HORVÁTH CSABA
HORVÁTH CSABA
HORVÁTH CSABA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint a jelen törvénymódosító javaslat egyik előterjesztője, kezdeményezője szeretnék szólni, és megpróbálok majd az észrevételekre is reagálni, bár azt későbbi stádiumban kell.
2002 óta ebben a parlamenti ciklusban számos olyan intézkedés született, amelyben az Országgyűlés és a kormányzat példamutató összefogással vette fel a harcot a lakásmaffia jellegű tevékenységekkel szemben. A lakásmaffia jellegű tevékenységek a kormányzati intézkedések, valamint a parlament döntései következtében mára nagyrészt visszaszorultak. A lakásmaffia elleni harc során vetődött rá a figyelmünk egy olyan részterületre, ahol még lehetőség van arra, hogy szervezett csoportok lakásmaffiára utaló módszerekkel szerezzék meg bajba jutott honfitársaink ingatlanjait.
A lakásmaffia-tevékenység visszaszorítását szolgáló kormányzati intézkedésekről elfogadott országgyűlési határozat előkészítése során vetődött fel több, önkormányzati ügyekben is érdekelt szocialista képviselőben a jelen módosítás elképzelése. A most tárgyalásra kerülő, a bírósági végrehajtásról szóló ’94. évi LIII. törvény módosítása az egyik olyan utolsó területen jelent majd eszközt a kezünkben, ahol még lehetőség van az ingatlanokkal kapcsolatos visszaélésekre. Az alkotmány- és igazságügyi bizottság, az önkormányzati bizottság és a rendészeti bizottság úgynevezett lakásmaffia-tevékenységet feltáró albizottsága munkájának köszönhetően kerültek a figyelem középpontjába ezek a tárgyát és az elkövetés módját tekintve rendkívül súlyos cselekmények.
(20.10)
Természetesen nem minden árverésen és minden esetben történnek szabálytalanságok, sőt szerencsére ezek az esetek ritkábbak, ugyanakkor ezeknek az eseteknek az előfordulási gyakorisága Budapesten, a kis- és nagyvárosokban lényegesen magasabb. A kirívó esetek a társadalom széles rétegeit veszélyeztetik, a társadalomban félelmet keltenek, és a jogbiztonságba vetett bizalmat rendítik meg alapjaiban. A módszer alantasságára jellemző, hogy a legelesettebbeket, a nehéz élethelyzetbe került családokat, rossz szociális körülmények között élő, egyedülálló idős embereket fosztja meg otthonuktól, és mindezt látszólagosan, jogállami keretek között, egy bírósági végrehajtás során.
Elképzelésünk lényege az volt, hogy nem távolról és csupán kormányzati szintről lehet hatékonyan küzdeni. Képviselőtársaim közül hozzám hasonlóan többen polgármesterek egy-egy budapesti kerületben vagy vidéki kis- és nagyvárosban, az ingatlanokkal kapcsolatos visszaélések gyakran az orrunk előtt zajlanak, és azokkal a polgárokkal szemben, akiket nekünk kell képviselnünk, akikért mi tartozunk felelősséggel.
Gyakran sejtettük, hogy mi zajlik körülöttünk, sőt néha még azt is tudtuk, hogy kik azok, akik a törvény határain lavírozva forgatják ki honfitársainkat, és azt is tudtuk - mivel politikusként fogadóóránkon fölkeresnek ezek az elesett emberek -, hogy kikből lesznek majd az áldozatok. Mégsem volt semmilyen eszköz, hogy korlátozzuk, megnehezítsük a nehéz helyzetbe került honfitársainknak a kisemmizését, mégsem tudtunk beavatkozni, intézkedni, bizonyítékokat gyűjteni az esetleges visszaélésekről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nap mint nap halljuk, hogy kisebb, decentralizált államra van szükség. Ennek egyik útja, hogy több hatáskört és eszközt adunk az önkormányzatok kezébe, hiszen helyben, ott, ahol a problémák keletkeznek, sokkal egyszerűbb csírájában elfojtani a bajt. Az önök előtt lévő törvénymódosítás hatékony eszközt ad az önkormányzatok kezébe az ingatlanokkal kapcsolatos visszaélések visszaszorítására.
A bírósági végrehajtásról szóló törvény módosítása az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat számára biztosít elővásárlási jogot. Az árverés eddig alkalmazott folyamata a módosítással annyiban változik, hogy a legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után a végrehajtó tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat harminc napon belül élhet elővásárlási jogával, ezzel az ingatlanárverés során az elővásárlási jog konkrét gyakorlásának módját határozza meg. Amennyiben az önkormányzat nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, a végrehajtó a legmagasabb ajánlattevőt írásban értesíti az ingatlan tulajdonjoga megszerzésének lehetőségéről, amely természetesen a vételár kifizetésével realizálódik.
