DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Tisztelt Ház! Az az albizottság, amely az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység feltárására jött létre, azt hiszem, nagyon fontos munkát végzett. És ahogy látom, nagyon hatásos munkát is végzett, hiszen a parlament sokszor és nagyon jó körülmények között hivatkozik az ott feltárt jelenségekre, az albizottság munkájának eredményeire.
Éppen ezért nagy örömmel üdvözöltük azt a kezdeményezést is, amelyet képviselőtársaim benyújtottak az úgynevezett bírósági végrehajtással kapcsolatosan, és ahol hangsúlyozták, hogy az önkormányzatoknak is aktív szerepet kell vállalniuk e munkában.
A megoldási javaslatokat az MSZP-frakcióban is viták övezik, hiszen az elővásárlási jog mint jogintézmény egy járható út lenne, de nem illeszthető a végrehajtási eljárás jelenlegi rendszerébe ez a jogintézmény. Ez az egyik vélemény. A másik vélemény az, hogy nincs mit szégyenlősködni, meg kell tennünk az elővásárlásijog-alapítási lépést, és meg kell lépnünk azt, hogy a bírósági végrehajtásban az önkormányzatoknak legyen elővásárlási joga. Lehet ezt az utat választani; az MSZP-frakcióban néhányan ezt az álláspontot képviselik, néhányan azt az álláspontot képviselik.
Nekünk egyetlenegy fontos cél lebeg a szemünk előtt, és azt hiszem, ezt mindannyiunkra értve mondhatjuk, hogy azoknak az embereknek, akik valóban rászorultak, akik valóban csalárd módon írtak alá olyan szerződést, aminek az lehet a vége, hogy elvesztik a lakásukat, a helyi önkormányzatnak valamilyen módon segítséget kell nyújtani. És ez a mód lehet az elővásárlási jog, vagy az ennek megfelelő más jogintézmény, amit az Igazságügyi Minisztérium előkészít. Ha lakóingatlanokban gondolkodunk, és nem más ingatlanokra vonatkoztatjuk az elképzelésünket, akkor ez mindenféleképpen járható út.
Fontos azonban, és nagyon kérem, hogy ezt mindenki jól értse, hogy az önkormányzatokat sem szabad olyan helyzetbe hozni, hogy ne tudjanak élni ezzel a jogosítványukkal, illetve olyan helyzetbe kerüljenek e jogosítvány megadását követően, hogy számos jogos vagy jogtalan támadás éri őket azért, mert éltek ezzel az elővásárlási jogukkal, vagy nem éltek ezzel az elővásárlási jogukkal.
Feltétlenül hozzá kell azt tenni, hogy az önkormányzatnak rendeletben kelljen szabályoznia azt, hogy milyen esetben vesz részt ebben az eljárásban, milyen esetben és ki dönti el, hogy az adott, végrehajtás alá vont személy rászorult vagy nem rászorult. Ki, mikor döntheti azt el, hogy hányan, miképpen költözzenek, kinek kell elhelyezésről gondoskodni.
Ezek olyan kérdések, amelyeket most ez az önálló képviselői indítvány nem tudott megoldani. Tudom, hogy nem néhány képviselőtársunk feladata az, hogy ezeket az ügyeket is végképp kibontsa, de feltétlenül gondoskodnunk kell arról is - és ez nem is kicsiny kérdés -, hogy legyen megfelelő anyagi ereje az önkormányzatoknak ahhoz, hogy szükséges esetben a lakóingatlanokat meg tudják vásárolni.
(20.00)
Ha végignézzük ezt az egész kört, akkor mindjárt azt mondjuk, hogy nem is olyan egyszerű ez a kérdés, és akkor persze, hogy érthető, hogy az úgynevezett lakásmaffia-tevékenységet feltáró albizottság nem tett ilyen értelmű javaslatot anno, hogy az elővásárlási jogot… (Pettkó András felé:) Tessék? Nekem szólt, kedves képviselő úr? Megzavartak, de azért folytatom. Ilyen értelmű javaslatot nem tettünk közösen, hogy ezt az elővásárlási jogot alapítsuk.
