése; egyébként ezt senki sem vitatta a kormánypárti képviselők részéről. És kritizálták azt is, hogy az euró bevezetésére mikor kerül majd sor. E tekintetben nincs egységes véleménye láthatóan az ellenzéknek sem, ez tegnap este olyan 7-8 óra tájban derült ki, amikor ellenzéki politikusok is egészen más véleményt fejtettek ki e tekintetben, mint amit eddig hallhattunk az ellenzék részéről. Tehát a kritikák egyik része erre vonatkozott; a másik változatban viszont olyan módosító indítványok tömegéről beszéltek az ellenzéki képviselők, amelyek a kiadások korlátok nélküli növelését eredményezték volna.
S egy másik jellemzőre is szeretném felhívni még a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim, hogy az utóbbi időben az ellenzéki képviselők is átvették a Fidesz vezérének gyakorlatát, hogy nem itt, a parlamentben állnak elő a javaslataikkal, hanem sajtótájékoztató keretében, mint például Varga Mihály úr, aki tegnap egy sajtótájékoztatón vezetett elő valamiféle olyan javaslatcsomagot, amely egyébként olyan 100-110 milliárd forintos többletkiadással járna. (Pokorni Zoltán: Tiltsátok be a sajtót, nincs más megoldás.) Természetesen nem megnevezve azt a forrást, hogy ezt miből lehetne működtetni és finanszírozni.
(8.40)
Ez megint csak arra ad lehetőséget, hogy a sajtó képviselői előtt ilyen virtuális javaslatokkal bombázni a közvéleményt, de itt a parlamentben egyébként nem álltak elő ilyen javaslatokkal. (Pokorni Zoltán Molnár Albert felé fordulva: Államtitkár úr, nem kellemetlen ezt hallgatni? Nagyon snassz!) Úgy gondolom, hogy mindezek figyelembevételével inkább azokról kellene még beszélni, néhány gondolat erejéig, mert nem akarom a frakcióm idejét teljesen elfogyasztani (Pokorni Zoltán: Képviselő úr, folytassa nyugodtan, üssön minket!), azokról a prioritásokról, amelyeket mi a korábbiakban megfogalmaztunk. Képviselő úr, frakcióvezető-helyettes úr majd eljön ide, és akkor majd elmondja azt a konzisztens álláspontját, amit egyébként itt bekiabálva szeretne velem közölni.
Elmondta a pénzügyminiszter úr, hogy ha egy állampolgárra vetítjük a rendelkezésre álló forrásokat, mintegy 89 900 forintot oszthat el minden állampolgár a jövő évben, és e keretek között lehet gondolkodni. Amikor arról beszélünk, hogy mennyit kell például költeni az egészségügyre, akkor azt mondhatjuk, hogy ebben a költségvetésben minden egyes állampolgár, aki egyébként nem látogatja meg az orvosi rendelőt, mert nincsen rá szüksége, mert egészséges, az is 8490 forintot költhet ebben az évben erre.
Az egészségügyi kiadások egyébként 2002-höz viszonyítottan mintegy 38 százalékkal növekedtek, tehát nem igazak azok az ellenzéki állítások, mint hogyha csökkenne az egészségügyre fordított kiadások összege.
Ugyancsak beszélhetünk részleteiben arról az új szociálpolitikai rendszerről, amely a családok 96 százalékának nyújt többet a jelenlegi rendszerhez képest, és megint csak érthetetlen az az álláspont, amelyet tegnap Varga Mihály úr kifejtett a sajtótájékoztató keretében, minthogyha rosszabbul járnának a családok ezzel a rendszerrel. 2002-höz viszonyítva mintegy 130 milliárd forinttal költ többet a kormány a családtámogatás rendszerére, de a tavalyi évhez viszonyítottan is mintegy 47 milliárd forinttal többet. A nyugdíjak vásárlóereje is - és azért emelem ki ezeket a dolgokat, mert ezeket emelte ki tegnap Varga Mihály úr is a sajtótájékoztatója keretében - 35 százalékkal magasabb, és ez jövőre tovább emelkedik mintegy 4-4,5 százalékos mértékben, tehát megint csak nem állja meg a helyét az a kritika, amelyet megfogalmaztak.
Az euró bevezetéséről tegnap is kialakult itt az esti órákban egy vita, itt sok gazdaságpolitikus és ellenzéki politikus is azt próbálja sugallni, mintha az euró bevezetése minden gazdasági bajunkra és problémánkra egy csapásra megoldást jelentene, és semmi mást nem kell tennünk, mint hogy bevezetni mielőbb az eurót, és aztán minden problémánk egy csapásra megoldódik. Nekünk ezzel szemben az a véleményünk, sokkal fontosabb az, hogy az időzítés mikor történik, milyen árfolyamon történik a bevezetés, és olyan időpillanatban, amely a magyar gazdaság számára a legoptimálisabb, és nem jelenthet a magyar gazdaságra és társadalomra olyan elviselhetetlen terhet, amely az embereket megterhelné.
Azt ajánlom képviselőtársaimnak, hogy a mai napi vitában legalább ilyen konkrét javaslatokról és kérdésekről folyjon a vita, és talán az utolsó napon végre megismerhetjük az ellenzéknek azt az álláspontját, azt a véleményét, hogy ők egyébként milyen gazdaságpolitikát követnének, azért, hogy a választók is választani tudjanak, nemcsak valamiféle légből kapott javaslatok, hanem reális elképzelések között.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
