DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság ülésével gyakorlatilag párhuzamosan tárgyalta a környezetvédelmi bizottság az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentést és e hét elején, egészen pontosan hétfőn az ezzel kapcsolatos bizottsági előterjesztést.
Már most szeretném mondani, a bizottság mind a két előterjesztést így, egyben az általános vitára alkalmasnak minősítette, és hasonlóan, mint a mezőgazdasági bizottságban, a kisebbség nem nemmel, hanem tartózkodással szavazott. Merthogy egyébként abban a vonatkozásban egyetértés volt a többség és a kisebbség között, hogy fontos a magyar agrárgazdaság kérdéseit itt, az ország Házában, a nyilvánosság előtt megtárgyalni.
1997-ben született meg a CXIV. törvény, amely címében egy gazdaságpolitikai alapelvet tartalmaz, nevesen az agrárgazdaság fejlesztéséről szól, irányultsága tehát az agrárgazdaság fejlesztése, és ez a cím mindmáig változatlan. Ez azt is jelenti, hogy Magyarországon a Magyar Országgyűlés úgy viszonyul az agráriumhoz, hogy bízik a fejlesztésében. A preambulumban rögzíti is azokat a hozadékokat, amelyek az agrárgazdaság fejlesztésétől a nemzet egésze számára származhatnak. Ehhez hozzátartozik az éves állapotairól szóló elszámolás, és az, hogy a jövő tervezése szempontjából is fontos megállapítások itt, az Országgyűlésben elhangozhassanak. Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvényt még a Horn-kormány időszakában fogadta el az Országgyűlés, még az EU-hoz való csatlakozás előtt, de ha valaki elvégzi az összevetést, pontosan meg tudja állapítani, hogy a római szerződésben rögzített közös agrárpolitika elveinek megfelelően szabályozta, mi is a teendő Magyarországon.
A 2004. évi jelentés a megelőző évek jelentéseihez hasonlóan - s ebben, azt gondolom, a kormány és az ellenzék talán lassan-lassan már nem vitatkozik - korrekten felvázolja a történéseket. Nyilván az értékelések tekintetében az éppen aktuális álláspont vagy üléspont meghatározza az álláspontokat. Ettől még ez a mostani 2004. évi jelentés is alkalmas arra, hogy belőle a jövő tervezéséhez, akár jogalkotási, akár más intézkedések tervezéséhez szükséges következtetéseket vonjanak le az arra illetékesek.
Átmeneti volt ez a 2004. esztendő. Átmenetinek azért kell és lehet tekintenünk, hiszen a 2004. májusi csatlakozásunk gyakorlatilag kettévágta az esztendőt, mindazokban a vonatkozásokban, ami itt, az ország Házában, pláne így, költségvetési időszakban a legfontosabb, nevesen a pénzügyi, a támogatási folyamatok tekintetében. De átmeneti volt abban az értelemben is, hogy más szabályok működtek előtte, más szabályok működtek utána. Mi, a környezetvédelmi bizottsági többség azt gondoljuk, hogy ez azért rányomta a bélyegét a 2004. évi folyamatokra, miközben meggyőződésünk, hogy éppen a tőlem jobbra ülő Németh Imre miniszter úr a lehető legtöbbet megtette annak érdekében, hogy ez az átmenet és az ebből eredő feszültségek a lehető legzökkenőmentesebben feloldódjanak.
A csatlakozás éve a környezetgazdálkodás tekintetében is bizony döccenőkkel volt terhes. Meglehetősen későn, az év második felében, egészen pontosan októberben sikerült meghirdetni azokat az új agrár-környezetgazdálkodási támogatási elemeket, amelyek nyilvánvalóan a meghirdetésből következően abban az esztendőben nem is kerülhettek kifizetésre, és úgy néz ki, hogy azért az idén ez le fog tudni záródni.
Itt a többségi vélemény ismertetése mellett is fontos jelezni és rögzíteni, hogy az átmenetnek maradtak még elvarratlan szálai, hiszen a nemzeti környezetvédelmi program és az NVT agrár-környezetgazdálkodási programja között nyolc hónap hiátus mutatkozott, amely anyagi folyamatok még rendezésre várnak.
Mindezek mellett az általános vitára és az ezzel kapcsolatos következtetések levonására alkalmas anyagként ajánljuk az Országgyűlésnek megtárgyalásra.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(20.20)
