PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV., valamint az azt módosító 2005. évi XXVIII. számú törvény előírja, hogy a kormány a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter útján évente beszámol az Országgyűlésnek az agrárgazdaság helyzetéről, a termelők jövedelemviszonyairól, az agrárpolitikai célok megvalósításáról, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról. A törvény értelmében a jelentés az FVM és a KSH társfelelősségében készül, azt elkészülte után az Agrárgazdasági Tanáccsal véleményeztetni kell, és írásos állásfoglalását a jelentéssel együtt kell az Országgyűlésnek benyújtani.
A 2004-ről összeállított jelentést az Országgyűlés több szakbizottsága is megvitatta. Mind szerkezetében, mind tartalmában megfelelőnek ítélte, amely a tanács állásfoglalásával együtt alkalmas az értékelésre és az agrárpolitikai viták lefolytatására.
A jelentés 2005-ben az Agrárkutató Intézet bevonásával hetedik alkalommal készült el, és az európai országok gyakorlatának megfelelően az előző, 2004-es naptári év értékelésével foglalkozik. A korábbi években kialakult szerkezeti felépítést megtartottuk. A jelentés adatgyűjtésének lezárása és összeállításának véglegesítése július vége, így értelemszerűen nem tartalmazza az azóta megjelent új, illetve korrigált adatokat. A jelentés összeállításakor a kialakult gyakorlatnak megfelelően a társfelelős KSH-val együtt arra törekedtünk, hogy a rendelkezésre álló számadatok alapján minősítés nélküli helyzetelemzést végezzünk, lehetőséget teremtve a szakmai vitákra és a tanács állásfoglalásában kidolgozandó javaslatok összeállítására.
(19.40)
A jelentést, törvényi kötelezettségének eleget téve, az Agrárgazdasági Tanács szeptember 14-én megvitatta, és kialakította írásos állásfoglalását. Ezen túlmenően, bár erre vonatkozóan ugyan kötelezettségünk nem volt, ez évben először a jelentést a kormányhoz történő benyújtás előtt, szeptember 21-ei ülésén megtárgyalta a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Érdekegyeztető Tanács is. Változatlanul célunk, hogy az agrárgazdaság konkrét számokon alapuló helyzetértékelését az ágazatban érintettek mind szélesebb körben megismerjék. Ezért a jelentés mindkét kötete az előző évek gyakorlatának megfelelően, a kormány által történt elfogadása után, az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásával együtt felkerült az FVM honlapjára is.
Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar agrárgazdaság multifunkcionális szerepéből következően az ágazat a nemzetgazdasági GDP-hez való hozzájárulásának KSH által kimutatott mértékénél lényegesen jelentősebb szektora a nemzetgazdaságnak. Az ország külkereskedelmi mérlege alakulásának szempontjából pedig, tartósan pozitív külkereskedelmi egyenlege révén évtizedek óta komoly stabilizáló tényező. Hasonlóan pozitív szerepet játszik az infláció leszorításában, a pénzromlás mértékének féken tartásában is.
A magyar nemzetgazdaság növekedését 2004-ben termelési oldalról alapvetően az árutermelő ágazatok, azon belül is elsősorban a mezőgazdaság teljesítménynövekedése alapozta meg. A mezőgazdaságban megtermelt hozzáadott érték volumene 36,3 százalékkal volt több, mint a megelőző évben. A mintegy 0,2-0,3 százalékpontos mezőgazdasági GDP-aránynövekedés következtében 2004-ben megtört az a rendszerváltás óta tartó folyamat, amely szerint az ágazat aránya a nemzetgazdaság GDP-termeléséből folyamatosan csökkent. A javuló agrárgazdasági GDP a termelők helyzetének alakulását is pozitívan befolyásolta, növekedett a gazdaságoknál képződő jövedelem tömege is.
Az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés helyzetének és fejlesztésének áttekintésekor abból kell kiindulnunk, hogy az agrárium és a vidékfejlesztés elválaszthatatlan egységet alkot. Magyarország nemzetközi összehasonlításban is kedvező földrajzi, természeti és ökológiai adottságokkal rendelkezik, amelyek lehetőséget teremtenek a többfunkciós, exportorientált, versenyképes agrárgazdaság fenntartására. A termelés mennyiségének növelése mellett a hangsúlyt a minőségre és az élelmiszer-biztonság követelményeinek teljesítésére helyezzük. Magyarország területének 87 százaléka vidéki térségnek minősül, itt található a települések 96 százaléka, itt él a népesség 47 százaléka. Tehát a vidéki térségek és a mezőgazdaság kapcsolata mind a termelés, mind a lakosságmegtartó képesség, mind a környezet megóvása szempontjából meghatározó.
