SZABÓ GYÖRGY
SZABÓ GYÖRGY
SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Ha a költségvetés tervezetében a területfejlesztési politika törekvéseit akarjuk megítélni, nincs egyszerű dolgunk, hiszen közhely ugyan, de igaz, hogy végül is minden fejlesztés térben valósul meg, legyen szó állami nagyberuházásokról, autópálya-építésről vagy a kormány által kiemelten támogatott önkormányzati nagyberuházásokról - mint a címzett támogatásos beruházások -, legyen szó a regionális vagy megyei hatáskörbe utalt fejlesztési forrásokról vagy a hála istennek egyre bővebben rendelkezésünkre álló uniós fejlesztési forrásokról. Ha ezeket mind számba vesszük, akkor azt látjuk, hogy ezek ágazatpolitikai és területpolitikai célokat egyaránt szolgálnak, és ha összeadjuk - megtettük ezt néhányszor az elmúlt években -, akkor ezeknek a nagyságrendje jóval ezermilliárd forint fölött van.
Azt is lehet ilyenkor tapasztalni, hogy ezek egyaránt szolgálják a versenyképes területek fejlődését és a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatását, és ha ebből a szempontból vizsgáljuk a 2006-os költségvetést, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez most sincs másként. Akármelyik előbb általam említett beruházási csoportot vesszük, legyen szó az állami beruházásokról, különösképpen az uniós fejlesztési támogatásokról, hiszen hallottuk, hogy csak ezen az oldalon közel 300 milliárddal fog bővülni a fejlesztési támogatások nagyságrendje, akkor azt látjuk, hogy bizony jelentősen nő 2005-höz képest is a fejlesztésre fordítható költségvetési támogatások nagyságrendje. És az ellen sem lehet semmi kifogásunk, hogy milyen ennek a területi megoszlása, hiszen az állami nagyberuházások az elmaradottabb keleti országrészekben valósulnak meg, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy mind a címzett támogatások és az uniós támogatások is, ha a fajlagos támogatási összeget nézzük, akkor preferálják a hátrányosabb helyzetű régiókat.
Nos, ha ebből a szempontból vizsgáljuk a költségvetést, akkor nyugodtak lehetünk, és azt is mondhatjuk, hogy biztosan mindenki elégedett. De én azt mondom, hogy ne elégedjünk meg ennyivel, próbáljuk megvizsgálni a kormány területfejlesztési politikai törekvéseit, abból a szemszögből is, hogy a közvetlen területfejlesztési célokra fordított forrásokat milyen formában és milyen nagyságrendben állította be a költségvetésbe.
Itt két viszonyítási, mérlegelési szempontot ajánlanék mindannyiunk figyelmébe. Az egyik az, hogy a területi hátrányokat leginkább mérsékelni képes decentralizált források terjedelme hogyan változik az előző évekhez képest, úgy is mondhatnám, hogy folytatja-e vajon a kormány a helyi döntéshozóknak a helyzetbe hozását, ami annál is inkább fontos, mert a decentralizáció nem egyszerűen valamifajta divatos irányzat, hanem köztudomású, hogy a helyben hozott döntések eredményesebben tudják szolgálni a területi hátrányok kiegyenlítését.
A másik szempont pedig az, hogy vajon a területfejlesztést szolgáló források jobban koncentrálnak-e az ország hátrányos helyzetű kistérségeire. Azért említem nyomatékosan a kistérségeket, mert tudvalévő, hogy vannak régiók és megyék között is jelentős különbségek, de azt is tudjuk, hogy a megyén belüli kistérségeket illető különbségek lényegesen nagyobbak, mint a megyék vagy a régiók közötti különbségek.
Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a költségvetést, akkor azt tudjuk megállapítani, hogy míg az idén a decentralizált területi felzárkóztató programokra mintegy 57,1 milliárd forint jut - ezt a költségvetés 21. számú mellékletéből tudják képviselőtársaim kiolvasni -, addig 2006-ban ez 66 milliárd forintra nő. A növekménynek ez a 16 százalékos nagyságrendje lényegesen meghaladja a prognosztizált inflációt, tehát egyértelmű, hogy érdemi növekményről van szó.
Azt pedig külön örvendetesnek tartom, hogy olyan előirányzatok is megjelennek a területfejlesztés decentralizált forrásai között, amelyek korábban kizárólagosan kormányzati kompetenciában jelentek meg. Két ilyen dolgot is meg tudok említeni: az egyik a Vásárhelyi-tervhez kapcsolódó infrastrukturális beruházások decentralizálása, amely - nem mellékesen - ismételten a hátrányos helyzetű észak-alföldi és észak-magyarországi régiót érinti, illetve a 2007 és 2013 közötti második nemzeti fejlesztési tervhez kapcsolódó beruházások előkészítésére is egy négymilliárdos összeget szán a kormány.
Végül, de nem utolsósorban említeném, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok hatáskörébe tartozó és a helyi önkormányzatok támogatását célzó támogatásoknak egy érdemi és érdekes átrendeződését is megfigyelhetjük. Amíg az idén a megyei területfejlesztési tanácsok mintegy 17 milliárd forinttal rendelkeztek erre a célra, jövőre mintegy 19 milliárd forintot tudnak majd felhasználni, ami önmagában nem jelentős átrendeződés, nem jelentős növekmény, de ha azt is figyelembe vesszük, hogy a 19 milliárdnak a nagyobbik része, egészen pontosan mintegy 10 milliárd forint a leghátrányosabb 48 kistérség felzárkóztatását célozza, akkor azt mondom, hogy ez mindenféleképpen egy olyan cél, amely csak üdvözlendő és támogatandó, akkor is, ha vannak megyék - elfogadom -, amelyek minden bizonnyal ennek nem különösebben örülnek.
Kedves Képviselőtársaim! Összességében azt tudom megállapítani a költségvetésről, hogy minekutána nő a fejlesztésekre, beruházásokra fordítható összegek nagyságrendje, méghozzá érdemben több száz milliárd forinttal, miután ezeknek a területi allokációja azt mutatja, hogy itt a hátrányos helyzetű régiók és kistérségek megkülönböztetetten vannak kezelve, mindez, azt hiszem, elég ahhoz, hogy elfogadásra ajánljam kedves mindnyájuknak a költségvetési törvénytervezetet.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