Mivel a közigazgatásban a döntés meghozatala jóval bonyolultabb folyamat, ezért megfelelő idő biztosítása szükséges annak érdekében, hogy az árverésre kerülő ingatlant a képviselő-testület döntése alapján az önkormányzat megvásárolhassa. A harminc nap, a javaslatban szereplő idő elegendő arra, hogy a döntés megszülethessen az elővásárlási jog gyakorlásáról, valamint az ehhez szükséges forrásokat rendelkezésre bocsássa. Ennek megfelelően a vételár befizetésének határidejét is az önkormányzat elővásárlási jogáról tett nyilatkozatához kell igazítani, így az önkormányzat nyilatkozattételi kötelezettségére vonatkozó határidő lejártától vagy az elővásárlási jogról való lemondás időpontjától számított tizenöt napon belül kell a vételárat megfizetni.
Fontos elemként szeretném kiemelni, hogy a javaslat kötelezően előírja a jegyzőkönyv mellett kép- és hangfelvétel készítését is az árverés menetéről. E rendelkezés a végrehajtás tisztaságát hivatott elősegíteni, megakadályozandó a törvényes lebonyolítást esetlegesen megzavaró vagy megakadályozó cselekmények elkövetését, illetve elősegítheti a végrehajtás jogsértésre alapozott későbbi megtámadását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a módosítás több kérdésben is jelentős előrehaladási lehetőséget jelent az önkormányzatoknak. Mindenkinek megnyugtató lehet, hogy az önkormányzatoknál senki sem ismeri jobban a helyi viszonyokat. Nálunk, polgármestereknél, önkormányzati képviselőknél, a hivatalok dolgozóinál senkinek nem tűnik fel hamarabb, ha egy árverésen egy ingatlant gyanús módon, áron alul akarnak megvenni. A módosítás a visszaélési folyamat utolsó, egyben legérzékenyebb pontján ad beavatkozási lehetőséget az önkormányzatoknak.
Ha elfogadjuk ezt a javaslatot, akkor annak is megteremtjük a lehetőségét, hogy az önhibájukon kívül lakástulajdonuktól megválni kényszerülő emberek, ha már ingatlanukat elvesztik, a fedelet a fejük felől ne veszítsék el. A szabályozásnak köszönhetően az áldozattá vált adós nem kerül az utcára, nem gyarapítja a hajléktalanok, az önkormányzatok által szociális ellátásra szorulók körét.
Ahhoz, hogy a törvényjavaslat elérje a maga elé kitűzött szociális célokat, szükséges bevezetni, hogy az adós és a vele lakó személyek mentesüljenek a kiköltözés kötelezettsége alól, amennyiben az ingatlant - természetesen nem luxusingatlanokról van szó - az önkormányzat vette meg az elővásárlás jogával élve. Így az ingatlannal történő visszaélések áldozatai tovább élhetnek lakásaikban, természetesen lakbér megfizetése mellett.
Egyértelmű nyeresége lesz a változtatásnak, hogy az önkormányzatok elővásárlási joga miatt növekedni fog a bérlakásállomány, amely több szociális igény kielégítésére ad a jövőben lehetőséget. A nyilvános pályázat során a felbontási eljáráson a végrehajtón kívül a felek, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joggal rendelkezők és az ingatlanra elővásárlási joggal rendelkező, az ingatlan fekvése szerinti illetékes települési önkormányzat erre meghatalmazott képviselője, továbbá az ajánlattevők vehetnek részt. Vagyis a pályázatok felbontására irányuló eljáráson a települési önkormányzat képviselője akkor is részt vehet, ha egyébként ajánlatot korábban nem tett, ezzel is biztosítva az önkormányzatoknak azt a lehetőséget, hogy a későbbiekben is bekapcsolódhassanak az eljárás folyamatába a szociális gondoskodásuk érdekében.
Tisztelt Országgyűlés! Ez a módosítás tulajdonosbarát, önkormányzatbarát, bérlőbarát, polgárbarát, szociálisan érzékeny, erősíti a jogállamiságot. Kérem, hogy támogassák az ingatlanokkal kapcsolatos visszaélések elleni harcot, a jogállamiság, a jogbiztonság megszilárdítását a törvénymódosítási javaslat vitájában való részvétellel és a javaslat későbbi megszavazásával.
És a felvetésekre, Pettkó képviselő úr felvetéseire csak annyit reagálnék, hogy az ön által említett kormányzati törvényjavaslat nem tartalmazza azokat a lényeges elemeket, amelyekről azt hisszük, és remélem, hogy a vita kapcsán, a vita során és végére mindenki számára egyértelművé válik, hogy ezek a módosítások, az elővásárlási jog igénye alapvetően határozza meg, hogy az általunk elfogadandó törvényjavaslat mennyire tudja betölteni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) azt a küldetését, amire hivatott, úgyhogy kérem majd, hogy a vita során ezekre is legyünk figyelemmel.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