A 2004-es esztendő rendkívüli év volt. Ez volt a tagállami működés első éve. Európa-szerte rekordtermés született, a piacokra erős kínálati pozíció volt jellemző. A tagállami működésre való felkészülésben felhalmozódott halasztásokat minden tekintetben nem sikerült időben behozni. Az intézmények éles helyzetben, nyomás alatt történő rendszerbe állítása az egyébként is hosszú utófinanszírozás idejét tovább nyújtotta. Így a támogatási lehetőségek növekedése ellenére a gazdaságok többségét a naptári évben eléggé nagy pénzhiány gyötörte. A támogatási rendszer átalakulása, az új intézmények működése és a logisztikai rendszerek kiépítetlensége még inkább nyilvánvalóvá tették a magyar agrárgazdaság versenyképességének gyenge pontjait, a gyors alkalmazkodás korlátait. Bebizonyosodott, hogy szállítási hátrányaink égetően szükségessé teszik egyrészt a logisztikai fejlesztéseket, másrészt a termelési szerkezet harmonikusabb, kevésbé szállításigényes átalakítását.
Tisztelt Országgyűlés! A 2004-ről szóló jelentésből az agrárgazdaság helyzetének jellemzésére engedjenek meg néhány megállapítást kiemelni. A mezőgazdaság 2004. évi bruttó kibocsátása a Statisztikai Hivatal előzetes adatai szerint folyó áron 17,3 százalékkal nőtt az előző évhez képest. A két fő ágazat közül az állattenyésztés teljesítménye 0,3 százalékkal csökkent, a növénytermesztésé viszont 32,9 százalékkal bővült. A növénytermesztés és az állattenyésztés kibocsátási mutatóinak eltérése a növényi termékek kínálati piacát is jelzi. A mezőgazdasági teljesítmény nagymértékű növekedése elsősorban a szántóföldi növények kimagasló terméseredményeire vezethető vissza. A két fő ágazat bruttó kibocsátásának egyre nagyobb mértékű szétválása, például a jelentős terméktöbblet ismétlődő piaci zavarokat okozott.
2004-ben folytatódott az előző évben már elkezdődött szerkezetváltozás, így az állattenyésztés és növénytermesztés arányai között. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk új dimenzióba helyezte a hazai élelmiszerpiacot. Az európai uniós tagság és az ezzel együtt járó kölcsönös piacnyitás külkapcsolatainkat is átrendezte. Pozitív és negatív hatásokkal 2004. május 1-jét követően egyaránt szembe kellett nézni a magyar termelőknek. A közösséghez való csatlakozásunk ugyanis a verseny egyértelmű éleződésével, a hazai piacra nehezedő importnyomás erősödésével járt. Fokozta a hazai piac kitettségét a túlzottan erős forint export-versenyképességet rontó és az importot olcsóvá tevő hatásmechanizmusa. A hazai piac 2004-ben tehát minden tekintetben kitettebbé és védtelenebbé vált.
Az agrár-külkereskedelmünk komoly kihívásként élte meg az Európai Unióhoz való csatlakozást. Ha csak a végeredményt nézzük, akkor külkereskedelmi vonatkozásban 2004-et sikeres évnek tarthatjuk, hiszen exportunk ilyen feltételek mellett is az előző évhez képest hozzávetőlegesen mintegy 200 millió eurót javulva, soha nem látott nagyságrendű, 3 milliárd eurót meghaladó árbevételt ért el, dollárban pedig az exportbevétel megközelítette a 3,8 milliárd amerikai dollárt.
A nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyítva, alacsony jövedelmezősége miatt a befektetők számára továbbra sem volt vonzó az agrárágazat. A mezőgazdaságnak a nemzetgazdasági beruházásokból való részesedése 2004-ben is alacsony, 4,3 százalék volt, ami az előző évhez képest 1,9 százalékpontos visszaesést jelentett. A mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban és a halászatban 2004 végén 39 144 működő vállalkozást tartottak nyilván, 1343-mal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A vállalkozások valamivel több mint egyharmada, 34 százaléka társas vállalkozásként, 66 százaléka pedig egyéni vállalkozásként működött.
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszáma 2004-ben tovább csökkent, éves átlagban 205 ezer főt foglalkoztattak, 10 ezer fővel, 5 százalékkal kevesebbet, mint az előző évben. Ez a nemzetgazdaság összes foglalkoztatottjának 5,3 százaléka. Az APEH gyorsjelentése alapján jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a kettős könyvelést vezető mezőgazdasági vállalkozások adózás előtti eredménye 2004-ben 18,9 milliárd forint volt, szemben az azt megelőző év 5,9 milliárd forintos veszteségével. Az említett eredményjavulásban nagy szerepet játszott az uniós csatlakozás kapcsán megváltozott agrártámogatási rendszer, a mezőgazdasági vállalkozások 92,1 milliárd forint folyó támogatást számoltak el. Ez az előző évhez képest 18,5 milliárd forinttal, 25,2 százalékkal több.
