JÁRVÁS ISTVÁN
JÁRVÁS ISTVÁN
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Németh képviselőtársam hozzászólásának egy része indukálta hozzászólásomat, nevezetesen az, hogy azt mondja képviselő úr, hogy a világkereskedelemben a vámok leépítése következtében élesedik a verseny. Teljes egészében igaza van önnek ebben, de én azt is látom, hogy ez a verseny azért nem teljesen korrekt. Itt egy picit én arra gondolok, hogy a világ különböző területein előállított élelmiszerek nem biztos, hogy a fenntartható gazdálkodás jegyében jönnek létre, gondolok itt a cukornádültetvényekre, és hogy az után mi van, amikor lejár annak az ideje. De gondolhatok arra is, és az sem a fenntartható fejlődés része, amikor baromfit állítanak elő különböző távol-keleti területeken. Arról azért nem szól a dolog, hogy milyen állathigiéniai, állattartási és mondjuk, milyen fertőtlenítési eljárásokat lehet ott használni, és milyet lehet nálunk. Ez azért nem a korrekt versenyt jelenti. Jelent egyfajta versenyt, mégpedig abban van az igazi nagy verseny, hogy vannak területek, ahol nincsenek szabályok, és vannak területek, ahol vannak szabályok, és vannak területek, ahol biztonságos élelmiszert állítanak elő, és vannak területek, ahol kevésbé biztonságos élelmiszert, és nekünk, termelőknek mindig a fejére húzzák vagy épp az orrára, hogy nem jól termelsz, drágán termelsz.
Egy európai példát hadd mondjak: azért a kergemarha, vagyis a húsevő marha feltalálása az mégiscsak angol találmány, ugye, nem pedig a magyar paraszt találta föl, se nem a kisüzem, se nem a nagyüzem. De tudnék még egy másik példát is mondani, hogy a nálunk kukoricán hizlalt sertéshús hogyan tud versenyezni a halászati mellékterméken felnevelt - mondhatnánk azt, hogy döglött halon hizlalt - sertésekkel, mert azért az mégiscsak olcsóbb, mint ez. Tehát én azt hiszem, hogy a verseny, mint olyan, önmagában nem értékelhető teljes egészében, bár egyetértek azzal, amit mondott.
Köszönöm szépen.
