KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló, igényes színvonalú jelentés készítőit már azért is dicséret illeti, amiért didaktikai okokból a jelentés első mondataiban megfogalmazták a magyar mezőgazdaság mindenkori alapvető feladatait. Ezen alapfeladatok felsorolását idézem a jelentés bevezetőjéből: “A magyar agrárgazdaság multifunkcionális szerepéből következően a nemzetgazdasági GDP-hez való hozzájárulásnál sokkal jelentősebb gazdasági szektora a nemzetgazdaságnak. Az ágazat a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában, a vidék fejlesztésében és a vidéki lakosság foglalkoztatásában, életminőségének befolyásolásában ma is alapvető szerepet játszik.”
Hogy a felsorolt, alapvetően elvárható feladatoknak 2004-ben a magyar agrárgazdaság még a 2003-as évhez történő viszonyításban sem felelt meg, azt az Agrárgazdasági Tanácsnak a jelentéshez csatolt állásfoglalása is megállapítja. Idézem: “Sajnálattal veszi tudomásul, hogy az EU-csatlakozással létrejött markánsabb versenyhelyzetben az alapvető agrárpolitikai kérdésekben továbbra is konszenzust nélkülöző hazai viszonyok között a tanács 2003. évi ajánlásai semmit nem veszítettek sem súlyukból, sem pedig aktualitásukból.”
Melyek is voltak ezek a kormány által mindmáig figyelmen kívül hagyott ajánlások? Ízelítőül néhány: az agrárökológiai potenciál kihasználása, a rugalmasabb foglalkoztatási formák és az eltartóképességet befolyásoló lehetőségek - mint a korai nyugdíjazás - kihasználása megfelelő színvonalú és összetételű állattenyésztéssel, a népességmegtartás és a környezet kulturált állapotban való megőrzése.
(20.50)
Ezek az ajánlások, ugye, mennyire összecsengenek a jelentés első mondatainak kulcsszavaival: multifunkcionalitás, kedvező ökológiai adottságok kihasználása, a vidék fejlesztése és a vidéki lakosság foglalkoztatásának, életminőségének javítása. Hogy mindebből mégsem valósult meg 2004-ben semmi, arra az előttünk fekvő igényes színvonalú jelentés adja meg a választ. Nézzük a jelentést!
Az Európai Unióban jellemző, a hagyományos mezőgazdaság szerepének ökoszociális piacgazdasági modellhez jobban illeszkedő multifunkcionális agrárgazdaságra történő kibővítésére nálunk sajnos semmi jel nem mutatkozik még 2004-ben. Nemhogy a multifunkcionalitás, de még a hagyományos mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli aránya is tovább csökkent. A mezőgazdaság részaránya a nemzetgazdaság különböző ágaiban - a fogyasztásban, az exportban, a beruházásban, a foglalkoztatottságban, a külkereskedelmi egyenlegben - romlott a 2003-as bázisévhez viszonyítva - 1. számú táblázat.
Hogy az agrárgazdaság nemzetgazdaságon belüli GDP-termelése 0,3 százalékkal emelkedett, annak egyedüli oka az aszályos 2003-as év és a kétszer akkora termésmennyiséget hozó 2004-es év kontrasztja. A két szélső értékű év egymást követése sajnos a negatív trenden nem változtat - 42-46. táblázat.
Nemhogy a multifunkcionalitás jelei nem mutatkoztak, de még a hagyományos termékpályák összhangja is felborult 2004-ben. A feldolgozóipar termelése 4 százalékkal maradt el az előző évitől - 7. táblázat. A felvásárlás volumenindexe az előző aszályos évivel megegyező - 24. táblázat -, míg az árindexe 6 százalékkal csökkent - 26. táblázat.
Miközben a felvásárlási átlagárak drasztikusan csökkentek - 25. táblázat -, addig a tejtermékek, zöldségfélék, gabonafélék importja jelentősen nőtt. Legnagyobb mértékben a húsok, húskészítmények behozatala emelkedett, hiszen ez a 2003. évi import kétszerese volt, sőt az élőállat-import az előző évinek több mint négyszeresét tette ki - 29. táblázat.
A multifunkcionalitásra történő elmozdulás helyett a hagyományos mezőgazdasági struktúra is megingott 2004-ben. A gazdaságok többségét a naptári évben kínzó pénzhiány gyötörte, írja az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása. A pénzügyi kiszámíthatatlanság következtében az egyéni gazdaságok 6,2 százaléka hagyott fel a termeléssel év közben - 5. számú táblázat -, amely egyes stratégiai alágazatokra nézve aggasztó arányokat öltött. Az abraktakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok 25 százaléka kiesett a tesztüzemi rendszerből, mert 2004-ben abbahagyta a termelést.
A multifunkcionalitás után térjünk át a kedvező ökológiai adottságok kihasználásának vizsgálatára. Sajnos, ezzel kapcsolatban sincs semmi biztató a jelentésben. Az ország adottságainak kedvező termelési diverzifikációval szemben ugyanis a termelés spektruma egyre szűkül. A két főágazat bruttó kibocsátásának egyre nagyobb mértékű szétválása piaci zavarokat okozott 2004-ben. A hatalmas gabonafelesleg ellenére az abrakfogyasztó ágazatok közül a sertéslétszám történelmi mélypontra zuhant. 2004-ben az ország ténylegesen hasznosított szántóterületének 70 százalékán gabonatermelés folyt, amely arány évről évre nő - 9. táblázat. A 2004-ben betakarított 17 millió tonna gabona mellett az abrakfogyasztók állománya számottevően - a sertésállomány 17 százalékkal, a szarvasmarháké mérsékeltebben - csökkent, 8. táblázat. Szintén az ágazati szuplementaritás megbomlását jelzi a szántóföldi zöldségtermelés termőterületének 12 százalékos csökkenése.