Az eredménytömeg jelentősen kisebb, mint a tesztüzemi rendszer társas vállalkozásainál kimutatott 35,5 milliárd forint adózás előtti eredmény. Az eltérés magyarázata elsősorban a támogatások eltérő elszámolási szabályaiban is rejlik. Az élelmiszer-ipari ágazat 2004. évi, adózás előtti eredménye mindössze 35,4 milliárd forint volt, amely szokatlanul kevés az előző évekhez képest, elsősorban az árbevételek visszaesése miatt. Emellett a támogatások is mérséklődtek, 18,8 milliárd forinttal kapott kevesebbet az ágazat, mint 2003-ban.
Az év a támogatások finanszírozása szempontjából rendkívül bonyolult volt, az Unióhoz való csatlakozással ugyanis a támogatások rendszerében, szerkezetében, forrásösszetételében és szabályozásában is alapvető változások következtek be.
(19.50)
A támogatásoknak már csaknem a fele az európai uniós forrásokból származott, amelyeket többnyire utólag, a közösségi előírásoknak megfelelő ellenőrzések után, 2005-ben fizettek ki, mármint az intézményrendszeren keresztül.
Ez a szabályozás likviditási gondokat okozott, amelyeket a tárca nemzeti támogatások nyújtásával - emlékezzünk rá, még a csatlakozást közvetlenül megelőzően -, illetve a SAPS-támogatások előrehozásával igyekezett feloldani. A csatlakozási szerződés felkínálta azt a lehetőséget, hogy a közvetlen termelői támogatásokat területi alapon, egyszerűsített rendszerben fizessük ki. Ez az egyszerűsített rendszer három évig alkalmazható, s legfeljebb további két évre meghosszabbítható. A támogatást 2004. október 16. és 2005. április 30. között folyósította a rendszer.
Az Európai Bizottság, mint ismeretes, 2000 októberében fogadta el Magyarország SAPARD-tervét, a program első pályázati felhívásai azonban csak 2002 szeptemberében jelentek meg. A SAPARD-terv teljesítése tehát nehezen indult, részben intézményfejlesztési hiányosságok miatt, részben azért, mert a hasonló jogcímeket tartalmazó nemzeti támogatási rendszer a termelők számára ismertebb és egyszerűbb volt. 2004-ben viszont, a program utolsó évében jelentősen megnőtt az érdeklődés a SAPARD-támogatások iránt - megnégyszereződött egyébként a lehetőségekhez képest.
2004-ben 6,8 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak, átlagon felül drágultak a háztartási energia, valamint a szeszes italok és a dohányáruk. Az agrárolló sajnos romlott. Az élelmiszeriparban a korábbinál is jelentősebb mértékben erősödött a verseny, a kereskedelmi forgalomban, a fogyasztói igényekkel összhangban az olcsóbb termékekre helyeződött a hangsúly. A változások következtében számos vállalkozás volt kénytelen piac-, illetve eredményvesztéssel szembenézni.
Az élelmiszer-biztonság és minőségügy területén 2004 legfontosabb eseménye az uniós csatlakozás időpontjára működőképes intézményi hálózat felépítése volt. A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal megalapítása óta eltelt rövid idő ellenére sikerült üzembe helyezni, megbízhatóan működtetni a közös piac felügyeletét ellátó gyorsriasztási rendszert, az élelmiszerek és takarmányok ellenőrzését.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004-es esztendő a magyar agrárgazdaság számára sorsfordító jelentőséggel bír. Magyarország 2004. május 1-jei csatlakozása az Európai Unióhoz lezárt egy periódust. A hosszú évek óta tartó felkészülés folyamatának, jogi és intézményi harmonizációjának szakasza befejeződött, agrárgazdaságunk és élelmiszerpiacunk a kibővült Európai Közösség 450 milliós fogyasztói piacának integráns részévé vált. Termékeink kereskedelmi akadályoktól mentes környezetben, vámhatárok közbeiktatása nélkül juthatnak el az Európai Unió egységes belső piacára. Igaz, saját piacunk is ezáltal lényegesen kitettebbé, védtelenebbé vált. Tagságunk első éve alapos próbára tette a kezdeti nehézségekkel küzdő új intézményrendszert.
Nehezítette a helyzetet az év közbeni áttérés, valamint a több kormányzati ciklus hibájaként is felróható intézményi felkészülésben jelentkező lemaradás. Jóllehet, az intézményi harmonizáció az elmúlt három évben felgyorsult, a támogatások késedelmes kifizetése és a gabonaintervenció lassúsága mutatja, hogy befejezni a folyamatot teljes egészében nem sikerült.