Ezért sem írtam alá személyesen ezt a javaslatot, pedig tényleg nagyon boldog vagyok, hogy Göndör képviselő úr, Horváth képviselő úr, Csiha Judit képviselő asszony másokkal együtt végül is azt gondolták, hogy ezzel meg lehet oldani egy ügyet. És lehet, hogy meg lehet ezzel oldani, de ehhez bizony kell néhány olyan módosító indítvány, amellyel ki tudjuk egészíteni ezt az eljárást, amivel meg tudjuk alapozni azt, hogy az önkormányzatok valóban élhessenek ezzel a jogosítvánnyal.
Nem lesz könnyű, de senki nem mondja, hogy a mi feladatunk könnyű. Tudnunk kell, hogy a lakások védelme fontos a XXI. században is. Nagyon jó lenne, ha az önkormányzatok számos esetben tudnák megmenteni lakóikat az ingatlan-végrehajtástól. Arról már nem is beszélek, hogy ezzel önkormányzati bérlakásokhoz jutnak, ami nagyon jó dolog, hiszen valaha szinte megszüntettük az önkormányzati bérlakásállományt, de ekkor megint egy újabb feladat jön elő: ki fogja kötelezni arra az önkormányzatot - hacsak nem saját maga egy rendeletben, amelyet számára előírunk, hogy hozzon létre -, hogy kinek kell bérbe adni ezt az újonnan megszerzett lakást. Persze annak, akitől el akarták árverezni, mondjuk mi. Na jó, de milyen feltételekkel? Határozott időre? Határozatlan időre? Szociális alapon? Nem is mondom tovább. Tehát vannak olyan feltételek, amelyek ehhez még hozzájárulnak, és ha mi nem gondoskodunk arról, hogy ezek az ügyek a helyi rendeletbe bekerüljenek, akkor lehet, hogy lesz olyan települési önkormányzat, amely bizony nem él ezzel a szabályozási kötelezettségével.
Végezetül egy érdekes dologra szeretném felhívni a figyelmet. Most fogadtuk el a lakástörvény egyes módosításainak az ügyét, és ebben van egy olyan szabályozás, amely szinte megtiltja az önkormányzatoknak, hogy tegyenek olyan kitételt, hogy aki öt éven belül lakással rendelkezett, eladta, elidegenítette, megszüntette, nem kaphat önkormányzati bérlakást. Azért vettük ki, mert például az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység áldozatai általában tulajdonukat vesztették el, vagy legalábbis bérleményüket vesztették el, és természetesen nem fogjuk ezért kivárni az öt évet, és bizony például a Fővárosi Önkormányzat rendelete ezt előírta, és ezért jogszabálysértőnek minősítették az egyik kerületi önkormányzat ilyen irányú döntését.
Most itt elárulom, hogy én magam is kezdeményeztem olyan döntést polgármester koromban, hogy öt éven belül kapjon valaki lakást. Abban reménykedtem, hogy senki nem dob fel - elnézést a kifejezésért. Nem dobtak fel, mind a két család lakik ebben a lakásban, és mind a ketten a lakásmaffia áldozatai voltak. Jól tettem, hogy megpróbáltam, és jól tette az is, akit egyébként utóbb ezért új eljárásra utasítottak, illetve a hatályon kívül helyezést kérték. Jól tette, de most már szabályosan fogjuk megtenni. Milyen jó, hogy a lakástörvényt azért időben tudtuk módosítani!
Visszatérve erre a törvényre: azért voltam amellett, hogy tűzzük napirendre, kezdjük meg az általános vitát, mert fontos ügynek tartjuk, és felhívja a figyelmet arra, hogy a bírósági végrehajtási eljárás során is lehet és kell segítséget adni azoknak, akik nehéz helyzetbe kerültek.
Tisztelettel kérem az Igazságügyi Minisztériumot, hogy működjünk együtt, hátha ki tudunk találni valami olyan megoldást, amely jó, és a jelenlegi jogrendszerrel teljesen koherens megoldást fog adni.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