Vajon mi okozhatja az ágazatok egymásra épülő egyensúlyának visszafordíthatatlan felbomlását? Uniós folyamatról nem lehet szó, hiszen az Európai Unió mezőgazdaságáról éppen a jelentés állapítja meg, hogy a mezőgazdaságban a 2004-es évet a növénytermesztés bővülése és az állattenyésztés stabilizációja jellemezte. A jelentés a magyarországi zavart a földtulajdon és a földhasználat elválásában látja: “Az elmúlt időszakban a tulajdonlással szemben a földhasználat, a tartós bérleti rendszer kialakítása került előtérbe.”
2002-ben a földtörvényben a külföldi és városi bérlőknek a földtulajdonosokkal szemben biztosított elsőbbsége 2004-ben már az egész agráriumban éreztette dezorganizációs hatását. 2004-ben az a helyzet állt elő, hogy a természetes földtulajdonosokat egyszerűen nem engedték hozzájutni a földtulajdonukhoz. Még az osztatlan közös tulajdonok átadására elkülönített 100 millió forintot is eltérítették. Az egyik MSZP-s politikus a bizottsági ülésen effektíve kimondta a kormány alkotmányellenes álláspontját: “…állandóan azt lebegtetik például az ellenzéki képviselőtársaim is önálló törvénymódosításokkal, hogy igenis a családi gazdálkodó azt csinál ám a földjével, amit akar”. Tehát a kormánypártok szerint egyes tulajdonosok nem élhetnek szabadon a tulajdonjogukkal. Ugyanez a képviselő ugyanott kijelentette: “…engedjük meg a földhöz jutást a társas vállalkozásoknak”. Csak nem a tulajdonformák közötti diszkrimináció korát éljük ismét?
A pénzügyi befektetőknek most még csak bérlőként való megjelenése a gazdálkodási formák komplementaritását is megbontotta, és a mezőgazdasági földhasználatban 2004-ben a gazdasági szervezetek javára következett be változás. Földterületük 34 ezer hektárral nőtt az előző évhez képest - 3. táblázat. Ez a folyamat bontotta meg az ágazatok egyensúlyát, és Magyarországon - az ökológiai adottságokkal ellentétben - a monokultúrás övezeti gazdálkodás jelei kezdenek kialakulni.
Természetesen kitér a jelentés ennek a folyamatnak a vidéki lakosság foglalkoztatására gyakorolt katasztrofális hatására is. Csak 2004-ben 10 ezer fővel, 5 százalékkal csökkent az agrárfoglalkoztatottak aránya - 10. táblázat. Ahol az állattenyésztés és a kertészet részaránya csökken, ott ez egy velejáró folyamat. A folyamat katasztrofálisnak való minősítése sajnos nem túlzás, mivel az agrárfoglalkoztatottak tudatos leépítése az országos munkanélküliségi ráta növekedése mellett következett be. Ez a folyamat is a földtörvény 2002. évi módosításának a következménye, hiszen először a földtulajdonuktól, majd a foglalkoztatásból kerülnek kiszorításra a gazdálkodók. A kormány még a rendelkezésére álló eszközökkel sem segítette a szerencsétleneket, hiszen a 2004-től megadható, egyébként EU-forrásból finanszírozott korkedvezményes nyugdíj intézményét mind a mai napig nem vezette be.
2004-ben a kormány a vidék fejlesztése szempontjából egy történelmi lehetőséget mulasztott el, ugyanis a közösségi agrárpolitika második pillérét képező vidékfejlesztés forrásait kormány közeli lobbicsoportok érdekében áldozta fel.
A mezőgazdasági bizottságban a kormánypártok és az ellenzék között konszenzus alakult ki az agrárkörnyezeti programok lobbicsoportok hatására történt módosítása ellenében, amely módosítás okán az NVT költségvetése drasztikusan lecsökkent. A jelentés is utal az FVM és a kormány felelősségére: “A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a környezetvédő társadalmi szervezetek képviselői vitatták, illetve ellenezték az NVT-intézkedések pénzügyi eszközeinek csökkentését.” Ezzel mindmáig kihasználatlanok maradtak a vidékfejlesztési lehetőségek, hiszen a támogatási kérelmek 81 százaléka agrárkörnyezeti programokra érkezett - 10. táblázat.
A jelentés elején felállított kritériumokra az anyag tárgyilagos választ adott: sem a multifunkcionalitás, sem a kedvező ökológiai adottságok kihasználása, sem a vidék fejlesztése, sem a vidéki lakosság foglalkoztatásának, életminőségének javítása terén 2004-ben nem történt semmi. Sőt, a 2002-ben hatalomra került, az agráriumra kívülről beszabadított pénzügyi lobbi kártékony tevékenységének romboló hatása 2004-re már a hagyományos mezőgazdaság alapjait is kikezdte.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
(21.00)