A magyar mezőgazdaság az európai uniós csatlakozás után ellentmondásos helyzetbe került. Pozitív és negatív folyamatok bontakoztak ki, amelyek egymás mellett, egymást erősítve vagy gyengítve, esetleg ellentétesen is hatottak. Pozitívum, hogy a magyar agrárgazdaság 2004-ben a csatlakozás révén az Európai Unió közös agrárpolitikájának kedvezményezettjévé vált. Ledolgozta a SAPARD Hivatal késői beindulásából adódó tetemes lemaradást, a termelők ki tudták használni a SAPARD-program nyújtotta beruházási, infrastrukturális és az elsődleges élelmiszer-ipari feldolgozás fejlesztését célzó támogatásokat. Pozitívum, hogy a csatlakozás időpontjára kiépült a KAP működtetését szolgáló intézményrendszer, az uniós támogatások fogadását és elosztását szolgáló intézményi infrastruktúra. Az is kedvező, hogy a gabona intervenciós felvásárlásának beindulása, és az utóbbi időben tapasztalható felgyorsulása következtében a szerződéssel lefedezett terményfelvásárlás 2005. július 31-ig tulajdonképpen befejeződött.
Ugyanakkor negatívum, hogy gyors szerkezeti átrendeződés kezdődött, megváltozott a két alaptevékenység egymáshoz viszonyított súlyaránya. Felborult az export-import folyamatok évek óta megszokott egyensúlya, és a csatlakozást követően többszörös gyorsasággal bővült a behozatal, tehát az import. Az exportőröket sújtó, az export versenyképességét rontó és az importőröket bátorító árfolyam-politika óriási károkat okozott az egész agrárgazdaságnak. Az eredményszemléletben elszámolt támogatások egy részének 2005-re történt áthúzódása komoly likviditási gondokat okozott az ágazatnak.
Tisztelt Országgyűlés! Összességében úgy ítéljük meg, hogy az agrárgazdaság nem a különböző termelő tevékenységek mechanikus együttese, hanem egy többfunkciós, fenntartható, szerves rendszer, amelyben a termeléssel azonos rangú a természeti környezet, az eltartó képesség és a vidéki értékek megőrzése. Az agrárium és a vidék helyzetének alakulása nemcsak a gazdák ügye, hanem meggyőződésünk, tízmillió magyar állampolgár érdeke. A nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy napjainkban nem létezik fejlett ország az egész földkerekségen magas színvonalú agrárgazdaság és az ehhez kapcsolódó vidékpolitika nélkül.
Ezért a magyar agrár-vidékfejlesztés stratégiai céljainak figyelembe kell venniük a közös agrárpolitika előírásait és stratégiai céljait, de a magyar agrárgazdaság sajátosságain kell alapulnia, és lehetővé kell tenniük a kapcsolódást a nemzetgazdaság többi ágazatával, illetve fejlesztési stratégiáival. Arra számítunk, hogy a következő években az Európai Unió keretei között a gazdálkodás versenyképességének javításával, a termelők egységes szakmai és érdekképviseleti rendszerének kialakulásával, a rendelkezésre álló európai uniós és hazai források maximális kihasználásával a gazdálkodók termelői és jövedelembiztonsága javul, és mérséklődni fognak az átmenet kezdeti feszültségei.
Az európai uniós csatlakozással a magyar mezőgazdaság egy nagy lehetőséget kapott; kiszámíthatóbb árakat, jelentős kvótákat, több tíz milliárdos közösségi támogatást, és az agrárszabályozásban is hosszú távra átlátható stabil helyzet teremtődött meg. Az agrárkormányzat célja hogy olyan feltételeket teremtsen a hazai agrártársadalom, a vidéken élők számára, ami biztosítja a nagyobb jövedelmeket, a falusi népesség minél nagyobb felzárkózását a többi társadalmi réteg szintjére. Ehhez szükség van az ágazatban szereplők széles körű összefogására, a termelői szerveződésektől a minőségi termékeket előállító, pályázni tudó gazdálkodóktól a kutatókig, a szaktanácsadóig, az oktatókig egyaránt.
Az európai uniós csatlakozásnak lesznek nyertesei, de vesztesei is. Egyes ágazatok és ágazati szereplők átmenetileg nehéz helyzetbe kerülhetnek, de összességében, ha megtörténik a szelekció, az alkalmazkodás, a magyar agrárgazdaság minden területén tartós növekedési pályára tudunk állni.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvény előírásai alapján az agrárgazdaság helyzetéről most - szerencsés szám - hetedik alkalommal összeállított jelentést fogadja el, és az abból levonható következtetések alapján járuljon hozzá a kedvezőtlen tendenciák megváltoztatásához és a pozitív folyamatok pénzügyi megalapozásához.
Köszönöm tisztelt képviselőtársaim figyelmét, és jó vitát kívánok. (Taps az MSZP soraiban.)
